Claudia Carroll: Ha ez a mennyország, kérem vissza a pénzem

Gyorsan elolvastam ezt a könyvet, ami azért is említésre méltó, mert lassan olvasok. Nagyon lassan. Ezt a drága férjem is már többször az orrom alá dörgölte, egy-egy olyan közös reggeli újságolvasás alkalmával, ahol én még csak az oldal felénél jártam, amikor ő már rég a lap sarkát morzsolgatta idegesen, lapozásra várva.

Na, de nem is ez a lényeg, hanem hogy ezzel a könyvvel most tényleg olyan hamar végeztem, hogy szinte észre sem vettem, hogy a végére értem. Mindez arra enged következtetni, hogy jól választottam továbbá ez a 424 oldal épp elegendőnek bizonyult ahhoz, hogy megszeressem Claudia Carroll humorát és stílusát.

Charlotte egy szörnyű autóbaleset következtében kómába esik. Amikor magához tér, a rég elhunyt édesapját találja maga mellett, aki elmondja neki, hogy lehetősége van arra, hogy visszatérjen a földre, mint őrangyal. Charlotte él a lehetőséggel, sőt még örül is neki, azonban van egy „apró”szabály, amit nem minden esetben sikerül betartania, miszerint nem zavarhatja védence szabad akaratát. Charlotte védence - aki látni nem látja csak hallja őt - történetesen a volt kedvese James, aki egyébként és nem mellékesen, ha közvetve is, de felelős a lány balesetéért.

Charlotte az őrangyal szerepébe annyira belejön, hogy Jamesen kívül még a nővérének és a barátnőjének az életét is megpróbálja irányítani, sajnos nem sok sikerrel. Igazság szerint sikerül mindent jól elszúrnia és összekuszálnia. Hihetetlen, de tényleg homlok egyenest mást csinált, mint amit az „angyalképző iskolában” tanítottak neki. Vegyük például Jamest, akinél ugye az volt a feladata, hogy védje őt és a jó irányba terelgesse az életét. Nos, ezzel szemben ő kihasználta azt az "Isten adta lehetőséget", hogy hallhatta a férfi minden egyes szavát és így ennek okán folyamatosan kigúnyolta, megfélemlítette és ítélkezett felette, szinte már az őrületbe kergetve őt ezzel, amit én egyáltalán nem bántam sőt, drukkoltam Charlotte-nak, hogy jól tanítsa móresre ezt a hűtlen és hazudós gazembert. Hogy miért? Mert megérdemelte. Hogyne érdemelte volna meg, amikor még ahhoz is volt pofája, hogy a kómában fekvő Charlotte mellett egy randit beszéljen meg a szeretőjével. És ez csak egy volt a sok szemétkedése közül! Szóval őt egyáltalán nem sajnáltam, míg Charlotte barátnőjével kapcsolatban már egészen máshogy éreztem. Igaz, hogy Charlotte „angyali” tetteit csakis a jó szándék vezérelte mégis, sajnos nagyot, de nagyon-nagyot hibázott azzal, hogy úgy gondolta, hogy a barátnője rossz helyen keresi élete párját. Azzal, hogy folyamatosan lebeszélte őt az interneten megismert férfival való találkozásról, rettentő fel tudott bosszantani, oly annyira, hogy a legszívesebben a haját is lekiabáltam volna a fejéről. Nem értettem, hogy miért avatkozik bele mindenbe és miért hiszi azt, hogy csak az lehet a jó, amit ő gondol. És végezetül ott volt még Charlotte nővére is, akinek a sorsa a legszomorúbb volt számomra és tényleg, igazán, tiszta szívből drukkoltam neki és a férjének. De hát, mint tudjuk az élet nem rózsaszín, nem lehet mindenki boldog és elégedett, de nem is baj, hogy ez így alakult, mert ellenkező esetben már túl banálisra és túl rózsaszínre sikeredett volna a történet.

A könyv nagyon szórakoztató és tagadhatatlanul vicces volt a számomra. Charlotte karakterét néha kicsit hisztisnek és ostobának éreztem, de visszagondolva azokra a szituációkra, ahol ezeket túlzónak és bosszantónak találtam, végül is megértem, hiszen ezektől lettek ezek a reakciók és tettek olyan emberiek. Összességében azt kell mondja, hogy Claudia Caroll regénye egy könnyed és bohókás történet volt, ami nagyon kellemes kikapcsolódás nyújtott a számomra. Igazán jól esett.

Kiadó: JLX

Eredeti cím: If This Is Paradise, I Want My Money Back

Fordította: Vadász Gyula

Oldalszám: 425