A szereplők élete három helyszínen játszódik; Írország, Anglia és Olaszország. Nicholas, felesége hűtlensége miatt menekül el a házasságuk elől, egy vidéki házat vesz Írország szívében, ahol visszavonultan, nyugodtan nyalogathatja a sebeit. A ház ugyan régi és elég lepukkant, de Nicholast ezt egy cseppet sem zavarja, rögtön bele veti magát a ház felújításába, a hozzá való pénzt pedig zongoraórák adásával keresi meg. A ház elég érdekes, mivel meglehetősen különös dolgok történnek benne, Nicholas hangokat hall, csábító sütemény illatokat érez és egy nő összetéveszthetetlen éteri jelenlétét is érzi olykor, aki nem más, mint June Fanning, aki 1941-ben élt ebben a házban a férjével együtt, Roberttel. Vajon miért ragadt ennek a nőnek a szelleme a házban és milyen titkokat rejtenek a ház körüli almafák... És tulajdonképpen mi a szerepe a történetben Nicholasnak?
A regény két szálon fut, a múltban és a jelenben - az egyik June, a másik Nicholas életét követi nyomon. A két történet együtt van jelen a könyvben, melyeket semmiképp sem lehet elválasztani egymástól, mivel mindkét szereplőnek szüksége van egymásra; segítik egymást abban, hogy döntésük helyessége beigazolódjon.
A könyvben minden karakter szexuálisan hűtlen a férjéhez vagy a feleségéhez, és mindegyikük élete szerencsétlen ez miatt; nem hogy jobb, inkább rosszabb lett mindenkinek, ergo a házasságtörés több problémát okoz, mint amennyit megold.
Nézzük csak Nicholast. Hűtlen felesége elöl menekül el egy kis városba, ahol zongoratanárként flörtölni kezd az egyik tanítványával, annak ellenére, hogy tisztában van vele, hogy a tanítványa férjnél van, ő pedig még mindig nős, de lám lám magával szemben mégis sokkal engedékenyebb.
June szerintem már más tészta. Ő egyedül él a házban a II. világháború idején, amikor is a férje a fronton harcol. June egy tanult nő, számára ez a falusi környezet, a londoni életéhez képest rettentően unalmas és sivár, nem csoda, hogy ebben az ingerszegény környezetben úgy érezi magát, mint egy partra vetett hal. A szomszédban élő házaspár férjével szoros barátságot köt, akinek a felesége egy ágyhoz kötött haldokló beteg, akit rengeteg titok leng körül, mely titkokban June férje is helyet kap. A szomszéd férfi és June között mély barátság szövődik, de nemcsak a művészetek iránti szeretetük köti őket össze, hanem a magányuk és a szomorúságuk is.
A regényben olvashatunk még June lánytestvéréről, az együtt töltött gyerekéveikről, az anyjukról és az ő hűtlenségéről valamint a vele való kapcsolatukról, egyszóval gyönyörűen bontakozik ki előttünk June élete. Úgy érzem, hogy a könyvben talán több rész szólt róla, mint Nicholasról, de ezt egy cseppet sem bántam, mert imádtam olvasni June gyerekkoráról, az emlékeiről, a háború előtti időszakról és arról, ahogy mindezt a szerző ebbe a gyönyörű történetbe ágyazta.
A könyv konklúziója? Igen, a házasságban gyakran érik az embert csalódások, de attól még nem kell rögtön másnak a karjában vigasztalódni, mert a házasságtörés nem old meg semmit, ellenkezőleg, csak még több fájdalmat és problémát okoz mindenkinek.
A regény bekerült a kedvenceim közé, és bízom benne, hogy Noelle Harrison többi könyvét is mihamarabb megismerhetem majd.
Kiadó: Tericum
Eredeti cím: The Adulteress
Fordította: Listár Eszter
Oldalszám: 425
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése