2012. febr. 24.

MaryJanice Davidson: Egy haláli szingli meséi 1.

A könyv, hihetetlen jó volt! Pár napot várnom is kellett a poszt megírásával, hogy egy kicsit csillapodjon a lelkesedésem, mert ilyenkor hajlamos vagyok olyanokat írni, amit később visszaolvasva, - amikor már ismét belesüppedtem gondolataim unalmasan sivár mocsarába - a túlzott lelkesedésemet látva, jókat derülnék rajta.

„Ez a nap – akkor még nem tudtam, hogy a halálom napja – rosszul indult, pocsékul folytatódott és rémesen végződött”

Ez azért nem egészen így volt, de mindez csak nézőpont kérdése. Betsy egy fiatal titkárnő…… volt, akit egy éjszaka ismeretlen eredetű és kinézetű lények támadtak meg, és akit ezek után, majd két hónap múlva, halálra gázolt egy autó. Amikor felébredt, egy koporsóban találta magát, nem igazán értve, hogy mi is történik vele. Egy kis idő és néhány sikertelenül brutális öngyilkossági kísérlet után, rá kellett jönnie, hogy vámpírrá változott. De ami még ennél is szörnyűbb volt számára, hogy a halála után a mostohaanyja teljesen kipucolta a ruhás és cipős szekrényét. No de térjünk vissza Betsyhez, aki nem egy közönséges vámpírrá változott ám, hanem egy olyan különleges és szívtipró vérszívóvá, aki után bomlanak a halandó férfiak, akire nem hat a szenteltvíz és a kereszt, aki fényes nappal is tud az utcán sétálni, és aki amellett, hogy a divat megszállottja, igen erős cipő-fetisizmusban is szenved. Ezt az egyetlen gyenge pontját használja ki, néhány olyan mindenre elszánt vámpír, akik Betsyt maguk mellett szeretnék tudni, amikor a több száz éve hatalmon lévő és felettébb unszimpatikus vámpír nagyúrt, megpróbálják letaszítani a trónjáról.

MaryJanice Davidson
 néhány pár cipővel 
A történetben természetesen megjelenik egy gazdag és jóképű vámpír is, akinek a keresztje ki más lenne, mint Betsy és aki amellett, hogy pimaszul jóképű, és piszok gazdag, még hiperaktív szexerőmű is.  És micsoda véletlen! Pont Ericnek hívják. Egyébként a True Blood óta szeretem az Eric nevű vámpírokat, emlékeim szerint, még nem csalódtam bennük, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy itt is egy párját ritkító, külső és belső tulajdonságokkal bíró, Eric nevezetű példánnyal volt dolgunk. Nem is értettem, hogy miért is nem vetette rá magát rögtön Betsy, én az ő helyében nem gondolkodtam volna annyit.

Imádtam a könyvben a szellemes párbeszédeket és az összes karakter, akik nem a bugyutaságukkal és az agyatlanságukkal voltak annyira viccesek, hanem a későbbiekben megismert és megkedvelt, rájuk oly jellemző sajátos jellemvonásaiktól. A könyvnek van egy egyéni hangulata és stílusa, ami engem teljesen magával ragadott, és ami miatt szinte egyetlen éjszaka alatt olvastam ki az egészet. A történet gyors tempójú, vicces, szatirikus, romantikus és nem utolsó sorban erotikus. Báááár, be kell valljam, azt gondoltam, hogy az első részben még nem olvashatok szex jelenetet, de tévedtem. Volt. És még milyen!

„Először meghaltam, aztán vámpírrá változtam, majd királynő lettem, most meg kurva. Micsoda hét!”

Kedvenc részeim közé tartozik, amikor Betsyt elrabolják a „gonosz” vámpírok és a világuralomra törő nagyúr elé citálják, megfélemlítés céljából, aki nem is fél elővenni és még használni is a szenteltvizet és a keresztet. A helyzet komikumán, nem csak Betsy, de én is először könnyesre, majd halálra, - hogy stílusos legyek - nevettem magam. Csakúgy, mint azoknál a részeknél, ahol Betsy az előbújó vámpírfogai miatt csak pöszén tud beszélni.

Én úgy gondolom, hogy a könyv tökéletes egyvelege a paranormális, a humoros és a nőcis; chick-lit regényeknek, amiknek nagy rajongója vagyok és hát így, ugye mondanom sem kell, hogy mennyire élveztem, szinte lubickoltam a sorok között. Ezek után már nincs is értelme több lelkesítő szót a témához fűznöm, felesleges lenne, egyszerűen csak el kell olvasni. A könyv minden sorát imádtam és bekerült a kedvenceim közé. Egy szépséghibája van csupán és az a borító, ami szerintem egyáltalán nem sikerült valami jóra, ellenben például a franciával.

Kiadó: Könyvmolyképző
Eredeti cím: Undead & Unwed (The Queen Betsy 1.)
Fordította: Beviz Boglárka
Oldalszám: 327





4 megjegyzés:

  1. Nagyon örülök ennek az értékelésnek, mert anno megakartam venni, ám mégsem tettem...
    de egy ilyen értékelés után nagy kedvet kaptam hozzá :))
    KÖSZI :)

    VálaszTörlés
  2. Hát remélem, hogy tetszeni fog és nem hiába jártattam a számat a könyv mellett.:))))

    VálaszTörlés
  3. Ha ennyire tetszett ne hagyd ki a Lányok olykor harapnak sorozat első darabját sem,hasonlóan klassz az is:-)))

    VálaszTörlés
  4. Már beszereztem, és most azon gondolkodom, hogy azt, vagy a Hát így történt c. könyvet olvassam.:)))

    VálaszTörlés