Jennifer McVeigh: Afrikai akác

Amikor a kezembe vettem a könyvet, még nem is sejtettem, hogy az idei év egyik legszórakoztatóbb és legjobb könyvével lesz majd dolgom. Pedig de! Imádtam ezt a regényt, és atyaég! Hogy ez a nő mennyire jól tud írni! De kezdjük az elején.

Ezt a bejegyzést átköltöztettem az aktuális blogomra. Ha kedved van, gyere, nézz körül ott is.

Tovább olvasom...

Julie James: Gyakorlat teszi a mesterkedőt

Nem vagyok nagy rajongója a jogi hátterű könyveknek, ráadásul abban sem voltam biztos, hogy két ügyvéd közötti romantika egyáltalán lekötné-e a figyelmemet, különösen akkor, ha még versengniük is kell egymással a számukra hőn áhított pozícióért, de tévedtem, mert kész felüdülés volt a sok tinidráma után, ami mostanság a kezem ügyébe került, Julie James könnyed romantikája.

Payton Kendall és J.D. Jameson kiváló ügyvédek. Payton keményen megharcolt a sikerért ebben a férfiak dominálta szakmában. Ambiciózus volt, okos és gyönyörű, és nem mellesleg feminista, erős és büszke a saját eredményeire.  J.D. Jameson ugyancsak becsvágyó volt, okos és hmmm… hát nem rúgnám ki az ágyamból, csak mert telemorzsálta. És bár gazdagnak gazdag volt és kiváltságosnak is született, mégsem ezzel a hátszéllel ért el kimagasló eredményeket a szakmában, hanem kemény munka árán vívta ki magának az elismerést. A chicagói székhelyű ügyvédi irodában eltöltött 8 évük alatt csak egyazon cél vezérelte őket: mindketten a cég üzlettársává akartak válni. Körülbelül négy hét volt még hátra a döntésig, amikor közölték velük a rossz hírt, miszerint csak az egyikük lehet a vállalat partnere, ami azon kívül, hogy mindkettőjük számára hidegzuhanyként hatott, még jobban kiélezte a már évek óta köztük lévő ellentéteket.

Biztos ismeritek azt a mondást, miszerint vékony a határ a szerelem és a gyűlölet között, és Payton és J.D. kapcsolatánál ez a megállapítás tökéletesen helytálló. A karrierjük építése közben nem csak szellemileg, de fizikailag is leterheltek voltak, ennek ellenére egyetlen alkalmat sem szalasztottak volna el, hogy ne tegyenek csípős megjegyzéseket egymásra. Az életük csakis a munkáról szólt, és mindent megtettek, hogy szakmailag felülmúlják a másikat, ebből kifolyólag a kettőjük közötti versenyszellem jócskán átlépte azt a határt, ami még egészségesnek volt mondható. Amikor azonban egy közös megbízás alkalmával ráeszmélnek, hogy nem csak a munkájukban alkotnak jó csapatot, hanem az ágyban is, akkor komolyabban is elgondolkodnak azon a lehetőségen, hogy mi lenne, ha az állandó veszekedések helyett inkább összekötnék az életüket és egy sokkal kellemesebb elfoglaltsággal, mondjuk szerelmeskedéssel töltenék el az időt.

„Abba a könnyed, szentimentális beszélgetésbe süllyedtek, amire csak a szerelmesek képesek, miután nyolc éven át meg akarták fojtani egymást, aztán hirtelen rájöttek, hogy hoppá, inkább szexelni kellene."

De még mielőtt bármilyen következtetésekre is jutnának és rátérnének a dolgok eme kellemes pontjára, sok minden történik közöttük; heves szócsaták, csínytevések és visszavágók, melyek mögött tagadhatatlanul ott lapul a mindet elsöprő érzéki vonzalom.

Mindig is szerettem azokat a romantikus történeteket, ahol a szereplők kezdetben civakodnak, majd később rájönnek, hogy nemhogy élni, de még levegőt venni sem tudnak egymás nélkül, és ebben a könyvben az írónő ezt a szituációt tökéletesen megoldotta. Payton és J.D. kapcsolatfejlődését a konfliktusok mellett rengeteg humorral és tüzes szócsatákkal tette rendkívül élvezhetővé és szórakoztatóvá a számomra. Meg kell mondjam, hogy rengeteget mosolyogtam a szereplőkön, a kettejük ellenségeskedésén, ahogy a zárt ajtók mögött azonnal egymás torkának estek, míg azokon kívül, ahol szemtanúja is volt a beszélgetésüknek csupa udvariasság volt mindkettő. A könyvben Payton és J.D. mellett meglehetősen érdekes másodlagos karakterekkel is találkozhatunk, akik mind csak növelték a történet fényét. Ilyen volt például "tökéletes Chase", akinek már a neve is beszédes, és a szereplők legjobb barátai, akik amellett, hogy mindig meghallgatták hőseinket, soha nem mulasztották el, hogy jó tanácsokkal is szolgáljanak a számukra. Payton tárgyalótermi jelenete haláli volt, és J.D. legjobb barátját pedig – amikor felvázolta Payton és J.D. kapcsolata, valamint a nők  Darcy-komplexusa közötti dinamikát – azonnal a szívembe zártam.

Lehet, sőt biztos, hogy a könyv nem volt tökéletes - példának okáért itt van az a sok évnyi versengés, ami még gombócból is sok, nemhogy ellenségeskedésből, ráadásul mindezt egy aprócska félreértés miatt... -, de annyi baj legyen, én így is maximálisan jól szórakoztam a könyvön. A szerző remek atmoszférát teremtett az irodai és tárgyalótermi jelenetekkel, amik jogi hátterük ellenére sem voltak unalmasak, sőt, meglepő módon nagyon is élveztem őket. Julie James regénye könnyen olvasható, vicces és izgalmas volt. Tipikusan az az olvasmány, aminek bár már a legelejétől fogva tudható a vége, ennek ellenére mégsem bírod letenni, mert az az út, amelyen a szereplők eljutnak a boldog befejezésig a legédesebb és legszórakoztatóbb dolog, amit egy romantikus könyvben olvashat az ember.
Kell ennél kellemesebb olvasmány a nyárra, mondjuk a Balaton-partra vagy bármelyik tengerpartra két fürdőzés közé?

Julie James

Kiadó: Pioneer Books

Eredeti cím: Practice Makes Perfect

Fordította: Dörnyei Julianna Katalin

Oldalszám: 336

Én tökéletesen megvagyok elégedve a magyar borítóval, az itt lévők közül vannak jók és vannak rosszabbak. Talán a legelső viszi mind közül a pálmát.

Tovább olvasom...

Katja Millay: Nyugalom tengere ~ Blogturné

A nyugalom tengere két lelki sérült fiatal lenyűgöző története, melyen egyáltalán nem érződik, hogy Katja Millay első regénye lenne, annyira kidolgozott, csodás és erőteljes érzelmeket továbbít. A történet karakterközpontú, tehát döntő szerepe volt a cselekmény mozgatórugóját jelentő szereplők megformálásának, amely feladattal az írónő szerintem ügyesen megbirkózott. Ennek köszönhetően a könyvben szereplő összes karaktert nagyon hihetőnek és valóságosnak éreztem, sőt mi több, rögtön a szívembe is zártam őket.
A könyv eleje lassan, hömpölyögve indul, de aztán úgy sodor magával, hogy azt szinte észre sem veszed, csak arra eszmélsz, hogy már több órája olvasol és egyszerűen nem tudod letenni addig, amíg meg nem tudod a szereplők sorsát.
Vajon megtalálják-e a kiutat a félelem és önsajnálat, a gyász és a magány lelki labirintusából? Vajon a múltjuk meggátolja-e őket abban, hogy egymásra találjanak vagy épp ez hozza majd össze őket?  

Nastyat 15 éves korában szörnyű tragédia érte. Hosszú lábadozás után kénytelen volt másik városba költözni és új iskolába járni, mert ahol nem ismerték és nem tudták, hogy mi történt vele, ott nem tettek fel számára kínos kérdéseket. Nastya nem beszélt, a benne felgyülemlett feszültséget a futásban vezette le. Nem voltak barátai és úgy öltözködött, hogy ne is legyenek. Gyűlölte önmagát és azt, aki ezt tette vele. Gyűlölte azt a fiút, aki mindent elvett tőle, akkor, amikor megölte.

Josh tudja, hogy mi a halál és a veszteség. Nyolc évesen vesztette el az anyját és a húgát, majd később az édesapját is. Tizenhét évesen teljesen egyedül maradt, mindenki meghalt körülötte, aki korábban törődött vele. A városban nincs olyan ember, aki ne ismerné a történetét, sajnálják, és ez miatt sem a tanárok, sem a diákok nem háborgatják őt. Josh hozzászokott már a magányhoz és ennek köszönhetően sikerült kialakítania magának a saját napi kis rutinját, melyben jelentős szerep jutott kedvenc időtöltésének a bútorkészítésnek. De egyszer csak a garázsában megjelenik Nastya, egy szót sem szól csak figyeli őt munka közben... És innentől kezdve minden megváltozik.

Mint korábban írtam Nastya kezdetben nem beszélt. Egyáltalán nem. Mindez igen érdekessé tette a könyvet, mivel a történet elején őt csak a saját belső párbeszédjeiből és a különböző szituációkra reagált szellemi válaszaiból ismerhettük meg. De ez egyáltalán nem volt rossz dolog, sőt, nekem kifejezetten tetszett! 

Nastya és Josh a legelső perctől kezdve vonzódtak egymáshoz, de még mielőtt bárki is felszisszenne, hogy „Ó basszus ismét egy instant szerelem…” meg kell nyugtassam, hogy szó sincs róla.
Nastya hallgatása miatt kezdetben ugye alig volt párbeszéd a könyvben - bevallom sajnáltam is, amikor végre szóra méltatta a fiút -, és ez a hallgatás volt az, ami végül is közel hozta őket egymáshoz, ami miatt minden erőfeszítés nélkül kezdtek egymásra támaszkodni, később pedig már függni egymástól. Josh Nastya megjelenésével új ritmusban kezdte élni az életét, soha nem faggatta őt a titkairól, a lány pedig nem érezte azt, hogy bármit is mondania kéne magáról és a szörnyű múltjáról.

Nagyon szerettem Josh-t. Csendes volt, kicsit magányos, a szíve mélyén megértő és gondoskodó. Soha nem siettette Nastyát, és én ezt imádtam benne. Teret és biztonságot adott neki azzal, hogy a saját biztonsági zónáját megnyitva előtte közel engedte őt magához. Nem voltak ítéletei és nem voltak kérdései a lány felé. Semmilyen kötelezettséget nem rótt rá, és bár tisztába volt azzal, hogy Nastyának titkai vannak előtte- és hogy mindezt nem osztotta meg vele nagyon fájt neki - soha nem lökte volna el őt magától, nem számított, hogy mennyire akarta tudni a lány hallgatásának az igazi okát.

A múlt azonban nem maradhat örökké titokban, és amikor újra felbukkan, akkor elpusztítja azt a törékeny egyensúlyt, amit sikerült kettőjüknek létrehozniuk. A remény és a szeretet egy pillanat alatt szertefoszlik, és egyikük sem tudja, hogy a széttört darabokat, hogyan is lehetne újra összerakni.

A regény három fő karakterét: Nastyat, Josht, és Drew-t szívből megszerettem és bár igaz, hogy Drew egy igazi seggfej volt, én ezt is megbocsátottam neki. A felállás pedig - hogy két fiú, egy lány -, ne zavarjon meg senki, mert semmiféle szerelmi háromszög nincs a történetben, mivel ez nem az a fajta szerelmi történet, amit már kismilliószor olvashattunk. Ez egy igazi szerelmi történet.

Biztos érződik az értékelésemből, hogy szerettem ezt a könyvet olvasni. Gyönyörű volt. Erőteljes és hihető, szívszorító és felemelő. Felejthetetlen. Az utolsó mondat pedig, mint egy kirakó befejező darabja… Tökéletes.

Katja Millay

Ui.: Önálló kötetről van szó, cliffhanger nélkül! Hihetetlen, hogy még vannak ilyenek.

Kiadó: Könyvmolyképző

Eredeti cím: The Sea of Tranquility

Fordította: Komáromy Zsófia

Oldalszám: 504

Nyereményjáték

“Nagyon érdekelnek a nevek. Gyűjtöm őket, az eredetüket és a jelentésüket. Neveket gyűjteni könnyű: nem kerülnek semmibe, és nem foglalnak sok helyet. Szeretek neveket olvasgatni, és úgy tenni, mintha mindegyiknek jelentése volna.”

