Marina Fiorato: Siena lánya

Először úgy gondoltam, hogy nem fogok írni bejegyzést erről a könyvről, mert miért is írnék mindegyik olvasmányomról, amikor írás helyett olvasni is lehet, de aztán az első 50-80 oldal után mégis meggondoltam magam, mert muszáj, hogy mások is megtudják, hogy milyen nagyszerű könyvhöz is volt szerencsém.

A történet a 18. században, az olaszországi Sienában játszódik, ahol minden évben megrendezésre kerül a Palio. A Palio egy lóverseny, amely a sienai kultúra szerves része és ahol a sienai körzetek (contradak) rivalizálása a tetőfokára hág.

"A Palio
Egy év terezgetés, tíz férfi, tíz ló, három kör a piazza körül, és az egész véget ér egyetlen perc alatt. A Palio áll mindennek a középpontjában, a Palio maga Siena. Ha egyszer ezt valaki megérti, akkor már mindent tud."

Hősnőnkre Piara-ra, a 19. születésnapján egy olyan házasság vár, amelybe a kedves "édesapja" kényszeríti, mindezt azért, hogy politikai szövetségeseinek eleget tegyen. A lány leendő férje a Sas contrada örököse Vincenzo, akivel a házasélet, – amiről Pia már az első találkozásukkor kis ízelítőt kap leendő férje erőszakos közeledésével - nem épp minden fiatal leány álma. Ezek után nem csoda hát, ha ama nevezetes lóversenyen a vőlegénye haláláért könyörög. És láss csodát, imái meghallgatásra találnak, ugyanis Vincenzo a verseny közben leesik a lováról és meghal. Pia jóhiszeműen úgy gondolja, hogy ezzel megmenekül a házasság kényszere alól, de sajnos tévedett, mert nem számolt Vincenzo testvérével Nelloval, aki talán még a bátyjánál is gonoszabb és kegyetlenebb férfi. Nello, testvére halálával nemcsak a család egyetlen örökösévé vált, de Pia következő férjévé is.
A versenyen azonban a lány szívét egy titokzatos lovas rabolja el, nevezetesen Riccardo, aki egy kivételes szépségű és, ha kezdetben az olvasó nem tudná, hogy egy egyszerű lovász fiáról van szó, azt hihetné, hogy egy királyi család sarja ez a fiú, annyira nemesi és előkelő a megjelenése. Naná, hogy Pia szívesebben lenne az ő felesége, mint annak a szívtelen Nellonak, akinek az apja elígérte.

Ebben az időben a várost Violante Beatrix de' Medici hercegnő irányítja, az ő fennhatósága alá tartoznak a város körzetei, amelyet néhány - nevezetesen kilenc -, contrada kapitánya igen nehezen tolerál, ezért összeesküvést szőnek a hercegnő trónfosztására. A lázadást egy igen "ütős" kis csapat próbálja megállítani, melynek tagjai: Pia, Riccardo, Violante és egy kisfiú.

A versenyen a lovasok mindig a contrada színeiben játszottak.
A kép forrása: www.trip.worldtravellist.com

Meg kell mondjam, hogy ez a könyv nálam nem a pörgős és a gyorsan haladós olvasmányok kategóriájába tartozott, mint azt másoknál láttam. Először azt hittem, hogy mindez azért van, mert a történet sokszereplős és esetleg a rengeteg név, vagy a különböző contrandák részletes bemutatása, vagy az ismételt irodalmi utalások, vagy talán a Palio részletes leírása, netán ezek összességétől lett kissé "döcögős" számomra a történet, de nem. Ezekkel semmi gond nem volt, nem vesztem el a történetben, végig világos és érthető volt minden és mégis az az érzésem volt, hogy kissé lassan haladtam vele. Aztán rájöttem: Pia csak egy része a regénynek, ez a történet nem csak róla és Riccardoról szól, hanem Medici hercegnőről is, aki be kell valljam, hogy az összes szereplő közül az egyik nagy kedvencem lett. Még Pia  szívtelen apjának majd a kegyetlen férjének való kiszolgáltatottsága sem ért fel számomra Violante azon bánatához, amiket a gyermekei elvesztése és a saját megaláztatása után érzett, vagy amit a házasságában kellett átélnie. Egyszóval az összes és még annál is több együttérzésem és tiszteletem, - mert keményen állta és tűrte ez a nő a sarat - az övé volt.

Szóval talán ezért érezhettem én kissé döcögősnek a történetet, mert a szerző több ember életének, érzésének és motivációjának ad hangot, egyszerre; Pianak, Riccardonak, Violantenak, Faustinonak (aki a lázadás vezetője és Vincenzo és Nello édesapja). De mindezek ellenére az izgalmas cselekmény és a szereplők érzelmeinek egymásba fonódása rendkívül élvezetessé és hatásossá tette a könyvet. Igaz a végét túl szépnek és elég valószerűtlennek találtam, de az én hihetetlenül romantikus lelkem mindezeket mégis nagyon jól tolerálta.

Úgyhogy azoknak, akik szeretik a történelmi regényeket szerintem nagyon tetszeni fog ez a történet, amelyet át meg átjár Siena város kultúrája és szokásai. Mindezek mellett gazdag részletességgel olvashatunk a városról, magáról a versenyről, és a szebbnél szebb lovakról. Nem is csoda, ha az ember olvasása közben kedvet kap egy kis olaszországi "kiruccanásra", például a Palio di Sienara - amely a mai napig is évente kétszer, július 2-án és augusztus 16-án kerül megrendezésre. De jó is lenne látni!

A borító gyönyörűségesen szép, de semmi köze nincs a történethez, ellenben az eredeti borítóval.

Kiadó: IPC Könyvek
Eredeti cím: The Daughter of Siena
Fordította: Fügedi Tímea
Oldalszám: 324