2011. jún. 28.

Jessica Day George: Éjféli bál

A könyv borítója annyira gyönyörű, hogy ahogy megláttam olyan erős birtoklási vágy lett úrrá rajtam, aminek egyszerűen nem tudtam ellen állni, muszáj volt megvennem... Nem is én lennék, ha ennek a gonosz késztetésnek nem tettem volna eleget.

A történet a Grimm testvérek, Széttáncolt cipellők című meséje alapján íródott, melyet bizonyára sokan ismernek. Főhősünk Galen, a háborúból hazatérve az édesanyja családjánál lel otthonra. Nagybátyja révén, - aki a király kertésze - talál munkát, szintén a palota kertjében. Ott szerez tudomást arról, hogy a királynak van tizenkét leánya, akik minden reggel fáradtan és széttáncolt cipelőkkel ébrednek. Mivel a lányok nem beszélnek, illetve nem tudnak beszélni az éjszakai kis kiruccanásaikról, így senki sem tudja, még az apjuk sem, hogy mit csinálnak a lányai minden éjszaka. Több herceg is próbálkozik a királylányok titkának megfejtésével, azonban egyik sem jár sikerrel. Amikor a helyzet már annyira súlyossá válik, hogy az egyház is boszorkánysággal vádolja a királyi családot, akkor Galen úgy dönt, hogy megpróbál segíteni a királylányoknak, közülük is legfőképp Rosenak, akihez gyengéd érzelmek fűzik a fiút. Galen fegyvere csupán egy láthatatlanná tévő köpeny és két mágikus gyapjú gombolyag. 

A történet alapjában véve nem volt rossz, meg egyébként is szeretem a meséket, de ennek ellenére mégsem lett a kedvencem. A két főszereplő Galen és Rosa vonzódása egymáshoz nagyon bájos  és aranyos volt, de az én ízlésemnek túl szemérmes. Galen egy szimpatikus, kedves és jóságos fiatalember volt, de ha jobban belegondolok, akkor azért elég furcsának találom, hogy egy háborút megjárt és a családját elvesztő emberen egy csepp keserűség vagy akár fájdalom sem érződött az őt ért veszteségek miatt. A legidősebb hercegnő Rose is egy bájos és szerethető szereplő volt a történetben, de mindennek ellenére valahogy ő sem tudott rám túl mély benyomást tenni.

Ami nagyon tetszett a könyvben azok az igazi mesebeli elemek voltak, a tizenkét királylány, akik a nevüket különböző virágokról kapták és akik mindegyike egy külön egyéniség volt. Ami keveset megtudhattunk róluk az nagyon érdekes volt, de sajnos igen csekély, pedig olyan szívesen olvastam volna még többet is a lányokról. 

A történet végén lévő finálét nem tartottam túlzottan izgalmasnak, véleményem szerint többet is ki lehetett volna hozni belőle. És mivel a gonosz hercegeket félelmetesnek, nagynak és erősnek festette le az írónő, így valamivel nagyobb összecsapásra és izgalomra számítottam.

Összességében azért úgy gondolom, hogy egy kellemes és szórakoztató olvasmányban volt részem, amely inkább a fiatalabb 12-14 éves korosztálynak szól, amiből én már réges-rég kinőttem, de mivel a mese hangulata varázslatos volt és a könyv is könnyen és gyorsan olvasható így egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvashattam. És bár igaz, hogy a történet kiszámítható, de ha pár órás könnyed és "mesés" kikapcsolódás után vágyunk, akkor szerintem arra tökéletesen megfelel.

Külön tetszett az a történelmi érdekesség a könyv végén, miszerint a kötés régen a férfiak munkája volt, mert azt a nők számára túl bonyolultnak tartották! :D


Eredeti cím: Princess of the Midnight Ball
Fordította: Szakál Gertrúd
Oldalszám: 282

3 megjegyzés:

  1. Ó, ez a könyv kell nekem! Kislány koromban szent meggyőződésem volt, hogy én igazából hercegkisasszony vagyok, csak elcseréltek. :oD

    VálaszTörlés
  2. Gyönyörű a könyvborító! :)

    VálaszTörlés
  3. Imádtam! Nagyon ajánlom mindenkinek... Én nem szerettem olvasni de amint elolvastam ezt a könyvet magával ragadott az érzés...Mostanra már 3-ra olvasom mert nem bírom megunni :D

    VálaszTörlés