Meg kell mondjam, hogy a könyv borítója volt az, ami rögtön felkeltette a figyelmemet. Ahogy megláttam máris eszembe jutott az UP zenekarnak egyik slágere, ami a Nap címen futott még anno. Úgy gondoltam, ha a könyv hangulata hasonló lesz ahhoz, amit a borítója sugall, akkor már annyira nem nyúlhatok mellé vele. No meg mindenhol azt olvastam, hogy ez egy sci-fi ponyva. Én meg, vessetek meg érte, de szeretem a ponyvákat.
2015-ben járunk. Megtörténik mindaz, amitől ha nem is mindenki, de azért jó páran tartanak a világon: megtámadják az idegenek a bolygónkat. Persze hol máshol történne az első támadás, mint Amerikában, ahol – bármily furcsa is, de - a lakosságot teljesen váratlanul érte az égi csapás. Na de nem kell kétségbe esni, mert itt vagyunk mi magyarok a világra szóló titkos fegyverünkkel, ami nem más, mint egy magyar ufó. Hát nem hihetetlen? De a legjobb az egészben az, hogy ezzel a bolygó vezető hatalmává válhattunk! Természetesen pilótáink is vannak az űrhajóinkhoz, akik bármikor és bárhol bevethetőek. Sajnos az idegenek, akiket az író csak pokémonoknak nevez, mindezt nem nézik jó szemmel és a földönkívüliek vezére irtó dühös lesz ránk. Legfőbb célul tűzi ki, - az emberiség elpusztítása mellett - kis hazánk eltörlését a föld felszínéről. És, hogy az idegeneknek miért pont a mi bolygónkra fáj a foguk? Hát kérem, a könyvben egyedül erre a kérdésre adott válaszban véltem csak felfedezni némi komolyságot.
Ahogy elkezdtem olvasni a könyvet, nagyokat nevettem és arra gondoltam, hogy ez aztán igazán eredeti. Állandóan a férjemet traktáltam a poénokkal, akit mindezzel már nagyon untattam. Aztán úgy a könyv egyharmadánál a kezdeti lelkesedésem kissé alább hagyott, mivel a poénok még mindig ugyanabban a mennyiségben és minőségben jöttek egymás után. Az író nem tartotta magát ahhoz az alapszabályhoz, hogy a kevesebb néha több. Persze tudom, hogy a ponyva alapelemei közé tartoznak a sztereotípiák és a sablonok, de amikor az egyik pilóta visszaemlékezései a családja tragédiájáról többször is előjön, és a szerző nem hagyta ki azt a blőd klisét, hogy Magyarországon vannak a legszebb nők, és a szép nők nem csak szépek, de okosak is, amit a "világbékét!" mottójuk is igazol, azt már kissé túlzónak éreztem. Az az írói eszköz pedig, hogy többször végigzongorázta egy szereplő gondolatmenetében, - mintegy összefoglaló szándékkal - az elmúlt idő eseményeit, azt az érzést sugallta, hogy az olvasókat gyenge képességűnek tartja. Azonban a könyv utolsó harmada ismét kellemes szórakozást nyújtott, annak ellenére, hogy még olvastam volna többet a végső összecsapásról, ahol enyhe star wars-os érzésem volt.
A regényben a popkultúra sajátos elemeit fedezhetjük fel. Itt a szereplőtípusokra és a cselekmény sémájára gondolok, valamint egy jó kis összefoglalót kaptunk a magyar virtusról is. A végkifejlet persze előre sejthető: a jók győznek, a rosszak elbuknak és a szerelmesek pedig egymáséi lesznek.
A könyvtől, ponyva révén nem is várhatunk többet. Hiszen elsődleges feladata, hogy szórakoztasson, amire részemről teljes mértékben eleget tett. Nagyon örülök, hogy ebben a műfajban sci-fit is olvashattam és bízom benne, hogy még több hasonlóban lesz részem.
Értékelés: 4/5
Kiadó: Ageve Kiadó Köszönöm nekik a könyvet!
Oldalszám: 318
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése