2011. szept. 16.

Gary Chapman: Egymásra hangolva

Nem szoktam mások véleményét kiposztolni a blogomra, de egy nagyon kedves barátnőm kedvéért most mégis kivételt tettem.:) Át is adom neki a szót.

A könyvet egy pszichológus ismerősöm ajánlására kezdtem el olvasni, mivel a férjemmel együtt, az életünknek egy olyan szakaszába léptünk, ahol már elkél a segítség és nyitottak voltunk és vagyunk is mindenre, ami segíthet Nekünk az egymás felé vezető úton.

A könyv tükröt állított elénk, amely szembesített bennünket a hibáinkkal és felhívta a figyelmünket arra, hogy milyen pici dolgokon múlhat a boldogság, és az, hogy az életünk kiegyensúlyozott legyen. Sokan vannak olyanok, akiknek ha a kapcsolata válságba kerül, vagy ha nem találják a közös hangot a partnerükkel vagy akár a gyermekükkel, akkor rögtön menekülni próbálnak a problémáik elől. Vagy begubóznak és inkább nem beszélnek róla. Nemhogy megpróbálnák helyre hozni kapcsolataikat, vagy ne adj Isten (!), elgondolkodni azon, hogy " Hogyan is jutottunk idáig??".

Úgy gondolom, hogy sokan ismerik a párkapcsolat fokozatait. Megismerkedés, szerelem, házasság, első gyerek…… és ha eddig még nem, akkor itt már bizton megmutatkoznak az első negatív jelek. Az apa dolgozik, az anya otthon van a gyerekkel, és lassan mindenki elkezdi élni a saját külön kis életet. A beszélgetések a legszükségesebbekre, leginkább a gyerekkel kapcsolatos dolgokra korlátozódnak. Elkezdődnek a véget nem érő vádaskodások, hogy ki mennyit van itthon, hogy ki mennyit tesz le az asztalra. Ezekre a nézeteltérésekre, még egyéb külső hatások is rátetéznek, a munkahely, a család, ne adj Isten egy "kedves anyós", és egyszer csak az eddig jól kezelhető dolgok is elkezdenek kezelhetetlenné válni.

Egy egy vitában, minden kimondott szónak súlya van, amit később már nem lehet visszavonni. Minden egyes veszekedés alkalmával, - ahogy a könyv is írja – a „szeretettankunk” ürülni kezd és egyik fél sem érti, hogy mi történik velük, csak azt érzik, hogy valami nagyon elromlott. Amikor szerelmesek vagyunk, teljesen oda adjuk magunkat a másiknak, szinte egyé válunk vele. Miután a szerelem elmúlik és átveszi helyét a szeretet, a partnerek egymás közti különbségei és az "élettel járó gondok" egyre jobban előtérbe kerülnek, ami még több nézeteltérést eredményez. A könyv segítségével megtanultam, hogy nagyon fontos a szeretet kölcsönös kinyilvánítása, aminek a módja különböző és ami nagyon kevés pár esetében ugyanaz. De ez így egészséges. A könyv segítségünkre lehet az öt "szeretetnyelv" megismerésében és gyakorlásában, melyek a következők:

elismerő szavak, minőségi idő, ajándékozás, szívesség, és a testi érintés.

Mindig meg kell próbálnunk megtalálni a másik szeretett nyelvét, ami igazán nem egy bonyolult dolog, főként ha a párunk is segíteni próbál benne és mi is irányt tudunk neki mutatni.
Nagyon sok olyan tipikus példával él a könyv, amely bármelyikünk életében nap, mint nap előfordul. Még maga az író is ír a saját kríziseiről, és annak megoldásáról. Gary Chapman könyve nem csak a partner-, de a gyerek-szülő kapcsolat kezelésében is  hasznos tanácsokkal lát el bennünket. 

Úgy gondolom, hogy nagyon sok házaspárnak és szülőnek el kellene olvasnia ezt a könyvet, és bár tudom, hogy ez önmagában nem tud helyrehozni egy házasságot, de ha mindkét fél igazán akarja, akkor a benne olvasottak nagyon nagy segítség lehet a számukra.
A könyv hangoskönyvben is megjelent.
**Jutka **
Értékelés: 5/5

Az író további könyvei:
Fordította: F. Nagy Piroska
Oldalszám: 164

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése