Anne Bishop: Vörös ​betűkkel ~ A Mások 1.

A történet egy olyan Föld-szerű világban játszódik, amely őslakosai olyan különleges alakváltó lények (vérfarkasok,  hollók, medvék, sólymok... és vámpírok,), akiknek az emberek csak egyszerű húst, prédát jelentenek. Nagyon ritkán érintkeznek velünk, csak ha valami általunk készített termékre vagy technológiára van szükségük lépnek velünk kapcsolatba, egyébként egyáltalán nem rajongnak értünk, viszont örömmel falatoznak belőlünk.

Ezt a bejegyzésemet átköltöztettem az aktuális blogomra. Ha van kedved gyere, nézz körül ott is! :)

Tovább olvasom...

Chloe Neill: Hard Bitten - Chicagoland Vampires #4.

Imádom a Chicagoland vámpírjait, szavakba nem tudom önteni, hogy mennyire sajnálom, hogy egyik kiadó sem karolja fel ezt a remek sorozatot, pedig vagyunk egy páran, akik eszeveszetten rajonganak Ethan és Merit kalandjaiért, de a jelek szerint úgy látszik, hogy mégsem annyian, hogy megérje az Alexandrának – aki volt oly kedves és beetetett az első két résszel - folytatni a sorozatot. Úgyhogy úgy tűnik, hogy jelen pillanatban nincs pártfogója szegény vámpírjaimnak, pedig biztos imába foglalnám annak a kiadónak a nevét, aki a szárnyai alá venné őket. Annál is inkább, mivel ez a rész durván övön aluli ütés volt. Álmomban sem gondoltam volna, hogy majdnem, mondom majdnem pityeregve csukom majd be a végén a könyvet.

A történet cselekménye, mint korábban most is izgalmas volt, megfűszerezve egy kis humorral és egy csipet romantikus feszültséggel, melynek köszönhetően csakúgy faltam a sorokat, úgyhogy ha tudnék - de nem tudok – sem akarnék kukacoskodni vele kapcsolatban, mivelhogy számomra ez a könyv a letehetetlen kategóriába tartozott.

A sztoriról röviden annyit, hogy nehéz idők járnak a vámpírokra a múltkori természetfeletti balhéjuk miatt, az emberek már nemcsak a környéken nem szeretnék őket látni, de többet tudni sem akarnak róluk. Ennek köszönhetően egyre csak nő a zavargások és bűncselekmények száma a városban, ráadásul a chicagói polgármester egy titkos találkozón közli Ethannel és Merittel, hogy minél hamarabb számolják fel a rave partikat, mert az egyiken pár nappal ezelőtt három ártatlan lány vesztette életét. A polgármester üzenete egyértelmű volt: ha Sulliven nem vet véget mihamarabb ezeknek a véres összejöveteleknek, akkor a városi tanács törvényt hoz a Házak bezárásáról, mely egyértelműen a vámpírok létezése ellen irányuló intézkedés lenne.

Ethannak nem igazán tetszik ez az ultimátum, de nem tud mit tenni, muszáj utánajárnia a dolgoknak, mely feladattal Meritet bízza meg. Természetesen a drogbulik utáni nyomozás kapcsán Celina neve is felmerül és a GT-nek is lesz egy-két szava a történtekhez, úgyhogy pánikra semmi ok, ennél a résznél sem fog senki unatkozni, mivelhogy  Merit ismét nagy fába vágja a fejszéjét, melynek köszönhetően hamarosan Chicago mámorítóan sötét természetfeletti társadalmának a szívében találja magát.

Úgy hiszem, ha választanom kéne az eddig olvasott urban fantasykban szereplő hősnők közül, hogy melyikük áll legközelebb a szívemhez, akkor tuti Meritet mondanám elsőként. Emlékeim szerint ő még soha nem tett olyat, amivel kiverte volna nálam a biztosítékot. Mindig tökéletesen logikusan tudott gondolkodni, önzetlen, vad és hűséges volt, még azokkal az érveivel is maximálisan egyetértettem, amik miatt nem szerette volna Ethannel újra felmelegíteni a kapcsolatát. Pedig szegény vámpírkám most már tényleg egészen máshogy vélekedett az életében felmerülő váratlan természetfeletti problémák és a Merittel való kapcsolatának fontossági sorrendjéről. Ebben a részben Ethan ugyanis igazán nagy változáson ment keresztül, figyelmes és hízelgő volt Merittel szemben olyannyira, hogy még nekem is megesett rajta a szívem, és ahogy a dolgaik alakultak már komolyan kezdtem azt hinni (és őszintén remélni), hogy Merit megbocsát majd neki, és talán végre egy párt fognak alkotni. Ám az írónő bizony egészen máshogy szőtte a szálakat, valami oknál fogva arra a megállapításra jutott, hogy az lesz a legjobb mindenkinek, ha nemcsak a szereplőket, de magát az olvasót is sokkolja valami hihetetlen és váratlan eseménnyel, mely esemény aztán valóban letaglózó volt mindenki számára.

Nem szeretném az egekbe magasztalni Merit és Ethan párosát, de számomra mindketten nagyszerű és rendkívül szeretnivaló karakterek, csakúgy mint a történetben részt vevő összes mellékszereplő, melyek megalkotásában ugyancsak remekelt az írónő. Úgyhogy, egy szó, mint száz, ez a kötet is egy nagyon jól összerakott, ármánykodással és izgalommal teli történet volt, melynek minden sorát imádtam, a cselekmény folyamatosan fenntartotta a figyelmemet és a szereplőgárda is hozta a megszokott formáját.
Én a részemről továbbra is mély imádattal adózom az írónő eme remek sorozatának, és bátran vetem bele magam a folytatásba.

A sorozat kötetei:

1. A lányok, olykor harapnak - Some Girls Bite

2. Ha eljön a péntek - Friday Night Bites

3. Twice Bitten

4. Hard Bitten

5. Drink Deep

6. Biting Cold

7. House Rules

8. Biting Bad

8.A. High Stakes (Luc & Lindsey Short Story in Kicking It Anthology)

8.B. Howling For You (Jeff & Fallon Novella)

9. Wild Things

10. Blood Games

11. Dark Debt
12. Midnight Marked

Eredeti cím: Hard Bitten
Sorozat: Chicagoland Vampires
Oldalszám: 368

Tovább olvasom...

Abigail Gibbs: Vacsora a vámpírral

Amikor két évvel ezelőtt megjelent ez a könyv, akkor szép reményeket fűzve hozzá vetettem rá rögtön magam, bízva abban, hogy ez tuti jó választás lesz. Aztán egy szép napon (ami lehet, hogy nem is volt olyan szép) a kiadó egy közösségi oldalon azt nyilatkozta, hogy nem kívánja folytatni a sorozatot, mely érthető mód rögtön el is vette  a kedvem az olvasástól - mert ugye minek belekezdeni egy olyan könyvbe, aminek úgysem jutok hozzá a folytatásához -, de akárhányszor ott álltam a könyvespolcom előtt azon tanakodva, hogy vajon melyik könyv társaságában töltsek el pár óra felhőtlen kikapcsolódást, mindig rásiklott a szemem erre a kötetre, és bár soha nem vettem le onnan, eldöntöttem, hogy az idén - a vcs kihívás keretében - mindenképp elolvasom, merthogy anno olyan lelkes voltam vele kapcsolatban, hogy csak nem hagyhatom úgy... érintetlenül árválkodni a polcomon.

És nem bántam meg, mert jó könyv volt, szerettem olvasni, hamar a végére is értem a bő 500 oldal ellenére, bár őszintén szólva én kissé elnyújtottan éreztem a történetet, egy erős kezű szerkesztő minden bizonnyal jót tett volna neki - szerintem. Maga a cselekmény egyébként nem volt túl szövevényes, persze volt benne izgalom és akció, egy kis politika és ármány, jóslatok és próféciák, de a fő irányvonal mégiscsak a két főszereplő, Violet és Kasper egymásra találásáról szólt.

A történet egy 17 éves lány Violet Lee körül forog, aki egy este rossz helyen volt rossz időben, mely véletlen örökre megváltoztatta az életét. Violetet egy ősi vámpír dinasztia a Varn család rabolja el, és tartja fogva a palotájukban, egészen addig, amíg el nem dönti, hogy vámpírrá kíván-e változni avagy sem. Ebben az új környezetben a lány hamar felfedezi a vámpírok pazar új világát, melyben ugyan egyaránt vannak jó és rossz - nagyon rossz dolgok – de ez utóbbi ellenpontjaként ott van számára a vámpírok dögös és ritka bunkó hercege, aki természetesen folyamatosan nagy hatással van rá. 

Meg kell hagyni, Gibbs regényében egészen új megközelítésben lehetünk részesei a vámpírok világának, ugyanis a hierarchia legtetején a férfiak állnak, a nőknek alig van beleszólásuk a politikába és úgy egyáltalán bármibe, amit őszintén szólva kissé sérelmeztem. Persze az is igaz, hogy igen nehéz megtalálni a női lét számára megfelelő középutat nemcsak vámpíréknál, de még nálunk embereknél is, de ebbe most ne menjünk bele, mert ez egy egészen más téma, én is csak azért mertem most szóba hozni, mert az eddigi paranormális könyveimnél nem pont ilyen felálláshoz voltam szokva. Szóval Violetet emberként és nőként is úgy kezelik a palotában, mintha csak egy tárgy lenne, és nem egy élő személy. Persze már az első pár oldalon nyilvánvalóvá válik a számunkra, hogy Gibbs vérszívói nem azok a sokak által - beleértve engem is - ismert és kedvelt fényre csillogó fajták, akik az "emberségükről" voltak híresek, hanem olyan kegyetlen lények, akiknek mi, halandó emberek tényleg csupán csak egy ízletes vacsorát jelentünk, úgyhogy e tekintetben sem mondható a könyv egy szokványos vámpíros történetnek.

A főhőst Kaspert be kell valljam nekem nem sikerült megszeretnem. Ő egy arrogáns és hihetetlenül tahó, elkényeztetett vámpírherceg volt, aki ugyan a könyv végére engedi láttatni azon gyengéd érzéseit, amiket már sok-sok éve mélyen eltemetett magában, de az én szívemet ez nem hatotta meg, ettől még nem vált rögtön szimpatikus és megnyerő szereplővé a számomra. Sajnos Violet sem nőtt közel a szívemhez, nem igazán értem, hogy miért is szeretett bele Kasperba - talán a Stockholm-szindrómája miatt -, mindenesetre ők ketten nem lettek a kedvenc párosom, de sebaj, mert volt más, ami miatt letehetetlen volt számomra a könyv. A történetben egyébként van egy átmeneti szerelmi háromszög is, de mire el tudtam volna dönteni, hogy melyik pasinak is szurkoljak már rövidre is zárta az írónő az egészet. Úgyhogy, aki hozzám hasonlóan ódzkodik a hármas felállás veszélyétől megnyugodhat, mert itt nincs túl sok efféle szerelmi nyűglődés.

Íme a külföldi borítók, szerintem mindegyik gyönyörű.

Ami igazán tetszett a könyvben az az emberek és a vámpírok közötti zavaros politikai helyzet és a párhuzamos világok elgondolása volt, mely utóbbiról sajnos alig tudtunk meg valamit, ami kevés információ a birtokomba került, abból ítélve nagyon érdekesnek és egyedinek gondolom az egészet, ezért is lettem komolyabban is kíváncsi a folytatásra... valóban nagy kár, hogy a kiadó elkaszálta a sorozatot.

Szóval mi tagadás, voltak problémáim a könyvvel, a vége felé pedig már erősen úgy éreztem, hogy elfáradt a történet, és talán vele együtt az író is, de ettől függetlenül még így is teljesen magával ragadt ez a képzeletbeli világ és maga a sztori is, úgyhogy azoknak, akik egy többdimenziós világban játszódó igazi, kegyetlen vámpírokról szóló könyvre vágynak, azoknak bátran ajánlom a Sötét hősnő első részét. 

Ja, és a fülszövegben az olvasható, hogy az idei év legérzékibb olvasmánya… hát izé, nem kell ám mindennek bedőlni.

Abigail Gibbs

A sorozat részei:

1. Dinner With a Vampire - Kaspar Varn & Violet Lee

2. Autumn Rose - Fallon, Athenea hercege & Autumn Rose Al-Summers

Kiadó: Gabo
Eredeti cím: Dinner With a Vampire
Sorozat: The Dark Heroine
Fordította: Gázsity Mila
Oldalszám: 548

Tovább olvasom...

Gaura Ágnes: Vámpírok múzsája (Borbíró Borbála 1.)

Olyan, de olyan rég olvastam már egy igazán, harapnivalóan izgalmas és humoros vámpíros könyvet, hogy már teljesen ki voltam rá éhezve. Szerencsére a vcs kihívásomba kettőt is beválogattam - szeretem őket na, miért is tagadjam -, így került a kezembe Gaura Ágnestől a Vámpírok múzsája. Bevallom nem szívesen olvasok magyar írók tollából, mert ordas nagy előítéletekkel viseltetek irántuk (köveket a postaládámba kérem) persze próbálom ezen ellenérzéseimet kordában tartani, sőt mi több, küzdeni és tenni ellenük (lásd: bekerült vagy nem került be magyar szerző a vcs-be) és meggyőzni magam arról, hogy igenis vannak tehetséges hazai írók, csak rájuk kell találnom, és lám-lám Gaura Ágnes egy azon kevesek közül, akinek a nevét érdemesnek tartom a továbbiakban jól az eszembe vésni.

Nem is tudom, hogy mi olyat írhatnék még erről a könyvről, amit az előttem értékelők még nem írtak volna meg. Imádtam a regényt, ha az elejét nem is, de a végét mindenképp. Bori karaktere nagyon szimpatikus és üdítő volt a számomra, ő egy igazán sokoldalú egyéniség volt: okos, bátor és szép, a csípős nyelve és a vörös haja pedig csak még különlegesebbé és tökösebbé tette ezt az egyébként sem mindennapi nőszemélyt. Ráadásul az érzelmeit is a helyén tudta kezelni, mivelhogy tökéletesen tisztában volt azzal, hogy a munkája miatt - vámpírológus a szentem - nemhogy hosszú távú párkapcsolatról, de még rövid kalandokról sem nagyon álmodhat, mert ugye melyik pasi engedné vígan és dalolva kedvesét éjszakánkét vámpírok vérét csapolni. Mert Borinak a Vámpírkutató Intézet alkalmazottjaként ez volt a munkája, egészen addig, amíg az intézetet az élőholtak megnövekedett politikai befolyásának köszönhetően be nem zárták. Így hát Bori munkanélküli maradt, de nem sokáig, mert a Nemzetbiztonsági Hivatal egy szörnyen titkos és szörnyen veszélyes feladattal bízta meg: be kellett épülnie a kormány tanácsadói, az IQ vámpírok közé, akik valami érthetetlen okból kifolyólag nem jelentek meg az üléseken, melynek következtében leállt a kormánymunka, és megbénult az ország döntéshozatali mechanizmusa. Borira várt tehát a feladat, hogy kiderítse, mit titkolnak az IQ vámpírok az emberi szövetségeseik elől és miért.

A könyv elején az egy négyzetméterre jutó dögös pasik száma kissé meglepően magas volt a számomra, persze nem mintha bármi kifogásom lett volna ellenük, csak gondoltam megemlítem ezt az édes kis apróságot. Persze ez a mennyiség a történet előrehaladtával ugyan változott, de soha nem érte el az egyet, amit szintén nem panaszként mondok, csupán a romantika kedvelők számára jegyzem meg halkan. Pedig ez a könyv egyáltalán nem is romantikus műfajú, ennek ellenére én mégis sóhajtoztam olvasás közben, mely kapcsán joggal röppenhet fel a kérdés, hogy vajon miért, de legfőképp kiért? Nos, természetesen a könyv másik főszereplőjéért a kissé mogorva és titokzatos, de rendkívül céltudatos Attiláért, aki nemcsak Bori főnöke volt, hanem az egyetlen olyan ember a történetben, akivel Bori valamilyen szintű baráti viszonyt tudott fenntartani, még úgy is, hogy folyamatosan vívták az eszméletlenül szórakoztató és parázs szócsatáikat, ami nagyon sokat dobott a könyv hangulatán. Kettőjük kapcsolatát illetően egyébként a kacsóimat bőszen tördelve nagyon várok ám valami nagy dologra.... tudjátok, arra a bizonyos áttörésre, amely a következő részek valamelyikében remélem, hogy meg fog majd történni.

A történet javarészt Magyarországon játszódott, egy két ember kivételével magyar szereplőkkel, amiről úgy gondoltam, hogy nem biztos, hogy be fog nekem jönni - már megint azok a fránya előítéletek ugye? - de tévedtem, mert bár kezdetben iszonyúan fura volt, hogy egy vámpírt Bélának, vagy Édes Klárának, vagy akár Ledér Lilinek hívjanak (mely nevek amellett, hogy roppant beszédesek egyszerűen hatalmasak) és olyan hazai sajátosság kerüljenek paranormális környezetbe, mint például a pálinka és a szolgálati Suzuki autó... de a történet előrehaladtával meglepő mód hamar megszoktam őket, csakúgy, mint a magyar mentalitás jelenlétét és az országra oly jellemző politikai zűrzavart.

Azt hiszem nem árulok el nagy titkot azzal, ha leírom, hogy a dartsozásnak igen fontos szerepe volt és gondolom a továbbiakban is majd lesz a történetben, rengeteg leírást olvashattunk róla (a játék szabályairól és az eredetéről), melyek mennyisége kezdetben kissé bosszantott (az elején pl. el nem tudtam képzelni, hogy mi a fészkes fenéért kell nekem ennyire részletesen tudni, hogy milyen szabályok szerint játszanak a zombik), de a könyv végére eljutottam odáig, hogy amikor előkerült a téma, már csak jót mosolyogtam magamban és fejcsóválva azon töprengtem, hogy vajon milyen bűnös vonzalom fűzheti a szerzőt ehhez a különleges sporthoz, hogy ilyen fontos szerepet tulajdoníott neki a könyvben.

Gaura Rejtőzködő Ágnes

Őszintén szólva óriási meglepetést okozott számomra ez a könyv, baromi jól szórakoztam olvasás közben, egyetlen dolog tart csak vissza attól, hogy kiválónak tituláljam, az pedig a kötet első 20-25%-a, melyet meglehetősen elnyújtottnak és indokolatlanul részletesnek éreztem.

A sorozat részei:

0.  Démoni színjáték (novella)

1.  Vámpírok múzsája

2.  Átkozott balszerencse

3.  Lidércnyomás 

4.  Lángmarta örökség
5. ...még előkészületben

Ez a könyv immár az ötödik olvasmányom volt a vcs listámról, nagyon örülök, hogy volt annyi merszem és eszem, hogy beválogattam és, hogy el is olvastam, mert óriási hiba lett volna kihagyni ezt a fantasztikus élményt. Természetesen a folytatás már itt csücsül az asztalomon a sorára várva.

Update 

Nemrég találtam egy interjút az írónővel Shanara blogján, melyben többek között arra is fény derül, hogy bizony még soha a büdös életben nem dartsozott... héééééé, ez így nem ér! :)

Kiadó: Delta-Vision
Sorozat: Borbíró Borbála
Oldalszám: 472

Tovább olvasom...

Chloe Neill: Twice Bitten - Chicagoland vámpírjai #3.

Ez a könyv valami hihetetlen jó volt, és már most előre elnézést kérek az állandóan ismételgetett szavaimért, de amellett, hogy a sorozat ezen részéről is csak csupa csupa jót tudok írni, még mindig úgy gondolom, hogy ez az egyik legjobb vámpíros sorozat, amihez eddig szerencsém volt. Van benne minden, ami a műfaj kedvelőit a fotelhez szegezheti. Van itt kérem akció, romantika, szenvedély, fordulatokban gazdag cselekmény, izgalom, humor és persze egy tökös hősnő, aki okos, talpraesett, szexi és a kardforgatásban is páratlan. Ha azt mondom, hogy a Chicagoland vámpírjainak az első két része erős volt, akkor ez a rész… pffff…. átkozottul jó volt, melyhez az a kis erotikus extra (igen, közös erővel sikerült végre összegyűrniük Merritéknek a lepedőt), amit az előző részekben oly rettentő mód hiányoltam, mi tagadás, sokat lendített  a dolgon.

Na de nézzük, hogy miről is szólt ez a rész. Azzal, hogy a vámpírok Celinanak hála kiléptek a nyilvánosság elé, akár tetszett nekik, akár nem, az emberek szeme elé kerültek, akik nem voltak mindig elnézőek velük szemben. Mivel túl sok vámpírban túl sok gyűlölet gyülemlett fel az emberekkel szemben és fordítva, sokan úgy gondolták, hogy elkerülhetetlen a háború. A vámpíroknak tehát szövetségesekre volt szüksége és erre a legkézenfekvőbb megoldás az alakváltók voltak, akik épp most készültek arra, hogy Chicagoban találkozva, egy gyűlésen határoznak arról, hogy a saját területeiken maradjanak-e a továbbiakban vagy térjenek vissza az ősi lakhelyükre Alaszkába. Ha az alakváltók maradnak, akkor a vámpírok velük együtt nézhetnek szembe az őket ért támadásokkal, ha viszont nem, úgy, mint már korábban, ismét egyedül kell elszenvedniük a természetfelettiek ellen irányuló kegyetlen emberi tetteket. Ennek a lehetőségnek az elkerülése végett Ethan mindent megtesz, hogy szövetséget kössön a falkával, és mintegy a béke jeleként felajánlja (kölcsön adja) az alakváltók Alfájának, Gabriel Keene-nek Meritet, különleges testőrnek. Meritnek természetesen el kell fogadnia a kinevezést, annak ellenére, hogy tudja, valószínűleg meg fogja bánni, amivel nem is tévedett olyan nagyot, ugyanis valaki, aki nem nézi jól szemmel az alakváltók és a vámpírok közötti bimbózó kapcsolatot vadászik Gabrielre, melynek köszönhetően Merit hamarosan a tűzvonalban találja magát. Meritnek minden létező segítségre szüksége van, hogy kinyomozza, ki lehet a lehetséges gyilkos, de bárkihez is fordul a természetfölötti lények sorában, mindenhol egyre növekvő ellenségeskedéssel és feszültséggel találja szembe magát.

Na és persze nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy mindeközben bizony közte és egy bizonyos zöld szemű, évszázados korú mester vámpír között is egyre fokozódik a feszültség.

Ennek a résznek a cselekményéből igen nagy szeletet hasítottak ki az alakváltók, melynek kezdetben nem igazán örültem, mivel ha választanom kéne a vámpírok és az alakváltók között, akkor gondolkodás nélkül a vámpírok mellett tenném le a voksom. Hogy miért? Azt nem tudnám pontosan megmondani, de az alakváltók eddig valahogy egyik könyvben sem igazán nőttek közel a szívemhez. Talán mert túl gyakran növesztettek szőrt, meg mert büdösek... na jó, nem büdösek hanem föld, meg fű, meg a természet különböző illatainak az eszenciáit hordozzák magukon. Aztán ezen felül mindegyikük kivétel nélkül rettentő laza, ugyanakkor túlontúl szenvedélyes, és tuti, hogy imád motorozni, a hosszú hajukról már nem is beszélve. Míg a vámpírok csúcsragadozók. Értitek, A Csúcs Ragadozók. Nem félnek senkitől és semmitől, varázserejük van, igaz, hogy érzéketlenek és hidegek, de ha kell, akkor tudnak nagyon szenvedélyesek is lenni. Ennek következtében az ő érzelmeik kevésbé befolyásolhatóak, de ha valakinek (mondjuk egy nőnemű lénynek) ez mégis sikerül, akkor az nagyon izgalmas és eget rengető tud lenni. Szóval annak ellenére, hogy nem nagyon kedvelem az alakváltókat és ez a rész aztán igazán bővelkedett bennük, valahogy most a jelenlétük mégsem volt olyan zavaró a számomra, mivelhogy a könyv cselekménye olyan gyorsan magával sodort és beszippantott, hogy sok időm nem is nagyom volt miattuk lamentálni.  

Részemről ez a könyv (és a sorozat többi része is) elsősorban az írónő stílusa és a humora miatt lett nagy kedvenc, no és persze az is sokat nyomott a latban, hogy Merit és Ethan kapcsolatából most jóval többet kaptunk, mint korábban, aminek én - ugye mondanom sem kell -, hogy roppant mód örültem. Ebben a részben aztán volt ám szenvedély és halkan elsuttogott szerelmes szavak, hogy amikor aztán már az olvasó végleg abba a hiszembe ringatta magát, hogy végre sínen van a hős szerelmes gerlepár kapcsolata, akkor Ehatn mindezt elszúrva újra magára haragítsa Meritet. Pedig olyan jól indult minden és olyan jó érzés volt őket együtt látni, akár vitáztak egymással, akár nem, a kiképzős forró harci jelenetekről már nem is beszélve.

Szerencsére ebben a részben most nem sokat lehetett látni Morgant, akit nem igazán szeretek és a Catcher és Mallory páros is csak nagyon rövid időre tűnt fel a színen, de ezt igazából nem is nagyon bántam, volt annyi új és ugyancsak érdekes és szerethető karakter a történetben, ami tökéletesen elterelte a régiekről a figyelmem.

Egy szó, mint száz, élvezet volt olvasni a sorozat ezen részét is és nem kétséges, hogy a továbbiakban is irtó kíváncsi vagyok, Merit és Ethan kapcsolatának alakulására, no és persze, hogy milyen újabb bonyodalmakkal kell majd Meritnek a következő részben megküzdenie.

Chloe Neill

Ui.: Ha minden igaz, akkor jövőre nálunk is folytatódik a sorozat, de egyelőre csak a 3. rész kerül kiadásra.

Eredeti cím: Twicw Bitten
Sorozat: Chicagoland Vampires
Oldalszám: 355

          

       Novellák

A sorozat kötetei:

1. A lányok, olykor harapnak - Some Girls Bite
2. Ha eljön a péntek - Friday Night Bites
3. Twice Bitten
4. Hard Bitten
5. Drink Deep
6. Biting Cold
7. House Rules
8. Biting Bad
8.A. High Stakes (Luc & Lindsey Short Story in Kicking It Anthology)
8.B. Howling For You (Jeff & Fallon Novella)
9. Wild Things
10. Blood Games
11. Dark Debt 

Tovább olvasom...

Rebecca Maizel: Infinite Days – Végtelen napok

Kezdjük azzal, hogy én még mindig nagyon szeretem a vámpíros történeteket, és minden könyvre, ami ebben a témában a piacra kerül rettentően kíváncsi vagyok. Aki olvassa a blogomat az tudja, hogy hármasnál kevesebb szívecskét nem igazán szoktam könyvekre adni, alapjában véve én egy hálás olvasó vagyok, nem a hibákat keresem egy regényben, hanem a pozitívumokat, amitől jó, amitől szórakoztató tud lenni egy történet, hiszen mi másért is olvasnék, ha nem a szórakozásért. Ennek ellenére ezzel a könyvvel mégsem sikerült egymásra találnunk, pedig kezdetben minden olyan ígéretesnek tűnt.

A könyv nagyon jól indult, Lenah Beaudonte egy 16 éves testbe zárt 592 éves vámpírkirálynő, aki emberként ébredt fel, miután lelki társa Rhode egy ősi szertartás segítségével feláldozta önmagát. Mielőtt Rhode meghalt volna még elmagyarázta Lenah-nak, hogy az alatt a 100 év alatt, amíg ő a föld alatt pihent (hibernálódott), sok minden megváltozott a világban. Figyelmeztette, hogy nem lesz könnyű szembenéznie a 21. századdal, de ez a probléma mind eltörpül amellett a veszély mellett, amit a több száz évvel ezelőtt Lenah által teremtett klán tagjai jelenthetnek a lányra nézve, ha ember formájában a nyomára bukkannak. A klán tagjait még anno Lenah kötötte magához fekete mágiával, ő maga válogatta és változtatta át valamennyiüket kegyetlen vámpírrá és állapodott meg velük abban, hogy senki nem szállhat ki a szövetségből anélkül, hogy az életével ne fizetne érte.

Hogy Lenah-nak minél könnyebb legyen a társadalomba való beilleszkedése, és hogy rejtve maradjon az üldözői elől, Rohde gondoskodott róla, hogy egy divatos bentlakásos iskolába járjon. Ellátta elegendő pénzzel és instrukciókkal az új kor vívmányairól, de mint később kiderült mégsem volt elég körültekintő a nyomok eltüntetésében.

Nem is tudom, hogy hol kezdjem. Magát az alapkoncepciót meglehetősen eredetinek találtam, hiszen gondoljatok csak bele, egy erős és hatalmas, több száz éves vámpír újra emberré válik. Micsoda tudást és tapasztalatot halmozhatott fel az idők során, hiszen a saját szemével lehetett szemtanúja a történelemnek – és ki tudja, akár részt is vehetett volna benne -, rengeteget utazhatott és különleges emberekkel találkozhatott. Micsoda lehetőségek, micsoda potenciált rejt mindez magában, amit az írónő véleményem szerint sajnos csak nagyon minimálisan használt ki. De mindezek felett simán szemet tudtam volna hunyni, ha nem lett volna a történet tele ellentmondással és logikai malőrökkel, vagy akár a szereplőket sikerült volna annyira megkedvelnem, hogy ne legyenek zavaróak mellettük mindezek a tökéletlenségek és hiányosságok.

Lenah egy kegyetlen és érzéketlen vérbeli vámpírkirálynőből egy átlagos és idegesítően önző tinilánnyá változott, akit a szerző a megszokottnál is unalmasabb és szürkébb középiskolás környezetbe helyezett el, a szükséges papírmasé karakterekkel együtt, akiket egyszerűen lehetetlen volt megkedvelnem. Ráadásul Maizel egyáltalán nem félt használni a már jól ismert sulis kliséket (az iskolába érkezett új lány és a suli legjobb sráca között szerelem szövődik, melybe egy féltékeny barátnő és az ő sekélyes barátnői néha kicsit bekavarnak…), amivel tulajdonképpen nem is lett volna semmi problémám, hiszen szeretem én a kliséket is, ha az jól van megírva, de itt bizony a rosszabbik fajtából kaptam egy nagy adag ízelítőt.

A történetben a jelen eseményeit Lenah visszaemlékezései szövik át, melyek között olyan éles kontraszt húzódott, hogy az teljesen kettévágta a történetet, egy kicsit sem sikerült a szerzőnek megteremtenie a két idősík közötti összhangot, ami számomra szintén zavaró tényező volt.