A főszereplő, Nastya hobbija a keresztnevek gyűjtése, így mi is ezt választottuk játék gyanánt. Kiválasztottunk 13 magyar eredetű keresztnevet és ezeket kell összegyűjteni a blogokon található leírások alapján.
Minden blogon egy keresztnevet kell kitalálnotok és beírni a rafflecopter megfelelő rubrikájába.

Játékszabályok:

1. Kedveld a Blogturné Facebook oldalát! (kötelező)
2. Kedveld a Vörös Pöttyös? Szeretem Facebook oldalát! (kötelező)
3. Írd be a helyes megfejtéseket! (kötelező)
4. Oszd meg a turnét! (nem kötelező)

A kiadó csak Magyarország területére postáz. A nyerteseket kérjük, hogy 72 órán belül vegyék fel a kapcsolatot velünk, utána új nyertest sorsolunk.

“Régi magyar személynévből származik, vélhető jelentése: botos, azaz buzogányos harcos.”

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

06/10. - Deszy könyvajánlója
06/11. - Angelika blogja
06/12. - Kristina blogja
06/13. - Always Love a Wild Book
06/14. - Book Heaven
06/15. - Loki olvasmányok
06/16. - Szilvamag olvas
06/17. - Kelly Lupi olvas
06/18. - MFKata gondolatai
06/19. - Nem harap a….
06/20. - Dreamworld
06/21. - Media Addict
06/22. - Roni Olvas

Tovább olvasom...

Leigh Bardugo: Árnyék és csont - The Grisha Trilogy #1.

Az Árnyék és csont Leigh Bardugo Grisha trilógiájának nyitó kötete, amely az olvasót az orosz kultúra által ihletett különleges környezetben játszódó, mágiával tűzdelt fantasy világba kalauzolja, amely már önmagában elég vonzó volt ahhoz (a könyv csodás borítójáról már nem is beszélve), hogy rögtön felkeltse az érdeklődésemet.

Bővebben:

Tovább olvasom...

Debora Geary: Modern boszorkány ~ Blogturné

Néha szeretek elveszni olyan könyvekben, amikben két fiatal lelki vívódásairól és kínlódásairól van szó, természetesen egy kis romantikával megfűszerezve. Néha szeretek elveszni olyan könyvekben, amik egy olyan alternatív világban játszódnak, ahol hegyén-hátán érik egymást az izgalmasabbnál izgalmasabb csata- és akciójelenetek és a történet befejezése totál kiszámíthatatlan. És néha – na jó, legtöbb esetben – szükségem van olyan könyvekre, amikben a szereplőkkel együtt én is tíz centivel a föld felett járok és a történet végén a  lelki szemeim előtt mindig rózsaszín szívecskében látom a „boldogan éltek, míg meg nem haltak” végszót.

És vannak olyan napjaim is, amikor az előbb felsoroltak közül egyikre sem vágyom igazán és akkor jön a képbe Debora Geary könyve, amely ezekre az esetekre tökéletes választásnak bizonyul.

A történet egy 28 éves csinos, chicagói ingatlanügynök körül forog, aki rejtett képessége révén, mindig megtalálja kliensei számára a megfelelő otthont. Lauren ezt a képességét csupán egyszerű megérzésnek tulajdonítja, sejtelme sincs róla, hogy ő egy boszorkány. Egyik éjszaka, miközben épp a virtuális bevásárló kosarába pakolná be a kedvenc fagylaltját, váratlanul egy chatszobában találja magát, ahol megismerkedik három nővel, akik azt állítják magukról, hogy ők bizony boszorkányok.
Nell (a három boszorkány egyike, és nem mellesleg több gyermekes családanya) az öccsével együtt készítette azt programot, amely egy varázslat segítségével érzékeli az átlagemberekre nem jellemző energiákat, és bevonzva őket a saját weboldalukra irányítja az olyan gyanútlan és csiszolatlan boszorkányokat, mint amilyen Lauren is volt. Nell „csapdája”, tulajdonképpen akarat ellenére térítette el Laurent, de még mielőtt bárki is ennek az etikai hátterét kezdené el boncolgatni - amelyen én is erősen  elgondolkodtam -, maradjunk csak annyiban, hogy a boszorkányok szándékaik meglehetősen tiszták voltak.

Lauren meglepően jól szórakozott a három nővel folytatott beszélgetés közben és nyugodtan fogadta azt a tényt, hogy azok boszorkánynak titulálták magukat, sőt mi több, meg voltak győződve arról, hogy ő maga is az. És mivel állításuk szerint a képzetlen boszorkány nem csak magára, de a környezetére nézve is veszélyes lehet, így  ígéretet tettek arra, hogy Nell öccse pár nap múlva felkeresi majd őt, hogy megvizsgálja a képességeit, és ha valóban boszorkány, akkor elkezdje a tanítását. Innentől kezdve indul a mi történetünk és követhetjük nyomon Lauren sorsát, ahogy felfedezi saját egyedi képességét és hatáskörét, ahogy kötődni kezd egy népes boszorkánycsaládhoz, és ahogy figyelemmel kíséri legjobb barátnője sorsfordító találkozását az Igazival és még annál is tovább.

A történet édes, az írás kiegyensúlyozott és szilárd, a karakterek pedig szimpatikusak voltak a számomra, ez a boszorkányos dolog meg annyira hihetőnek és természetesnek tűnt végig a könyvben, hogy komolyan el kellett gondolkodtam azon, hogy lehetséges lenne, hogy az írónő maga is egy boszorkány, különben hogy a fenébe lehetne ennyire otthon a mágia működésének és mikéntjeinek a dolgában. A történetben sok erős női karakterrel találkozhatunk, akik mindegyike jószívű, nagylelkű és barátságos volt, igazság szerint számomra már túl sokan is voltak.

Bizonyos szempontból a könyv olvasása felüdülést jelentett a számomra, hiszen egy olyan történetet olvashattam, ami tele volt a szeretet és a barátság érzésével, ugyanakkor egy idő után hiányolni kezdtem belőle az izgalmat, és hogy legalább egy olyan gazember (vagy szépfiú) kerüljön a képbe, akinek a színre lépésével rögtön felmegy a vérnyomásom, vagy gyorsabban kezd el verni a szívem. A cselekmény totálisan kiszámítható volt, ami semmi, ismétlem semmi meglepetést nem rejtegetett a számomra úgyhogy, aki igazi, köröm- rágós izgalomra vágyik az nehogy a kezébe vegye ezt a könyvet, mert nagy pofára esés csalódásban lesz része, mivel az első oldaltól az utolsóig viszonylag mindenki boldog, és senkivel semmi rossz nem történik. Viszont, ha egy kiszámítható és meglehetősen nyugis szórakozásra vágysz, olyanra, amelyben a hangsúly az emberi kapcsolatokon és a családi összetartás fontosságán van, akkor egy percig sem habozz, tuti, hogy ez a te könyved lesz.

Be kell valljam, a regény elején én is kissé csalódott voltam, pörgősebb, izgalmasabb történetre számítottam, úgyhogy túlzás lenne azt állítanom, hogy már az első oldaltól kezdve megfogott magának az írónő, de a végére mi tagadás, mégis megszerettem a könyvet, mert hogy is ne lehetne szeretni egy olyan történetet, amiből ilyen erősen árad a harmónia, a nyugalom és a boldogság érzése.

Hogy kiknek ajánlom? Azoknak, akik egy kis varázslattal, humorral és nagy adag szeretettel fűszerezett okos, szép és vicces történetre vágynak. Azoknak, akik nyitottak a mágia lágyabb és árnyaltabb oldalára és elfogadják az elemek hatalmát, a kristályok és a gyógynövények erejét. És természetesen azoknak, akik rajongnak a családi történetekért.  

Debora Geary

A sorozat részei:

0.5  To Have and to Code
1.    Modern boszorkány
2.    A Hidden Witch
3.    A Reckless Witch
3.5  A Witch Central Wedding
4.    A Nomadic Witch
5.    A Different Witch
6.    A Celtic Witch
6.5  Swordfights and Lullabies
7.    A Lost Witch

Kiadó: Maxim
Eredeti cím: A Modern Witch
Sorozat: A Modern Witch
Fordította: Komáromy Rudolf
Oldalszám: 376
Előrendelési akció

Blogturné extra - Borítómustra

A könyv a megjelenése óta már számos országban kiadásra került különböző borítókkal, melyek mindegyikében van valami szép, ami megragadja az olvasó figyelmét (kivéve az utolsót), de véleményem szerint a Maxim Kiadó által megálmodott borítónak most messze sikerült túlszárnyalnia mindegyiket.

  

Nyereményjáték

A boszorkányokról legendák keringenek. Regények és filmek mesélik el történeteitek újra és újra.
Hogy léteznek-e? Egy biztosan. Az üst felett görnyedve éppen varázsigéket mormol, miközben egy fiolányi szerencsét löttyent főzetébe, hogy így segítsen Benneteket a nyereményhez. Kíváncsiak vagytok a nevére? Sajnos nem árulhatja el, hisz a név hatalom. Erre hamarosan Ti magatok is rájöttök.
Minden blogon találtok egy varázslókártyát, melyek mindegyike egy-egy híres boszorkányt, boszorkánymestert, varázslót vagy mágust rejt. A rajtuk szereplő információmorzsák alapján kell kitalálnotok, hogy hogyan hívják az illetőt. Minden megfejtett névvel növelhetitek esélyeteket a fődíj megszerzésére.
A nyeremény pedig nem más, mint a Maxim Kiadó által felajánlott, 3 db Modern boszorkány könyv egyike.
(Postázás csak Magyarország területén belül!)

a Rafflecopter giveaway

 A blogturné állomásai

2014. május 30-tól egy-egy blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve rengeteg, a történethez kapcsolódó érdekességgel is találkozhattok majd, ha velünk tartotok.

Érdemes követni a turnét, ugyanis nem csak plusz információkat tudhattok meg a könyvről és szereplőiről, de ahogyan az lenni szokott, nyerhettek is!

     05/30 Dreamworld - Boszorkányképességek

     05/31 Deszy könyvajánlója - Jóga

     06/02 Kristina blogja - Kristályok 
     05/03 Angelika blogja - Ki kicsoda a regényben?  
     06/04 Könyvszeretet 
     06/06 Nem harap a... - Folytatások 
     06/08 Zakkant olvas - Boszorkányos könyvek, filmek 
     06/10 Szilvamag olvas - Borítók 
     06/12 Roni olvas - Idézetek 
     06/14 Insane Life - Karakterbemutató: Lauren

Tovább olvasom...

Itt a nyár, irány a kert! Grillezésre fel!

Jó pár nappal ezelőtt, még a cserépkályhánkban ropogott a tűz, ma meg már azt sem tudom, hogy hogyan vessem le magamról a meleg gönceimet, olyan jó idő van. És hogy őszinte legyek én ennek egy cseppet sem örülök, mivel téli gyerek révén határozottan utálom ezt a hirtelen beálló gatyarohasztó meleget. A nyár beköszöntének csak egyetlen pozitívuma van a számomra, és az pedig az esténként már-már kötelező programmá váló grillezések, melyeket nem csak én, hanem a család összes többi tagja is rettentő mód élvezi. Nincs is annál jobb dolog, mint amikor a szabadtéri tűzön sütött vacsoránkat a kertben tudjuk elkölteni, és utána a még megmaradt forró parázson a gyerekek egy pár szem marshmallowt is sütögethetnek.

Szóval a grillezés nálunk nagy népszerűségnek örvendő tevékenység, így nem meglepő, hogy amikor megláttam ezt a kiadványt, akkor azon nyomban be is szereztem magamnak.

A könyv rengeteg új információval szolgált számunkra, kezdve a faszén illetve a brikett használatának előnyeiről és hátrányairól, a tökéletes tűzgyújtáson át, a két- és háromzónás parazsáig - amiről nekünk eddig fogalmunk sem volt, hogy így is lehet szabályozni a sütési hőfokot, de ugye a jó pap is holtig tanul. A könyv 100 receptet kínál, amely mennyiségtől én kissé elaléltam, ugyanis én eddig mindig csak gyári fűszerekkel ellátott filézett csirkecombot, mellet, esetleg kolbászt és hamburgerhúst grilleztem, amely klasszikusok egyébként itt is megtalálhatóak, de mindezek mellett még hihetetlen sok variációt találtam mindenféle húsra. Bőven van választék marhából, bárányból, sertésből, szárnyasból és halból készült ételek receptjeiből, amik saját keverésű fűszerekkel, pácokkal és mártásokkal vannak megbolondítva, és természetesen a hozzájuk illő köretekről és desszertekről sem feledkezett meg az író. Mióta magamnak tudhatom ezt a könyvet már több receptet is kipróbáltam és mindig meglepődtem azok egyszerűségén és gyors elkészíthetőségén, tényleg alig kellett hozzájuk valami és mégis, olyan csodás vacsorát tudtam rittyenteni belőlük, hogy mind a 10 ujjunkat megnyaltuk utána. Persze azért azt túlzás lenne állítanom, hogy ezek után már a konyhai tűzhelyem közelébe sem fogok menni, de hogy ez a könyv teljesen új alapokra helyezte a grillezéshez való viszonyomat az egyszer már biztos, hiszen rengeteg tippel és ötlettel lettem gazdagabb.

Egyébként mindegyik ételről olyan csodás és igazi nyálcsorgató fotók készültek, hogy akinek eddig nem volt ingerenciája a grillezéshez, az ezeket látva biztos kedvet fog kapni hozzá, nem beszélve a szerző azon figyelmességéről, melyben a különböző folyamatokat: a tűzgyújtást, a füstölést, a szén rendezését, a húsok helyes darabolását és a sütésre való előkészítését lépésről lépésre mutatta be, nagyszerű képekkel alátámasztva, nehogy véletlenül bármit is elrontsunk. (Nem mintha valami nagy vasziszdasz lenne az egész, de sokkal biztosabbá teszi az embert ha képekben is láthatja ezeket a dolgokat.) Szóval, akik szeretnek vagy csak szeretnének grillezni családi vagy akár baráti társaságban, és kíváncsiak a grillezés fortélyaira és apró trükkjeire, azoknak bátran ajánlom ezt a könyvet. Biztos nem fogják megbánni.

Ez volt az első recept, amit kipróbáltunk a könyvből, nekünk nagyon ízlett, úgyhogy nyugodt szívvel ajánlom.

Paradicsomsaláta grillezett padlizsánnal

A salátaöntethez
3 ek. olivaolaj
2 ek. firssen facsart citromlé
1/2 ek. frissen reszelt gyömbér
1/2 tk. apróra vágott fokhagyma
1/2 tk. őrölt római kömény
1/2 tk. durva sz. tengeri só
1 nagy csipet cayenne-i bors

A salátához
300 g kimagozott, 1 cm-es kockára vágott paradicsom
1/2 tk. durva sz. tengeri só
2 közepes padlizsán
4 ek. vékonyan felszeletelt újhagyma
4 ek. felvágott friss korianderzöld vagy petrezselyem

1. Kis tálba összekeverem a salátaöntet hozzávalóit és állni hagyom.

2. Egy másik tálban összefogatjuk a paradicsomkockát a sóval és 20-31 percig érleljük. Ezután leszűrjük a paradicsomot.

3. A grillrácson a több helyen villával beszurkált padlizsánt zárt grillezőben 15-20 percig grillezzük. Közben néha megforgatjuk. Akkor jó, ha a zöldség héja teljesen fekete a belseje pedig nagyon puha.

4. A padlizsánt a grillezés után hűlni hagyjuk, majd hosszába felvágjuk és a belsejét kikaparjuk. Az elszenesedett héját kidobjuk, majd a padlizsán húsát durván összevágjuk.

5. A padlizsándarabokat és az újhagymát a paradicsomhoz adjuk, és óvatosan összekeverjük. A salátát ízlés szerint elkészítjük a salátaöntettel. Tálalás előtt megszórjuk korianderzölddel, vagy petrezselyemmel.

Mártás (amivel a húst kenegettem sütés közben)
10 db csirkecombhoz

125 ml tyúkleves
3 ek. szójaszósz
2 ek. frissen facsart citromlé
1 ek. barna cukor
1/4 tk. frissen őrölt fekete bors

Ezeket az összetevőket csak össze kell forralni és a nyársra szurkált, olajos sóban megforgatott húskockákat sütés közben ezzel kenegetni.

Kiadó: M-érték Kiadó

Eredeti cím: Weber's Grillen mit Holzkohle
Fordította: Haynal Katalin, Szegedi Eszter

Oldalszám: 240

Tovább olvasom...

Könyvek, amiket várok #23

Nem is tudom, hogy hol kezdjem. Rengeteg olyan új könyv jelenik, vagy jelent már meg mostanság, amire rögtön felkaptam a fejem és leküzdhetetlen vágyat éreztem arra vonatkozólag, hogy most azonnal, de rögtön itt tudjam őket a polcomon. Tudom, hogy ez beteges, és olyan tempómban kéne a könyveket vásárolnom, mint ahogyan fogyasztom is őket, de higgyétek el, hogy ez egy könyvfüggőnek hihetetlen nehéz feladat.

A mostani vágyaim közül talán a legelső helyen ez a gyönyörű köntösbe bújtatott francia chick lit áll, ami véleményem szerint kitűnő nyári olvasmánynak ígérkezik, úgyhogy mindenképp felkerült a beszerzési listámra.

Corine Gantz: Rejtekhely Párizsban

„Kezdje újra Párizsban!" A háromgyerekes, megözvegyült Annie ezzel a mottóval ad fel hirdetést egy amerikai újságban,és házát kisvártatva elárasztják az új lakók: az erőszakos férjtől menekülő ex-modell két gyerekével, az anorexiás fiatal lány és a szívdöglesztő francia festőművész. Szerelem, humor, bonyodalom! Kell ennél több?

Kiadó: Tericum Oldalszám: 384   Várható megjelenés: 2014.05.30.

Aztán itt van ez a parfümös könyv, ami történelmi fikció és állítólag nagyon jó, amolyan igazi női regény, szóval ez is nagyon érdekel.

Kathleen Tessaro:A parfüm titka

Egy levél és egy váratlan örökség – az illatok rejtélyes világa Párizsban. Gyönyörűen megírt, különleges regény vágyakról, titkokról, emlékekről, szenvedélyről. 

Egy francia ügyvédi iroda levélben értesíti a Londonban élő Grace Munroe-t, hogy a módos parfümmúzsa, Madame Eva d'Orsey ráhagyta a vagyonát. Csak egy probléma van: Grace sosem ismerte az örökhagyót. Innentől kezdetét veszi a kalandos és fordulatos utazás, amely során Grace felfedezi, ki lehetett a jótevője, aki megbabonázta a párizsi és a New York-i felső tízezer életét az 1920-as évektől kezdve. Ki volt valójában Eva d'Orsey, aki mindent önmagától ért el, csakis a saját tehetségéből, és végül milyen árat fizetett a sikerért? Mire kiderül az igazság, Grace Munroe élete örökre megváltozik. Nemcsak arra jön rá, miért éppen ő örökölte a vagyont, hanem tanulva Eva d'Orsey sorsából, döntenie kell: azt az életet éli-e tovább, amelyet mások elvárnak tőle, vagy azt, amelyet a szíve diktál...

Kiadó: Kulinária  Oldalszám: 312 

A következő könyv amire szemet vetettem, szintén egy romantikus történet... Egy szerelmi háromszög és egy kis izgalom az 1920-as évek Chicagojában? Naná, hogy kell.

Renée Rosen: Babaarc

A tizennyolc éves Vera Abramowitz elhatározza, hogy kitör a szegény környékről, ahol gyermekkorát töltötte, és sokkal izgalmasabb életet fog élni, mint az őt egyedül felnevelő édesanyja. Rövidre vágatja a haját, és a térdét látni engedő ruhákban, vastagon kirúzsozott ajkakkal beleveti magát a chicagói éjszakába. Ilyenkor a nappal gépírónőként dolgozó lány vad charlestont jár, és csinos pofikájával kiérdemli a Babaarc becenevet.

Álma hamarosan beteljesülni látszik: egyszerre két fiatalembert is meghódít – az egyik egy jóképű és gazdag bártulajdonos, a másik nem annyira gazdag, de annál sármosabb szerencsejátékos. Mellettük végre bejut abba a csillogó világba, amelyről mindig is ábrándozott. Úgy gondolja, legnagyobb problémája az, hogy a két férfi közül melyiket válassza. Ám egy nap rádöbben, hogy mindkét szeretője gengszter, ráadásul két szemben álló banda tagjai. Vera váratlanul a szesztilalom idején kirobbanó gengszterháború kellős közepén találja magát – az Al Caponéval szemközti oldalon.  

Kiadó: I.P.C  Oldalszám: 368  Várható megjelenés: 2014.06.16.

Az utolsó előtti regény pedig, amit feltétlenül meg szerettem volna nektek mutatni az Liane Moriarty új könyve - a korábbi az Add vissza az életem! címen jelent meg kb. két éve - aminek miután elolvastátok a fülszövegét mondjátok azt, hogy nem vagytok kíváncsiak az egész történetre. 

Liane Moriarty: A férjem valamit titkol

„Ha ezt a levelet olvasod, akkor az azt jelenti, hogy én már meghaltam…”

Mit szólnál ahhoz, ha a férjed írna egy levelet, ami ezzel a mondattal kezdődik? Mit szólnál ahhoz, ha a folytatás a férjed legsötétebb, legmélyebb titkáról szólna, ami tönkreteheti nemcsak a közösen felépített életeteket, hanem másokét is? És most képzeld el, hogy akkor bukkansz rá erre a levélre, amikor a férjed még él és virul.

Cecilia Fitzpatrick pontosan ebbe a helyzetbe kerül. Sikeres vállalkozóként minden vágyát megvalósította, kis közösségének tartópillére, elkötelezett feleség és anya. Az élete pont olyan makulátlan és csillogó, mint az otthona. De az a bizonyos levél mindent megváltoztat. Ráadásul nemcsak az ő sorsát, hanem sok más, látszólag laza szállal egymáshoz kötődő emberét is.

Rejtélyek, tévedések, újabb és újabb meglepetések. Pedig minden csak egy ártalmatlannak tűnő levéllel kezdődött…
Kiadó: Pioneer Books   Oldalszám: 400   Várható megjelenés: 2014.06.06.

És íme a kakukktojás, amivel remélem nem fogok úgy járni, mint a London folyóival.

Szakurazaka Hirosi: A holnap határa

Amikor a földönkívüli gitaik invázióra indulnak a Föld ellen, Kirija Keidzsi csupán egy a sok újonc közül, akiket harci páncélba öltöztetnek és ölni küldenek. Keidzsi meghal a csatatéren, csak hogy minden reggel feltámadjon, harcoljon és újra meg újra meghaljon. Százötvennyolcadik feltámadása alkalmával üzenetet kap egy titokzatos szövetségestől, Rita Vrataskitól. Vajon a nő Keidzsi megmenekülésének vagy végső halálának a kulcsa?

Kiadó: Gabo  Oldalszám: 224

Tovább olvasom...

Chloe Neill: Ha eljön a péntek - Chicagoland vámpírjai #2.

Mivel a sorozat első része totálisan levett a lábamról, így egyértelmű volt, hogy másodikat sem hagyhatom ki, sőt képzeljétek már a harmadik is ki van készítve, de egy szusszanásnyi időt azért hagyok közöttük (ugyanis a habzsolásnak mindig hasfájás a vége).

Az előző rész tartalmából. (Tiszta tévésorozatos feeling.) A chicagolandi vámpírok durván tíz hónapja hozták nyilvánosságra létezésüket és hát, mint ahogy az várható volt, az emberek nem voltak túlzottan elragadtatva ettől. Népszerűségükön az sem segített sokat, hogy a városban elkövetett két gyilkossági üggyel is őket - a Cadogan és a Grey-ház vámpírjait - vádolták. Ám a bűntények kitervelője a harmadik ház (vagyis a Navarre) feje volt Celina, aki nemcsak egy fondorlatos és manipulatív őrült nőszemély volt, hanem a vámpírokhoz hűen egy hulla jó bőr is. Na de félre a tréfát, ezt az őrült és hataloméhes nőszemélyt végül is sikerült főszereplőinknek az első rész végén elkapni és a vámpírok Tanácsának átadni. Celina után a Navarra-ház irányítását Morgan vette át (kettes számú jóképű vámpír), akinek bugyihúzogató mosolya minden élő és holt nőnemű lényt levett a lábáról, kivéve persze Meritet, akinek talán épp ezért kezdte el igen hevesen csapni a szelet. Merit azonban nem csak Morgan figyelmét keltette fel, hanem a Catogan-ház uráét és egyben saját teremtőjéét is Ethanét (egyes számú vámpír), akivel a kapcsolatuk igen izgalmasan alakult; erős vonzalom kölcsönös ellenszenvvel párosult.
És a folytatásban... Az élet a második részben is megy tovább, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy rögtön két kellemetlen meglepetésről is hírt kapnak Meriték. Az egyik, hogy Celinát a Tanács pár napja szabadon engedte és most bosszúra szomjazva épp Chicagoba tart, a másik pedig, hogy a város egy újságírója élénk érdeklődést tanúsít a vámpírok szokásai iránt, és azok közül is elsősorban a vérszívópartik érdeklik igazán. Ez pedig azért is veszélyes rájuk nézve, mert ha minderre fény derül, akkor bizony nem csak óriási botrány, de még akár egy háború is kitörhet az emberek és a vámpírok között, aminek elkerülése végett Ethan arra kéri Meritet, hogy térjen vissza előkelő családja kebleire és ismeretségét kihasználva akadályozza meg, hogy a média fényt derítsen ezekre a, hogy is mondjam… vérszívásokra.

Most már bizton állíthatom, hogy kedvencem lett ez a sorozat. És bár az első alkalomtól eltérően most kicsit nehezebben rázódtam bele a történetbe - ne kérdezzétek, hogy miért, mert magam sem tudom pontosan - de a kezdeti nehézségeken túljutva már ismét letehetetlennek bizonyult számomra a könyv. Új információt a vámpírokról ez a rész nem igen tartalmazott, a felépítése pedig ugyanazt a formátumot követte, mint az elődje, vagyis szintén egy megoldatlan rejtélyt kellett felderítenie Meritnek, amit képességeihez mérten kiválóan meg is oldott, hogy aztán egy újabb rejtelmes szituációba csöppenjen ismét.

Meritet még mindig nagyon szerettem, aki ebben a részben is merész és kemény, ugyanakkor sérülékeny és bizonytalan is volt egyben, igazi tökös csaj, valós problémákkal és egy meglehetősen különös családdal, akik a pökhendiségük ellenére is határozottan tetszettek.

Merit nagy megkönnyebbülésemre végre lenyugodott és úgy döntött (más választás híján), hogy elfogadja új életét Chichago agyaras lakosságának tagjaként, bár még mindig nem biztos tökéletesen a dolgában, ami érthető, hiszen ha a benne lakozó vámpír elhatalmasodik rajta, akkor elveszíti emberi mivoltát, ezzel együtt a barátait is - melynek folyamata a könyv végén már el is kezdődött - és ugyanolyan hideg és lelketlen vámpírrá válik, majd mint Ethan - és ezt ugye ki a fene akarná.

Apropó Ethan. A legtöbb esetben még mindig azt a hideg és közönyös vámpírurat játssza, mint az első részben, de néha felvillan benne a szenvedély, melynek köszönhetően határozottan úgy érezem, hogy a közte és Merit közötti kötődés (a szexuális feszültségről ne is beszéljünk, mert az komolyan mondom megőrít), egy hajszálnyit mintha erősödött volna. Úgyhogy nagyon úgy tűnik, hogy a szerelmük kibontakozása több könyvön átívelő nagyobb lélegzetvétel lesz, ami egyrészt bosszantó, mert én az ennél gyorsabb tempót jobban kedvelem (és ha jól látom, akkor itt egyhamar tuti nem lesz bugyiszaggatás), másrészt viszont épp ezért a várakozásért és izgalomért tartja fent folyamatosan a könyv az érdeklődésemet, dacára annak, hogy a romantika csak másodlagos szerepet játszik a történetben... De kit érdekel, így is imádom ezt a sorozatot!

És, ha minden igaz, akkor a harmadik részben már alakváltókkal is fogunk találkozni, akik új színt visznek a történetbe, persze ők is olyanok, mintha egy férfidivatlap oldalairól léptek volna ki - na de ezt ugye elnézzük nekik, hiszen nem tehetnek róla szegények, mivel ez is csak a természetfelettiségük egyik átka - szóval mindezeket figyelemebe véve, nincs az az erő (mit nekem államvizsga, meg leadandó dolgozatok), ami visszatartana a sorozat folytatásától.

A sorozat kötetei:
1. A lányok, olykor harapnak - Some Girls Bite
2. Ha eljön a péntek - Friday Night Bites
3. Twice Bitten
4. Hard Bitten
5. Drink Deep
6. Biting Cold
7. House Rules
8. Biting Bad
8.A. High Stakes (Luc & Lindsey Short Story in Kicking It Anthology)
8.B. Howling For You (Jeff & Fallon Novella)
9. Wild Things
10. Blood Games
11. Dark Debt

Kiadó: Alexandra
Eredeti cím: Friday Night Bites
Sorozat: Chicagoland Vampires
Fordította: Bakonyi Berta
Oldalszám: 424

Tovább olvasom...

Szupertitkos naplóm

A minap az egyik üzletben járva ezt a könyvet vette le a kislányom a polcról és nem, nem azért mert egy kék póni van rajta - hál' istennek nem vagyunk csillámpóni rajongók -, hanem mert egy pici lakattal volt lezárva, ami felettébb felkeltette a kíváncsiságát. Miért van ezen a könyvön lakat? - kérdezte, mire én - Azért, mert ebbe a könyvbe titkokat lehet írni, és ha nem szeretnéd, hogy azokat mások is elolvassák, akkor ezzel a lakattal tudod őket ide bezárni. Nos, azt hiszem, hogy a lakat és a titok együttes említése volt az, ami beindította a kis fantáziáját és arra késztette, hogy mindenképp megszerezze magának ezt a könyvet, és hát ki vagyok én, hogy ellentmondjak neki?

Amikor legelőször belelapoztam a kiadványba, akkor az jutott az eszembe, hogy micsoda csodás kis scrapbooking-ot lehetne belőle készíteni. A scrapbooking szónak nincs pontos magyar megfelelője (tipikusan az a szó, ami lassan kúszik be változatlan formában az anyanyelvünkbe), leginkább egy olyan különleges fotóalbumnak, vagy emlékkönyvnek felel meg, amely a család vagy a gyermekek életének fontosabb eseményeit (sőt én még receptkönyvet is láttam ilyen formában) foglalja magába. Amerikában egyébként nagy divatja van ennek a kreatív hobbinak, el sem tudjátok képzelni, hogy micsoda költeményeket lehet készíteni pár fényképből, matricából, virágból, gyöngyből, csipkéből, gombból és még ki tudja milyen apróságokból.

