A történet egy utópisztikus világban játszódik, ahol minden tervezett; az, hogy kinek ki lesz a párja, hogy ki hol dolgozik, és hogy ki mikor hal meg. Cassia ebben a kiszámítható társadalomban éli ugyancsak kiszámítható életét, amikor egyszer csak hiba csúszik a rendszerbe. A Párosító Bankett után Cassia hibás mikro kártyát kap a párjáról. Amikor meg akarja nézni jövendőbelijéről a képeket váratlanul egy másik fiú arca is megjelenik a képernyőjén. A legmegfelelőbb társ számára, mármint a mindenkori rendszer szerint Xander lenne, aki a legjobb gyerekkori barátja is egyben, míg a másik fiú (akinek az arca csak egy pillanatra jelent meg) Ky, aki megtűrt státusza miatt elképzelhetetlen, hogy Cassia társa legyen. Cassia a történtekről nem mer szólni senkinek egy szót sem, de nem is kell, mert egy mindent tudó hivatalnok megnyugtatja, hogy minden a legnagyobb rendben van, csak egy kis hiba történt, amit rögtön orvosoltak is. De mindez tényleg a véletlen műve volt?
Nagyon tetszett az a társadalmi kép, amit az író elénk tárt, megfelelően részletesnek és kidolgozottnak éreztem, igaz akadt pár kérdésem a hivatalnokokat övező titkokkal kapcsolatban, de mivel egy trilógia első részéről van szó, úgy gondolom, hogy majd a későbbiekben biztos többet is megtudhatunk róluk.
A történetben, - hasonlóan több más mostanában kedvelt ifjúsági regényhez - megtalálható a már szinte elhagyhatatlan szerelmi háromszög, amelyet most mintha az idegeim könnyebben viseltek volna el, talán azért, mert a két fiú között nem éreztem annyira erősnek a rivalizálás. Néhány korábbi értékelést olvasva azt vettem észre, hogy voltak akik a történetet kissé lassú folyásúnak, vontatottnak és néhol unalmasnak érezték, nekem viszont talán pont ezek miatt nagyon de nagyon tetszett. Mi tagadás élvezettel olvastam Cassia és Ky szerelmének a kibontakozását, melyben nagy szerepet kapott a költészet és a művészet.
Szerettem Cassia karakterét, okos, kíváncsi és figyelmes volt, kicsit talán túl önzőnek éreztem, de mindez szerintem megbocsátható számára, merthogy melyikünk ne lenne az, egy olyan világban, ahol előre megírt forgatókönyv szerint kellene élni az életünket.
Szerettem Cassia karakterét, okos, kíváncsi és figyelmes volt, kicsit talán túl önzőnek éreztem, de mindez szerintem megbocsátható számára, merthogy melyikünk ne lenne az, egy olyan világban, ahol előre megírt forgatókönyv szerint kellene élni az életünket.
Úgy éreztem, hogy a könyv főként a romantikáról és a szerelemről szólt, de mindezek mellett, megfelelő mennyiségben érezhető benne a feszültség, és furdalhatja az oldalunkat a kíváncsiság is néhány felettébb izgalmas, a társadalmi rendszerben folyó rejtély miatt. Mint például, hogy ki irányíthatja a hivatalnokokat vagy milyen hatásuk lehet a különböző színű tablettáknak, amiből kötelezően van mindenkinél 1-1 szem, vagy hogy miért vált ki a hivatalnokok megjelenése és mindenre kiterjedő figyelme feszültséget és félelmet az emberekből.
Cassia egy burokban van, a tudatlanság burkában. Aztán a történet előrehaladtával egyre inkább próbálja tesztelni ennek határait. Vajon meddig mehet el, van-e egyáltalán bármiben is választási lehetősége és érvényesíteni tudja-e majd valamikor a saját akaratát?
A borító nagyon szép és találó, szerencsére nem kell sokat vári a következő részre!
A borító nagyon szép és találó, szerencsére nem kell sokat vári a következő részre!
Ejj, most már muszáj lesz elolvasnom ezt a könyvet, hogy nekem is legyen róla némi fogalmam. :D Érdekes, mennyire megosztja az embereket, kíváncsi vagyok, nekem mennyire fog tetszeni.
VálaszTörlés:)) Igen érdekes, bár én úgy álltam neki a könyvnek, hogy nem olvastam előtte el mások véleményét róla. Lehet, hogy ez miatt nem is vártam sokat?
VálaszTörlés