Ami megmentette a történetet a totális csalódástól, azok Lenah visszaemlékezései voltak, amik meglehetősen kegyetlenekre és félelmetesekre sikeredtek, de ez számomra nem okozott problémát sőt, kifejezetten élveztem ezeket a részeket, hiszen a lelki szemeim előtt én is ilyennek képzelek egy  érzelem nélküli, a könyörületességet hírből sem ismerő legendásan vérszomjas vámpírkirálynőt.

Összességében, mint látjátok nekem ez a könyv egyáltalán nem jött be. Látom a lehetőséget a sorozat alapötletében, de a kivitelezés abszolút nem nyert meg magának. Minél tovább olvastam a könyvet, annál mélyebbre süllyedt a történet élvezhetősége, úgyhogy nagyon úgy tűnik számomra, hogy Maizel is csak egy, a rengeteg YA író közül, aki ugyan most tudott villantani valami eredetit, de csak azért, hogy azt a könyv végére totálisan taccsra vágja. Úgyhogy ha a könyv vége felé kicsit el is gondolkodtam azon, hogy folytatni fogom-e a sorozatot, a zárókép (ami olyan Twiligh szagú volt, hogy ihaj) végleg meggyőzött arról, hogy a legjobb lesz, ha inkább gyorsan elfelejtjük egymást.

Rebecca Maizel

A sorozat részei:

1. Infinite Days
2. Stolen Night
3. Enternal Dawn

Kiadó: Könyvmolyképző

Eredeti cím: Infinite Days
Sorozat: Vampire Queen

Fordította: Cziczelszky Judit
Oldalszám: 384

Tovább olvasom...

Chloe Neill: Ha eljön a péntek - Chicagoland vámpírjai #2.

Mivel a sorozat első része totálisan levett a lábamról, így egyértelmű volt, hogy másodikat sem hagyhatom ki, sőt képzeljétek már a harmadik is ki van készítve, de egy szusszanásnyi időt azért hagyok közöttük (ugyanis a habzsolásnak mindig hasfájás a vége).

Az előző rész tartalmából. (Tiszta tévésorozatos feeling.) A chicagolandi vámpírok durván tíz hónapja hozták nyilvánosságra létezésüket és hát, mint ahogy az várható volt, az emberek nem voltak túlzottan elragadtatva ettől. Népszerűségükön az sem segített sokat, hogy a városban elkövetett két gyilkossági üggyel is őket - a Cadogan és a Grey-ház vámpírjait - vádolták. Ám a bűntények kitervelője a harmadik ház (vagyis a Navarre) feje volt Celina, aki nemcsak egy fondorlatos és manipulatív őrült nőszemély volt, hanem a vámpírokhoz hűen egy hulla jó bőr is. Na de félre a tréfát, ezt az őrült és hataloméhes nőszemélyt végül is sikerült főszereplőinknek az első rész végén elkapni és a vámpírok Tanácsának átadni. Celina után a Navarra-ház irányítását Morgan vette át (kettes számú jóképű vámpír), akinek bugyihúzogató mosolya minden élő és holt nőnemű lényt levett a lábáról, kivéve persze Meritet, akinek talán épp ezért kezdte el igen hevesen csapni a szelet. Merit azonban nem csak Morgan figyelmét keltette fel, hanem a Catogan-ház uráét és egyben saját teremtőjéét is Ethanét (egyes számú vámpír), akivel a kapcsolatuk igen izgalmasan alakult; erős vonzalom kölcsönös ellenszenvvel párosult.
És a folytatásban... Az élet a második részben is megy tovább, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy rögtön két kellemetlen meglepetésről is hírt kapnak Meriték. Az egyik, hogy Celinát a Tanács pár napja szabadon engedte és most bosszúra szomjazva épp Chicagoba tart, a másik pedig, hogy a város egy újságírója élénk érdeklődést tanúsít a vámpírok szokásai iránt, és azok közül is elsősorban a vérszívópartik érdeklik igazán. Ez pedig azért is veszélyes rájuk nézve, mert ha minderre fény derül, akkor bizony nem csak óriási botrány, de még akár egy háború is kitörhet az emberek és a vámpírok között, aminek elkerülése végett Ethan arra kéri Meritet, hogy térjen vissza előkelő családja kebleire és ismeretségét kihasználva akadályozza meg, hogy a média fényt derítsen ezekre a, hogy is mondjam… vérszívásokra.

Most már bizton állíthatom, hogy kedvencem lett ez a sorozat. És bár az első alkalomtól eltérően most kicsit nehezebben rázódtam bele a történetbe - ne kérdezzétek, hogy miért, mert magam sem tudom pontosan - de a kezdeti nehézségeken túljutva már ismét letehetetlennek bizonyult számomra a könyv. Új információt a vámpírokról ez a rész nem igen tartalmazott, a felépítése pedig ugyanazt a formátumot követte, mint az elődje, vagyis szintén egy megoldatlan rejtélyt kellett felderítenie Meritnek, amit képességeihez mérten kiválóan meg is oldott, hogy aztán egy újabb rejtelmes szituációba csöppenjen ismét.

Meritet még mindig nagyon szerettem, aki ebben a részben is merész és kemény, ugyanakkor sérülékeny és bizonytalan is volt egyben, igazi tökös csaj, valós problémákkal és egy meglehetősen különös családdal, akik a pökhendiségük ellenére is határozottan tetszettek.

Merit nagy megkönnyebbülésemre végre lenyugodott és úgy döntött (más választás híján), hogy elfogadja új életét Chichago agyaras lakosságának tagjaként, bár még mindig nem biztos tökéletesen a dolgában, ami érthető, hiszen ha a benne lakozó vámpír elhatalmasodik rajta, akkor elveszíti emberi mivoltát, ezzel együtt a barátait is - melynek folyamata a könyv végén már el is kezdődött - és ugyanolyan hideg és lelketlen vámpírrá válik, majd mint Ethan - és ezt ugye ki a fene akarná.

Apropó Ethan. A legtöbb esetben még mindig azt a hideg és közönyös vámpírurat játssza, mint az első részben, de néha felvillan benne a szenvedély, melynek köszönhetően határozottan úgy érezem, hogy a közte és Merit közötti kötődés (a szexuális feszültségről ne is beszéljünk, mert az komolyan mondom megőrít), egy hajszálnyit mintha erősödött volna. Úgyhogy nagyon úgy tűnik, hogy a szerelmük kibontakozása több könyvön átívelő nagyobb lélegzetvétel lesz, ami egyrészt bosszantó, mert én az ennél gyorsabb tempót jobban kedvelem (és ha jól látom, akkor itt egyhamar tuti nem lesz bugyiszaggatás), másrészt viszont épp ezért a várakozásért és izgalomért tartja fent folyamatosan a könyv az érdeklődésemet, dacára annak, hogy a romantika csak másodlagos szerepet játszik a történetben... De kit érdekel, így is imádom ezt a sorozatot!

És, ha minden igaz, akkor a harmadik részben már alakváltókkal is fogunk találkozni, akik új színt visznek a történetbe, persze ők is olyanok, mintha egy férfidivatlap oldalairól léptek volna ki - na de ezt ugye elnézzük nekik, hiszen nem tehetnek róla szegények, mivel ez is csak a természetfelettiségük egyik átka - szóval mindezeket figyelemebe véve, nincs az az erő (mit nekem államvizsga, meg leadandó dolgozatok), ami visszatartana a sorozat folytatásától.

A sorozat kötetei:
1. A lányok, olykor harapnak - Some Girls Bite
2. Ha eljön a péntek - Friday Night Bites
3. Twice Bitten
4. Hard Bitten
5. Drink Deep
6. Biting Cold
7. House Rules
8. Biting Bad
8.A. High Stakes (Luc & Lindsey Short Story in Kicking It Anthology)
8.B. Howling For You (Jeff & Fallon Novella)
9. Wild Things
10. Blood Games
11. Dark Debt

Kiadó: Alexandra
Eredeti cím: Friday Night Bites
Sorozat: Chicagoland Vampires
Fordította: Bakonyi Berta
Oldalszám: 424

Tovább olvasom...

Chloe Neill: A lányok olykor harapnak - Chicagoland vámpírjai #1

A sorozat első két része majd három évvel ezelőtt jelent meg nálunk, így az olvasásukkal kicsit le vagyok maradva, ami tulajdonképpen teljesen lényegtelen, hiszen előbb-utóbb mégiscsak sikerült egymásra találnunk.
Bővebben

Tovább olvasom...

Kerrelyn Sparks: How to Marry a Millionaire Vampire - Love at Stake #1

Mivel olyan rég olvastam már vámpíros történetet, így úgy gondoltam, hogy épp itt az ideje, hogy felfrissítsem kicsit az emlékezetemet velük kapcsolatban. Úgyhogy hosszas töprengés után ennél a könyvnél maradtam és bíztam bennem, hogy nem fog csalódást okozni az én csöpögős romantikára - na jó, némi túlfűtött erotikára is - és egy kis humorra éhező érzékeny lelkemnek.

Roman Draganesti a tökéletes vámpír! Nyálcsorgatóan szexi, intelligens, gazdag és szerzetesi előéletének köszönhetően a szíve mélyén még vámpírként is túlontúl emberi. Az emberekhez fűződő "baráti" viszonyát, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy hosszas kutatás után feltalálta a szintetikus vért, ami nem csak az emberiség számára, de a vámpírok táplálkozási szokásaira nézve is meglehetősen nagy jelentőséggel bírt. Gondoljatok csak bele - milyen egyszerűen, és ami a legfontosabb, erőszak és gyilkolás nélkül juthattak a vámpírok ezentúl vérhez. Persze mint mindig, most is voltak ellenlábasok, akik azt mondták, hogy ők bizony semmiképp nem fognak pohárból vért inni, inkább maradnak a régi jól megszokott és sokkal élvezetesebb módszernél. Sőt, még küzdenek is azért, hogy a Roman által gyártott ízesített vér végleg eltűnjön a piacról.

De térjünk vissza történetünk elejére, amikor is szexi vámpírunknak épp egy új találmányt készülnek bemutatni hű asszisztensei. Ez a találmány nem volt más, mint egy életnagyságú és hű guminő. Vanna, mert így nevezték el őt, többfunkciós volt, kielégítette, mind a táplálkozási és mind a szexuális igényeket, ám ki gondolta volna, hogy Romannak ez a nő akkora falat lesz, hogy szó szerint beletörik majd a foga. Úgyhogy miután egy sikertelen harapással Roman szemfoga kiesett, sürgősen fogorvosra volt szüksége. Így talált rá Shannara, egy fogászati rendelő ügyeletes fogorvosára. Shanna egy kissé, hogy is mondjam… zűrös körülményű nő volt, mert amellett, hogy egy tanúvédelmi programban vett részt, ami az orosz maffiától volt hívatott megvédeni őt, még a vértől is iszonyodott, ami az orvosi szakmában hááát valljuk be, nem épp előnyös tulajdonság. Nos, amikor Roman rátalált a lányra, annak nem állt épp fényesen a szénája, ugyanis az oroszok is épp akkor bukkantak a nyomára, de szerencsére Roman úgy döntött, hogy a védelme alá veszi őt és magával is vitte a kis "kastélyába", amit nem mellékesen kiltben rohangáló jóképű felföldiek védtek a betolakodóktól, mint később kiderült nem sok sikerrel.

Mint a tartalomból is látszik, ez egy igen humoros és szórakoztató kis olvasmány volt, amit egy percig sem szabad komolyan venni. (Nem mintha a többi vámpíros könyvet igen, be ne dőljetek egyiknek sem.) A szereplők szimpatikusak voltak, Roman háznépe pedig nagyon-nagyon különleges. A műfajból adódóan ugye nem ért váratlanul a történet kiszámíthatósága, csakúgy, mint a karakterek és azok tipikus reakciói sem. Hogy őszinte legyek számítottam erre, hiszen nem intellektuális gazdagodásra vágytam, amikor ezt a könyvet a kezembe vettem, hanem egy igazi vámpíros és csajos történetre, amely kritériumnak tökéletesen megfelelt. Jó pár vámpíros könyvvel a hátam mögött én úgy gondolom, hogy ebben a műfajban nehéz újat alkotni, de Kerrelynek mindez mégis sikerült. Nem tudok még egy olyan vérszívós romantikus könyvet mondani, amin annyit nevettem volna, mint ezen. Úgyhogy minden kétséget kizárólag a humor volt a könyv legfőbb erénye, ami végül is meglehetősen érdekessé és igazán szórakoztatóvá tette a számomra.

Kerrelyn Sparks egyébként „hagyományos” vámpírokkal dolgozott, csak néhány apró trükkel turbózta fel őket (mint például, hogy telefonon keresztül tudtak teleportálni és minden fizikai kapcsolat nélkül - ezt figyeljétek! - mentálisan szexelni, ami nekem nem igazán jött be… lehet régimódi vagyok ezen a téren). A könyv végén lévő végső összecsapást sajnos elég kidolgozatlannak, Shanna apjának fenyegetőzését pedig meglehetősen súlytalannak, már már nevetségesnek éreztem, amely hiányosságokon tulajdonképpen még túl is tudtam tenni magam - hiszen egy sorozat nyitó kötetéről van szó, amiből még bármi lehet - de, hogy az írónő az 500 éves főhősünket még ennyi idő után is szűz vámpírként tüntette fel (persze csak fizikailag volt az, mert mentálisan azért ott volt a szeren) szóval ez számomra elég nehezen volt hihető, sőt mi több, erős túlzásnak éreztem.

Úgyhogy, mint látjátok egy csöppet sem nevezném tökéletesnek ezt a könyvet, de a másodlagos szereplők és az írónő humora számomra megéri, hogy adjak még egy esélyt a sorozatnak, úgyhogy részemről jöhet a folytatás.
(A sorozat egyébként  cakkumpakk 17 részes)

Kiadó: Avon 
Sorozat: Love at Stake
Oldalszám: 384

Tovább olvasom...

MaryJanice Davidson: Egy haláli szingli meséi 1.

A könyv, hihetetlen jó volt! Pár napot várnom is kellett a poszt megírásával, hogy egy kicsit csillapodjon a lelkesedésem, mert ilyenkor hajlamos vagyok olyanokat írni, amit később visszaolvasva, - amikor már ismét belesüppedtem gondolataim unalmasan sivár mocsarába - a túlzott lelkesedésemet látva, jókat derülnék rajta.

„Ez a nap – akkor még nem tudtam, hogy a halálom napja – rosszul indult, pocsékul folytatódott és rémesen végződött”

Ez azért nem egészen így volt, de mindez csak nézőpont kérdése. Betsy egy fiatal titkárnő…… volt, akit egy éjszaka ismeretlen eredetű és kinézetű lények támadtak meg, és akit ezek után, majd két hónap múlva, halálra gázolt egy autó. Amikor felébredt, egy koporsóban találta magát, nem igazán értve, hogy mi is történik vele. Egy kis idő és néhány sikertelenül brutális öngyilkossági kísérlet után, rá kellett jönnie, hogy vámpírrá változott. De ami még ennél is szörnyűbb volt számára, hogy a halála után a mostohaanyja teljesen kipucolta a ruhás és cipős szekrényét. No de térjünk vissza Betsyhez, aki nem egy közönséges vámpírrá változott ám, hanem egy olyan különleges és szívtipró vérszívóvá, aki után bomlanak a halandó férfiak, akire nem hat a szenteltvíz és a kereszt, aki fényes nappal is tud az utcán sétálni, és aki amellett, hogy a divat megszállottja, igen erős cipő-fetisizmusban is szenved. Ezt az egyetlen gyenge pontját használja ki, néhány olyan mindenre elszánt vámpír, akik Betsyt maguk mellett szeretnék tudni, amikor a több száz éve hatalmon lévő és felettébb unszimpatikus vámpír nagyúrt, megpróbálják letaszítani a trónjáról.

MaryJanice Davidson
 néhány pár cipővel 

A történetben természetesen megjelenik egy gazdag és jóképű vámpír is, akinek a keresztje ki más lenne, mint Betsy és aki amellett, hogy pimaszul jóképű, és piszok gazdag, még hiperaktív szexerőmű is.  És micsoda véletlen! Pont Ericnek hívják. Egyébként a True Blood óta szeretem az Eric nevű vámpírokat, emlékeim szerint, még nem csalódtam bennük, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy itt is egy párját ritkító, külső és belső tulajdonságokkal bíró, Eric nevezetű példánnyal volt dolgunk. Nem is értettem, hogy miért is nem vetette rá magát rögtön Betsy, én az ő helyében nem gondolkodtam volna annyit.

Imádtam a könyvben a szellemes párbeszédeket és az összes karakter, akik nem a bugyutaságukkal és az agyatlanságukkal voltak annyira viccesek, hanem a későbbiekben megismert és megkedvelt, rájuk oly jellemző sajátos jellemvonásaiktól. A könyvnek van egy egyéni hangulata és stílusa, ami engem teljesen magával ragadott, és ami miatt szinte egyetlen éjszaka alatt olvastam ki az egészet. A történet gyors tempójú, vicces, szatirikus, romantikus és nem utolsó sorban erotikus. Báááár, be kell valljam, azt gondoltam, hogy az első részben még nem olvashatok szex jelenetet, de tévedtem. Volt. És még milyen!

„Először meghaltam, aztán vámpírrá változtam, majd királynő lettem, most meg kurva. Micsoda hét!”

Kedvenc részeim közé tartozik, amikor Betsyt elrabolják a „gonosz” vámpírok és a világuralomra törő nagyúr elé citálják, megfélemlítés céljából, aki nem is fél elővenni és még használni is a szenteltvizet és a keresztet. A helyzet komikumán, nem csak Betsy, de én is először könnyesre, majd halálra, - hogy stílusos legyek - nevettem magam. Csakúgy, mint azoknál a részeknél, ahol Betsy az előbújó vámpírfogai miatt csak pöszén tud beszélni.

Én úgy gondolom, hogy a könyv tökéletes egyvelege a paranormális, a humoros és a nőcis; chick-lit regényeknek, amiknek nagy rajongója vagyok és hát így, ugye mondanom sem kell, hogy mennyire élveztem, szinte lubickoltam a sorok között. Ezek után már nincs is értelme több lelkesítő szót a témához fűznöm, felesleges lenne, egyszerűen csak el kell olvasni. A könyv minden sorát imádtam és bekerült a kedvenceim közé. Egy szépséghibája van csupán és az a borító, ami szerintem egyáltalán nem sikerült valami jóra, ellenben például a franciával.

Kiadó: Könyvmolyképző
Eredeti cím: Undead & Unwed (The Queen Betsy 1.)
Fordította: Beviz Boglárka
Oldalszám: 327

Tovább olvasom...