2012. jan. 20.

Domokos Gábor: Reklámország peremén

Hogyha már túl vagy a főiskolai vagy az egyetemi éveiden - vagy ha még csak most taposod azokat - és szeretnél egy kicsit nosztalgiázni vagy csak jókat nevetni, akkor szerintem semmiképp se foszd meg magad Domokos Gábor könyve által nyújtotta élménytől, mert az valóban egy élmény volt. Azonban!, (és ez most fontos), ha érzékeny vagy az obszcén szavakra és idegesítenek azok a fiatalok, akiknek nincs életcéljuk, hanem a csajok, buli, fanta szlogen által sugallt életforma megrögzött elkötelezettjei, akkor inkább jobb ha mégis kihagyod.

A könyvet egy nagyon kedves barátnőm ajánlására kezdtem el olvasni, aki azt írta róla idézem:  „…. egy kissé trágár és laza a stílusa……  a trágárságtól félek, hogy zavarni fog….. ” ezúton üzenem, hogy egyáltalán nem zavart, sőt őszintén mondom, nagyon jól szórakoztam rajta.:)

A könyv önéletrajzi ihletésű egy huszon-valahány éves fiatalember felnőtté válásáról, na jó inkább csak az ez irányú próbálkozásairól szól. Főhősünk reklámszlogeneket  gyárt, miközben a felsőoktatásban is folyamatosan próbálja megállni a helyét, többé kevésbé sikeresen, ami nem csak számomra, de saját maga számára is érthetetlen. Irigylésre méltó baráti körrel rendelkezik, rengeteget iszik, dohányzik, nőzik, szórakozik, olyan igazi link csávó, ami miatt ugyan néha megszólal  a lelkiismerete, de hamar túlteszi magát rajta. Természetesen komoly események is történnek az életében (halál eset, a nagy Ő megjelenése), amit véleményem szerint a fent említett életforma miatt egyáltalán nem vesz komolyan. 

A könyv olyan, mintha cenzúrázatlanul olvashatnánk a főhős gondolatait és élményeit 1-1 kalandos éjszakájáról a léhaságáról és az alkalmi kapcsolatairól, még akkor is ha épp nem pontosan emlékszik mindenre illetve mindenkire. Persze voltak részek, ahol az írónak a női nemre vonatkozó néhány dehonesztáló megjegyzéstől elkezdett kicsit viszketni a tenyerem, de úgy voltam vele, hogy fiatalság, bolondság…….!

Mivel a könyv önéletrajzi elemeket tartalmaz, így feltételezem, hogy a benne olvasottak nagy valószínűséggel meg is történetek….. és ha ez így van, akkor csak remélni tudom, hogy mostanára talán már benőtt a kedves Gábor feje lágya és ezt nem csak az őt körülvevő emberek, de a társadalom érdekében is mondom.

Ami érdekes és egyben zavaró volt, hogy egyes szám második személyben íródott a könyv. Bevallom ilyennel még nem találkoztam. (Ha valaki igen legyen kedves írja már meg, hogy melyik könyv az, csupán csak kíváncsiságból). Meg aztán a végével sem voltam maradéktalanul megelégedve, olyan volt, mintha elvágták volna…. a történet egyszer csak megszakadt. Egyértelmű, hogy folytatásért kiált a, mivel fogalmam sincs, hogy mi történt Nikivel, főhősünk felesége lett végül is, vagy nem? És mi történet a barátjával? Életben marad vagy meghalt????
Kedvenc részeim egyike a "bébisintérkedéséről" szóló rész volt.
„Délre kellett értük menned. A nővéred azt mondta, hogy fél hétre megpróbál hazaérni, de lehet, hogy késni fog egy kicsit, mire te flegmán azt hazudtad, hogy semmi gond, ellesztek ti, mint a befőtt. És tényleg. Majdnem egy fél órán át teljesen rendben mentek a dolgok. Matchbox, társasjáték, mesekönyv…, aztán egyszer csak meghallottad, hogy a kisebbik kiabál a budi felöl. Hogy „kész vagyok”. Kíváncsian bandukoltál a helyszínre, azon tűnődve, hogy ez a tény vajon mennyiben érint téged. A kiskrapek ott állt letolt gatyával, előrehajolva, mondhatni várakozó álláspontban, és mivel egyértelműen a seggével nézett feléd, lassan derengeni kezdett, hogy miről is szól ez a történet. Ám mivel eddigi bébisintérkedéseid alkalmával nem kellett szembenézned hasonló problémával (rejtély, hogyan úsztad meg), úgy érezted, hogy lélekben még nem vagy teljesen felkészülve a kívánt műveletre. Várj egy percet, kérted hát nem éppen kellemes illatot árasztó unokaöcsédet és kábán a bárszekrény felé vetted az irányt, hogy egy tripla whisky segítségével megpróbálj némi bátorságot önteni magadba. Aztán összeszorítottad a fogad, és kitörölted életed első idegen valagát….”
A könyv tele van iróniával, cinizmussal és egy nagy adag spontán humorral. Nekem nagyon tetszett és rengeteget nevettem rajta. Valószínű, hogy csak azért, mert voltak részek, ahol teljesen azonosulni tudtam a főszereplő néhány problémájával, gondolok itt az elvégzendő feladatok prioritási sorrendjének betartásában adódó nehézségeire: tanulás vagy tévénézés, tanulás vagy bulizás, tanulás vagy alvás….. minden esetben az utóbbi valóban sokkal kellemesebb időtöltés.

Értékelés: 4/5


Kiadó: Cor Leonis

Oldalszám: 184
Ár: 1990.-


0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése