Amikor a férjem meglátta a könyvet az asztalon, akkor azt kérdezte, hogy ez az a mese, amiben állandóan esznek a mukik? Kérdőn néztem rá, mire azt felelte, hogy az egyik rádiócsatorna műsorában hallotta és az egész könyvből ez maradt meg benne. Megnyugtattam, hogy ennél azért sokkal több minden történt a mesében.
A történet egy zoknimuki családról szól, akik egy mukizugban élnek egy tízéves kisfiú, Félix szobájának a falában. A mukik őszi bálján (Rongyza-bál) Filc, - a zoknimuki család hétéves fia – véletlenül találkozik egy kedves és bájos mukilánnyal, Biberkével. Mivel a mukilány nagyon szomorúnak és elveszettnek tűnt, a mukicsalád befogadta őt. De hiába szerették és tekintették őt is a család tagjának, Biberkét mégis erős honvágy gyötörte. Vissza akart jutni titokzatos otthonába, de sajnos sem az utat sem a módját nem találta annak, hogy mindezt hogyan is tudná megvalósítani. Szerencséjére Filc mindebben a segítségére volt és együtt útnak is indultak. Ezzel kezdetét vette kalandos utazásuk, ami tele volt meglepetésekkel és veszélyekkel.
Biberke nagyon talpraesett, mindenre nyitott, belevaló mukilány és Filccel együtt egy nagyon jó párost alkotnak. Vajon honnan jöhetett Biberke, és valóban létezik egy mukiparadicsom, amiről bár legendák szólnak, mégis sokan nem hisznek benne?
Eredetinek találtam az ötletet, hogy a mukik nem élelmiszerrel táplálkoznak, hanem szösszel, fonallal, szivaccsal, tintával……sorolhatnám még, és mindezt az emberek világából csenik el. A legfontosabb, amit tudni kell a mukikról, hogy legfőbb céljuk és feladatuk, hogy mindig legyen sok sok ennivalójuk. Azt hiszem, hogy ezen kívül más nem is nagyon tudja őket lázba hozni. Kivéve Filcet, aki azért többre hívatott. Ezt nemcsak abból tudhatjuk, hogy varázserővel bír miközben a füle világít, hanem abból is, hogy egy ember a barátja és ezen felül az emberek világa is nagyon érdekli.
Megtudhatjuk a mukikról azt is, hogy fürödni nem szeretnek, nagyok a füleik és az öltözködésük….. hát az valami borzalmas. Némely tulajdonságuk és az étkezési szokásuk néhol számomra már visszataszító volt, de van egy olyan sanda gyanúm, hogy a gyerekek erről másképp vélekednek. A mukik elnevezései, melyeket az író a különböző textíliákból merített, ötletesek ugyan, de gyerekkönyvről lévén szó az egyszerűbb és a könnyebben megjegyezhető elnevezések használata talán előnyösebb lett volna. Ezen kívül bosszantónak találtam Frottirma, Filc anyukájának a selypítését, mely gyakran kizökkentett az olvasás ritmusából.
A könyv kivitelezése nagyon szép, öröm kézbe venni és olvasni. Sajnos a rajzok nem színesek, ellenben nagyon részletesek és szépen kidolgozottak. Véleményem szerint jó szórakozást nyújthat a könyv a már olvasni tudó gyerekek számára, akik koruknál fogva értékelni tudják már a könyvben lévő szóvicceket. És biztos vagyok abban is, hogy az írónő által kitalált "muki világ" olyannyira beindítja a gyerekek fantáziáját, hogy talán még azt is elhiszik, hogy az ő szobájuk falában is tanyázik egy mukicsalád.
A most megjelent könyv a meseregény második kötete, az első a Filc, a zoknimuki címen jelent meg 2009-ben.
A zoknimukiknak honlapjuk is van!
Kiadó: Manó Könyvek Kiadó
Oldalszám: 230
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése