A trilógia első része a Turista nem épp egy boldog happy enddel ért véget, igaz Milo és családja életben vannak, de mégsem maradtak együtt, egy boldog családi kötelékben. Hiába erősödik a vágy Miloban egy „rendes” hétköznapi élet után, szerető feleséggel és egy gyerekkel az oldalán, munkájától mégsem tud szabadulni. Ráadásul új főnökének, hogy bizalmát elnyerje állandóan bizonyítania kell. Amikor Milot Berlinbe küldik, hogy megöljön egy látszólag ártatlan tinédzser lányt, mindent megtesz, hogy "megkerülje" ezt a munkát……. mégsem olyan érzéketlen, mint ahogy azt a felettesei gondolták? Vagy épp erre számítottak Ők is?
Milo ebben a részben is veszélyes helyzetekbe kerül, döntenie kell jó és rossz, emberség és érzéketlenség, árulók és hazafiak, család és munka között.
A Turisták, mint azt már az első részben megtudhattuk, egy titkos CIA osztály tagjai, akik minden kérdés és erkölcsi fenntartás nélkül követik felettesük parancsát. Nem úgy kell őket elképzelni, mint egy James Bond szerű figurát, aki bármilyen szorult helyzetben, bármikor és bárhonnan! elő tud húzni egy hiper szuper kütyü kelléket. Nem, a Turistáknak nincsenek ilyen titkos fegyvereik, ellenben mindig nyomon lehet őket követni és a kódolt információ áramlás is hihetetlen gyorsan történik közöttük. A Turisák minden küldetése és az általuk megszerzett minden egyes információ, országok politikai és gazdasági életére vannak hatással.
Olen Steinhauer hihetetlen jól építette fel a történetet; a cselekmény bonyolult, változatos helyszíneken, különböző karakterekkel - akiket különböző érdekek motiválnak - játszódik. A fő probléma ebben a részben sem az, ami legelsőre látszik. Persze végig kíváncsi voltam, hogy vajon ki, és miért akarta likvidálna azt a szegény fiatal lányt, de egy másik probléma megoldása, miszerint a Turista részlegből a kínaiak egyik beépített embere szivárogtat ki titkos információkat, amellyel a Turizmus szervezetének további tevékenységét veszélyezteti, sokkal sürgetőbb.
A történetben a legszimpatikusabb karakter számomra, persze Milo mellett, Erika Schwartz volt, egy német nyomozó, aki intelligenciájával, elhivatottságával és karakteres megjelenésével vitte a pálmát. A többi szereplővel kapcsolatban az érzéseim igen változékonyak voltak; néha szimpatikusnak találtam őket, néha pedig gyűlöltem, de mindezek ellenére mégis mindegyik karaktert nagyon hihetőnek és élethűnek éreztem. A Budapesten játszódó jelenetek különösen tetszettek, érdekes volt egy olyan környezetben és helyen elképzelni a főhőst, ahol már én is jártam.:)
A könyvben olvasható összeesküvés többrétegű és igen összetett, rengeteg helyszín és név található benne, amit az első résztől eltérően, valahogy mégis jobban tudtam nyomon követni, és mivel a cselekmény is jóval pörgősebb és izgalmasabb volt, ez a könyv sokkal, de sokkal jobban tetszett az előzőnél.
Mindezt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy olvasás után rögtön billentyűzetet ragadtam és írtam egy levelet a kiadónak, melyben arról érdeklődtem, hogy mikor jelenik meg a harmadik, egyben befejező része a sorozatnak. (Mert ugye egy igen türelmetlen nőszemély vagyok). Kérdésemre sajnos azt a választ kaptam, hogy mivel nem fogyott jól a könyv, ez miatt egyenlőre nincsenek terveik az utolsó rész kiadásával kapcsolatban, igaz az majd csak 2012 márciusában jelenik meg An American Spy címmel. Hát hátha!!!
Értékelés: 5/5
Kiadó: Athenaeum
Eredeti cím: The Nearest Exit
Fordította: Nagy Gergely
Oldalszám: 390
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése