A történet 1793-ban játszódik a francia forradalom legvéresebb időszakában. Ebben az időben minden francia nemest, legyen az nő, gyermek vagy idős, Robespierre polgártárs és annak hű követői szívfájdalom nélkül küldenek a guillotine alá. Ám egy ismeretlen ember, akit Vörös Pimpernelnek hívnak, több nemes embert és annak családját menti meg ördögi furfanggal és halált megvető bátorsággal a barikádok mögül. A francia titkosszolgálat embere Chauvelin, Angliába utazik, hogy kézre kerítse főhősünket, akinek a kilétét a könyv elején már sejteni lehet, de a közepétől már teljesen biztosra vehetünk. Ugyanis nem más ő, mint Sir Percy Blakeney, az előkelő angol társaság bamba és tompa agyunka titulált kedvence. Felesége Marguerite, csak akkor jön rá, hogy a férje a hős Vörös Pimpernel, amikor már fontos információkat árult el a francia spionnak. (Becsületére legyen mondva, kényszer alatt tette tettét.) Mindenesetre innen már roppant izgalmassá válik a történet, bőszen izgulhatunk Sir Percyért, még akkor is, ha biztosak lehetünk abban, hogy mint mindig, most is valami furfangos módon vágja majd ki magát a slamasztikából, és izgulhatunk a feleségéért is - bár én személy szerint ezt nem nagyon tettem - annál is inkább mivel szerintem a kelleténél többször hangzott el róla, hogy ő Európa legokosabb asszonya.
A könyvben leírt párbeszédek teljesen elvarázsoltak, melynek köszönhetően arról ábrándoztam, hogy milyen jó lenne abban a korban élni (természetesen csak biztonságos körülmények között, pl egy gazdag család egyetlen gyermekeként:)). Annyira választékosan és finoman fejezték ki érzelmeiket a szereplők, legyen szó szenvedélyről, iróniáról vagy épp valamilyen fenyegetésről, hogy egy-egy dialógust többször is elolvastam, annyira tetszett és lenyűgözött. Kedvencem szófordulatom Sir Percy szitkozódása volt az "a patvarba", melyet midnig túlontúl vérszegénynek éreztem a helyzethez képest, ettől függetlenül roppant jókat mosolyogtam magamban rajta:))
Összességében tetszett a könyv és élveztem minden sorát, a végére érve azonban enyhe hiányérzetem maradt, mivelhogy szívesen olvastam volna még a szereplőkről egy röpke epilógus erejéig.
Orczy Emma Bárónő magyar származású, angol írónő, akine a örös Pimpernel véleményem szerint méltánytalanul elfeledett könyve.
"Amikor 1995-ben az Egyesült Államokban CD-ROM-ra rögzítették a világirodalom ama 2000 műalkotását, amelyeket úgymond mindenkinek "ismernie kell", egyetlen magyar vonatkozású mű került közéjük" és az ez a könyv volt. Több filmet is készítettek belőle, sajnos egyiket sem volt szerencsém látni, amit mindenképp őótolni fogok.
Értékelés:
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése