A regény hősnője Clarissz bárónő, aki filozófus hajlamú, elkényeztetett és ebből kifolyólag igen szeszélyes természetű ember. Egy napon váratlanul erős vágyat érez a család szolgálatában lévő, titokzatos múltú Szergej iránt, aki mint kiderült már régóta titkon szerelemes volt a bárónőbe. Kettejük vonzalmáról és tragédiájáról szól a történet. A regényben többek között megismerkedhetünk egy hindu táncosnővel is, a törékeny kis Nadaval, akiről kezdetben azt hittem, hogy egy esetleges szerelmi háromszög egyik szereplője lesz majd - de szerencsére tévedtem - és rajta keresztül betekintés nyerhettünk a távol-keleti kultúra egy kis részébe és a misztikum is megjelenik vele együtt a regényben.
Clarissz bárónőt szülei halála után a nagyszülők nevelték fel, akik minden szeszélyét teljesítették és mindent megengedtek a számára, melynek köszönhetően a bárónő egy gyenge idegzetű, szkeptikus, „lázadó angyallá” cseperedett. Az igazság az volt, hogy félt. Félt, hogy nem találja a célját, sem a maga, sem a mások életében és így lett belőle a nietzscheanus és az Én hitvallója. Clarissz valami tartalmat keresett az életben, valami olyan értéket, amit eddig még nem találta meg. Üresnek és kiégetnek érezte magát. Huszonkét évesen tele kellett volna lennie álmokkal és szenvedéllyel, de benne csak a mélységes megvetés volt a világ iránt. Aztán észrevette Szergejt, akit már gyermekkora óta ismert, hiszen e mellett a férfi mellett nőt fel. Szergej nagyom jóképű, erős, nyugodt, szűkszavú és tekintélyt parancsoló ember volt. És ahogy közelebbi kapcsolatba került a bárónőhöz a nő élete megváltozott. Megismerte a szenvedélyt.
Clarissznak több udvarlója is akadt, akik mind szerelemmel voltak iránta, de ő csak játszott a férfiakkal. Házasság ellenes volt. Úgy vélte, hogy a férfi és a nő között "egyenlőtlen a kötés" mivel különbség van közöttük a szexuális tapasztalatok tekintetében.
Irányítani akart mindenkit és mindent. És persze kíváncsi volt arra, hogy mekkora hatalommal bír Szergej felett. Birtokolni akarta őt, a „szerelmi vazallusának”, a szolgájának, és a játékszerének tekintette a férfit, aki mindezt észre sem vette, hiszen annyira elborította az eszét az a bizonyos rózsaszín köd. Megindító volt olvasni, ahogy küzdött a kapcsolatuk ellen, a bárónő csábítása ellen. De melyik szerelmes férfi tudott volna ellenállni a szerelmének? Hogy Clarissz szerette-e Szergejt? A maga módján szerintem igen, de szerelemmel soha... De ezt mindenki döntse el majd saját maga.
A regény izgalmas volt, fordulatos, és egyben megrázó is, melyet a szerző finoman és hatásosan épített fel. A kötetben egyébként több szereplő párkapcsolatát is megismerhetjük, - Clarissz barátnőjéét és az unokatestvéreiét - melyek az erkölcstelen szexuális kicsapongások következményeként tragikus véget érnek.
Számomra élmény volt ez a könyv, nagyon tetszett és sokáig a hatása alatt voltam. Biztos vagyok benne, hogy el fogom olvasni az írónő többi regényét is!
Érdekesség:
Az írónő egykori lakóháza, az Erdős Renée Ház ma kiállító terem és helytörténeti gyűjteménynek ad otthont.
Értékelés: 4.5/5
Kiadó: Lazi Kiadó
Eredeti cím: Báró Herczfeld Clarisse (regény, 1926)
Oldalszám: 300
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése