Boldog szü-li-na-pot....

A blogom épp ma lett egy éves!

Amikor egy évvel ezelőtt belevetettem magam a blogírásba és annak nemkívánatos hozadékába, a blogspotos felület megismerésébe és a html szerkesztés rejtelmeibe, akkor még magam sem gondoltam volna, hogy ez a lelkesedés és töretlen igyekezett ilyen sokáig fennmarad majd. Persze Pöfivonat most valami fránya vírust tüsszögött szét az éterben - ami az olvasási és írási kényszerért felelős agysejteket támadja - és amiből hozzám is került néhány, de ettől eltekintve, elég jól érzem magam a bőrömben, bár mostanság inkább csak olvasgatnék, minthogy csak olvassak és írjak. Nem is gondoltam volna anno, hogy ennyire könyv, moly és könyvesblog függő tudok majd lenni, melyet főleg azoknak a kedves olvasóknak, molyocskáknak és bloggerináknak köszönhetek, akikkel az internet bonyolult útvesztőiben ismerkedtem meg ez idő alatt, és akiknek a vállán – ha netán eltört az a fránya mécses – kisírhattam magam.

Úgy terveztem, hogy nem fogok elérzékenyülni ezen szülinapi poszt írása közben, de ez a kis piszok úgy a szívemhez nőtt, hogy szinte már meg sem lennék nélküle. Persze és szerencsére van életem rajta kívül is….de még milyen!!!, két kicsi gyerekkel és egy állandóan korgó hasú férjjel, bezzeg ha a Hufnáger Pistihez mentem volna feleségül ! …..de szerintem vele is ugyan ilyen küzdelem lenne az élet. Na, de visszatérve a könyvekre, ez az olvasási és írási kényszer, valamint a blogom megszületése, épp a legjobb időben érkezett ahhoz, hogy bele ne süppedjek, és maga alá ne gyűrjön a háztartás és a gyereknevelés. Kétségbeesetten küzdöttem és küzdök még ma is az ellen, hogy a gyermekekkel töltött hosszú idő hatása ne érződjön a gondolkodásomon, a szókincsemen és a nyelvhasználatomon, de valahogy ez a fránya bugyutaság mégis utat tört magának. Mindezt, mi sem bizonyítja jobban, mint az első bejegyzéseim, melyeket visszaolvasva hihetetlen egyszerűnek, darabosnak, és siralmasan laposnak érzek, de ellenállók az ujjaimban bujkáló bizsergető késztetésnek, miszerint az egészet átírjam úgy ahogy van……….. Nem, nem teszem. Na, de most már aztán tényleg befejezem ezt a melodrámát, mert visszaolvasva már én is kissé dagályosnak érzem ezt az érzelmi ömlengést, nem szoktam én ilyet csinálni a nagyközönség előtt.

Szóval a teljesség igénye nélkül szabadon kategorizáltam néhány  tavaly olvasott könyvet. Íme!

Az év legnagyobb meglepetése ez a három könyv volt számomra, nem gondoltam volna, hogy ennyire elnyerik majd a tetszésemet.....

Henryk Sienkiewicz: Quo vadis

Rose Termain: Színarany

Noelle Harrison: A házasságtörő

Az év csalódásai:

Kathleen E. Woodiwiss: Örökké

Alan Hollinghurst: A szépség vonala

Kathleen E. Woodiwiss-ról, annyi szépet és jót hallottam, hogy már rég el akartam olvasni az egyik művét. Lehet, hogy nem a legjobbal kezdtem….ki tudja, mindenesetre ez a könyv egy nagy csalódás volt. A szépség vonaláról is annyi szépet és jót olvastam, de mindezek ellenére úgy érzem, hogy nem én voltam a célközönség.

A legszebb borító:  Mindörökké Norma

A legrondább borító: Mr. Bridgerton csábítása, Rossz kor (Hát ezek valami fertelmes rondák)

A legjobb sorozat, amit ebben az évben fedeztem fel magamnak: az Brenda Joyce: Halálos sorozata

A legrosszabb sorozat pedig Elizabeth Candler: Akit egy angyal megcsókolt

Az év legrosszabb könyve, ami annyira, de annyira rossz volt, hogy bejegyzés sem született róla......mert  sajnáltam rá az időt az Douglas Coupland: Barátnő kómában

Az olvasmányaim kiválasztása terén egy dolog van, amit rettentően sajnálok, az pedig az, hogy szégyentelenül kevés szépirodalmat olvasok. Az idén változtatni szeretnék ezen. 

És mivel egy szülinap nem is szülinap, szülinapi torta nélkül (hmmm ebbe a mondatba tényleg sikerült háromszor beletuszkolnom a szülinap szót.......amit Rézangyaltól tanultam:)), így minden olvasóm fogadja szeretettel a poszt elején kitett egy szelet süteményt..... biztos vagyok benne, hogy mindenkinek fog jutni belőle.