Shakespeare legismertebb szerelmi tragédiája a Rómeó és Júlia, kiapadhatatlan forrás azoknak a művészeknek és íróknak, akik valamilyen kényszert éreznek arra, hogy átírják vagy valamilyen formában felhasználják a történetet művük megalkotásához. Az ebbe a témába vágó, nemrég megjelent könyvek közül nem volt még mindegyikhez szerencsém, (Suzanne Selforstól a Mentsük meg Júliát!, vagy a Manga feldolgozáshoz) csak Anne Fortiertől a Júliát olvastam, ami nem is igazán nyerte el a tetszésemet. Az Ó, Júlia! az első könyvem Robin Maxvelltől, melynél leginkább attól féltem, hogy majd úgy dolgozza fel a szerelmesek tragikus történetét, hogy azt túlzottan drámai hatásúnak érzem majd, de ez nem így volt.
Az író a történet alappilléreit ugyan megtartotta, de nem volt rest megváltoztatni a cselekmény menetét itt-ott. A helyszínt áthelyezte Firenzébe, Rómeó és Júlia életkorát, nevét, egyes szereplők személyiségét módosította és ezen kívül még több történelmi személyt is szerepeltetett a történetben.
Júlia egy intelligens és igen makacs fiatal hölgy, akinek szembe kell néznie a szülei által rákényszerített érdekházassággal, ami abban az időben teljesen természetesnek számított. Mindenki tudja, hogy Júlia életét Rómeóval való találkozása változtatta meg, és ez fordítva is igaz volt. De a szerelmesek családja haragban állt egymással és hiába tett Rómeó lépéseket a békülés felé, - mellyel kezdetben sikerrel is járt, - Jacopo Strozzi (Júlia leendő férje) ármánykodásának hála újraébredt a viszály közöttük.
Rómeó és Júlia szerelmét tisztának és nyíltnak éreztem, élveztem, hogy mindketten költői vénával voltak megáldva és közös érdeklődésüket a költészet és Dante művei iránt. A szerző nagyon emberien ábrázolja a szereplőket, Júlia gyötrelmeit, a fiatalok szenvedélyességét, de - bár nem mondanám magam prűdnek, – mégis volt egy hely ahol már túlzásnak éreztem.
Nagyon érdekes volt, ahogy megismerhettük a kor házassági szokásait, a hagyományokat és a nők társadalomban betöltött szerepét. Ahogy Júlia és Rómeó felváltva meséli el saját szemszögéből a történetét, és ahogy próbálja az író rajtuk keresztül bevonni az olvasót, számomra idegenül hatott, nehezen tudtam megbarátkozni vele. Talán ez volt az oka annak is, hogy a regény eleje nem igen ragadt magával. Amikor a cselekmény kezdett izgalmassá válni, körülbelül a könyv felénél, az volt a vízválasztó számomra. Onnantól kezdve kezdtem élvezni a könyvet és annak ellenére, hogy ismerem a két fiatal között szövődő szerelmi történet végét, mégis reménykedtem az írónő bátorságában, és kíváncsian vártam, hogy hogyan szövi majd a cselekmény szálait.
Ami miatt kicsit neheztelek a szerzőre az az, hogy ha már egyszer átírta ezt az ős régi szerelmi tragédiát, és Júlia leendő férjét a legaljasabb tulajdonságokkal ruházta fel, akkor miért nem mért nagyobb büntetést rá? A bűnös halálát nem éreztem kielégítőnek és ez miatt elmaradt az édes bosszú érzése.
Ugyan sokakat elkápráztatott az írónő a történetével, engem mégsem tudott elvarázsolni úgy, ahogy azt reméltem vagy inkább szerettem volna. De ennek ellenére egy nagyon kellemes és szórakoztató olvasmány volt számomra, melynek köszönhetően Robin Maxwell többi könyvére is kíváncsi vagyok.
Kiadó: Tericum Kiadó
Eredeti cím: O, Juliet!
Fordította: Dobory Dóra
Oldalszám: 300
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése