Jill Hathaway: Slide – Mások szemével

Pár héttel ezelőtt a kiadó honlapját bogarászva figyeltem fel a könyvre, aminek a rövid ismertetőjének az elolvasása után, úgy gondoltam, hogy ez bizony annyira ígéretesen hangzik, hogy ide vele, de azonnal. Még annak ellenére is, hogy a róla született legelső kritikát, nem épp az egekig magasztalták.

Syilvia (milyen szép neve van, bár nem értem, hogy miért Vivinek becézik) egy tizenéves, emós, gimnazista lány, aki narkolepsziában szenved...... illetve így gondolja róla a családja és a környezete is. Ő azonban nem ez miatt a rendellenessége miatt fáradt és ájul el folyamatosan, hanem, mert különleges képességgel rendelkezik.  Egy-egy ájulás illetve véletlen elbóbiskolás alkalmával, képes „átsiklani” egy oly ember fejébe, akinek valamilyen személyes tárgyához - amelyen a tulajdonosa erős érzelmi nyomott hagyott - véletlenül vagy akár készakarva hozzáért.  Egy ilyen véletlen „csúszás” alkalmával kerül barátnője gyilkosának a fejébe is, aki öngyilkosságnak álcázva tettét, épp az áldozat búcsúlevelét írja. Sylvia igyekszik minden tőle telhetőt megtenni, hogy kiderítse, hogy ki ölte meg a húga legjobb barátnőjét, persze mindezt úgy kell tennie, hogy közben ne derüljön fény a különleges képességére.

A könyv gyorsan olvastatja magát, amihez többek között az is hozzájárul, hogy csak 250 oldalról beszélünk, ami sajnos közel sem bizonyult elegendőnek ahhoz, hogy a történetben és a szereplőkben rejlő lehetőségeket maradéktalanul kiaknázza a szerző. Gondolok itt például a karakterek részletesebb kidolgozására, illetve a krimi szál polírozására, amely igen elnagyolt és helyenként elkapkodott volt. Nagyon sajnáltam, hogy a szereplőket csupán felszínesen ismerhettük meg - még Vivit is -, pedig milyen jó lett volna a legjobb barátjáról és az ő nehéz családi hátteréről, a gondolatairól és a magánéletéről is kicsivel többet olvasni, valamint Vivi húgáról és az apja múltjáról és munkájáról is szívesen megtudtam volna többet is. A könyvben előforduló súlyos témák halmozása (nemi erőszak, étkezési zavarok, öngyilkosság, drog- és alkoholfogyasztás, hűtlenség…. és még sorolhatnám) másokkal ellentétben, számomra nem volt zavaró, mivel szerintem a szerző pont ezeknek az érzékeny témáknak az érintésével érte el a könyv nyomasztó hangulatát.

Véleményem szerint az író főként Vivi „csúszásaira” fektetett nagy hangsúlyt, ami ellen nem is lett volna semmi kifogásom, hiszen nagyon izgalmasnak és hihetetlen jó ötletnek tartom, de mindezt az izgalmas elképzelést, egy olyan vázlatszerű és számomra összecsapott közegbe ültette, amely részletesebb és érzelmileg mélyebb kidolgozására, igazán több oldalt is "pazarolhatott" volna.

Mindezek ellenére, bevallom, nagyon élveztem a könyvet, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy majd egy nap alatt kiolvastam. Szinte végig izgultam a történetet az első oldaltól kezdve az utolsóig és bár jó néhány olvasói véleményben írták, hogy már a könyv felétől tudták, hogy ki volt a gyilkos, nekem - mint kiderült - mégsem volt annyira egyértelmű.

A történetet annyira gyors iramú és élvezetes, hogy a nagy izgalomtól szinte észre sem vettem a könyv hibáit, csak miután a végére értem és kicsit elgondolkodtam azon, hogy vajon mi is hiányozhatott belőle, amitől nem éreztem magam jóllakottnak az olvasás után?

A kiadó előtt pedig le a kalappal, hogy először nálunk jelenhetett meg a könyv, ami olyan gyorsan történt, hogy szinte még meleg volt, amikor a kezembe vehettem. Örülök, hogy olvashattam és a világért sem hagytam volna ki és talán ennél a könyvnél, még szívesen is venném, ha lenne folytatása, amelyben, esetleg a következő véres bűntény felgöngyölítésében - különleges képességének a segítségével -, Vivi is aktívan rész venne. 

Kiadó: Egmont

Eredeti cím: Silde

Fordította: Barta Tamás

Oldalszám: 250