Úgyhogy ahogy hazaértünk azonnal el is kezdtük kitölteni a könyvecske „Ez vagyok én” oldalát és egy kis fényképet is ragasztottunk a megfelelő helyre, matricákkal és szalagokkal díszítve. Aztán pár virágot is szedtünk a kertbe, amik most épp préselődnek, hogy aztán majd a későbbiekben azok is a napló díszévé válhassanak. Szerencsére vagy sem, de nem sokat kell gondolkodnunk azon, hogy mivel is írjuk tele a lapokat, mivel egy előre megszerkesztett, naptárral! is ellátott naplóval van dolgunk. A mi feladatunk csupán annyi, hogy az ott feltett kérdésekre válaszoljunk; leírjuk álmainkat, érzelmeinket, a velünk történt fontosabb eseményeket, kedvenc dalunkat, állatunkat, ruhánkat, színünket, receptünket, melyek mellé fényképeket is mellékelhetünk… egyszóval csak teret kell engedni a képzeletünknek. 

Bevallom számomra is meglepő módon nagy lelkesedéssel segédkez(t)em e könyvecske díszítésében és kitöltésében, ami egyben meglehetősen szórakoztató és izgalmas módja is annak, hogy a gyermek maga is megtanulja kifejezni az érzéseit - legyen az szomorú vagy vidám - és saját magáról is egy kicsit többet tudjon meg.
Erre a kis naplóra egyébként már most úgy gondolok, mint egy értékes emlékkönyvre, amit majd, ha sok-sok év múlva a kezünkbe veszünk és végiglapozgatunk, akkor amellett, hogy nosztalgiázunk majd felette egy kicsit, rendkívül jót fogunk szórakozni Nórám akkori álmain és vágyain, annál is inkább, mivel arra a kérdésre, hogy ha lenne egy varázspálcája mit tenne vele, azt írtuk, hogy a testvérét változtatná békává.

Kiadó: Alexandra

Eredeti cím: Il mio diairo super segreto

Fordította: Kotsis Orsolya

Oldalszám: 88

Tovább olvasom...

Chloe Neill: A lányok olykor harapnak - Chicagoland vámpírjai #1

A sorozat első két része majd három évvel ezelőtt jelent meg nálunk, így az olvasásukkal kicsit le vagyok maradva, ami tulajdonképpen teljesen lényegtelen, hiszen előbb-utóbb mégiscsak sikerült egymásra találnunk.
Bővebben

Tovább olvasom...

Áprilisi beszerzések

Ebben a hónapban is sikerült kellőképpen kibűnözni magamat, ugyanis annak ellenére, hogy a Könyvfesztiválra nem volt alkalmam elmenni, mégis sikerült egy rakat könyvet összevásárolnom, ami elsősorban a Főnix kiadó nagyszerű akciójának volt köszönhető, de menjünk csak szép sorjában.

Az április úgy kezdődött, hogy megérkeztek az első csomag cserekönyveim, A könyvárus rejtélye és a Gyilkos kegyelem, amikre már régóta fentem a fogam, ugyanis mindkét könyvről eddig tényleg csak jókat olvastam. Aztán hirtelen felindulásból és egy jó fogásnak köszönhetően megvásároltam imádott írónőm legújabb könyvét, a Csudajó-trilógia harmadik kötetét, ami tulajdonképpen elkerülhetetlen volt, hiszen Julia Quinnről van szó emberek! Aztán egy újabb csere következett, mellyel Joyo Moyes egyik könyve, az Akit elhagytál került hozzám, amire egyébként nagyon kíváncsi vagyok, mivel még egy könyvét sem olvastam az írónak, ellenben rengeteget hallottam már róla... De ami késik az nem múlik. Aztán ugye jött a Könyvfesztivál és vele együtt az Üvegbűbáj és a többiek...
Imádom a Főnix kiadót, ilyen baráti akciót, mint amilyen náluk volt - három új megjelenésű könyvüket: Rémségek, Karmok és Felszabadulás, csak 3500 forintért kínálták -, egyik kiadónál sem tapasztaltam, pedig milyen jó lenne, ha így elkényeztetnének bennünket. Úgyhogy ez a lehetőség valóban kihagyhatatlan volt a számomra, remélem azért a kiadónak is megérte.

Szóval én így zártam a szeszélyes áprilist, jöhet a következő hónap, melyben nem terveztem vásárlást, de már most tudom, hogy ez füstbe ment terv lesz.

Mark Pryor: A könyvárus rejtélye 

Robin LaFevers: Gyilkos kegyelem

Julia Quinn: Lent délen, édes… 

Jojo Moyes: Akit elhagytál

Mary Robinette Kowal: Üvegbűbáj

Kieran Larwood: Rémségek

Mike Grinti – Rachel Grinti: Karmok

Victoria Schwab: Felszabadulás

Tovább olvasom...

Otfried Preussler: Torzonborz újabb gaztettei

Atyavilág! El sem tudjátok képzelni, hogy hányszor hallottam mostanában itthon, hogy „Anyaaaa! Mikor olvashatjuk már Torzonborz legújabb kalandjait?” Mert amióta bő két és fél hónapja befejeztük az első kötetet, azóta tűkön ülve várjuk, hogy újra találkozhassunk azzal a bizonyos héttőrössel és az őt üldözőkkel. És bár féltem attól, hogy ez a legújabb rész majd sehogy sem tud az elődje nyomába érni, kár volt az aggodalomért, mert ez a történet is majd ugyanolyan vicces és pezsgő volt, mint a legelső.

A történet épp tizennégy nappal azután folytatódik, hogy Jancsinak és Lackónak köszönhetően sikerült kézre keríteni és a dutyiba dugni Torzonborzot. Ám Torzonborznak – aki hazug és nagyravágyósága mellett meglehetősen együgyű és ostoba is volt egyszerre - mégis sikerült túljárnia a rend őrének az eszén (gondolhatjátok, hogy akkor ő micsoda briliáns elme lehetett) és megszökni a börtönből. A rabló első útja Jancsi Nagymamájához vezetett, aki épp frissen sült kolbásszal és káposztával várta haza a fiúkat. Nagymama kezdetben persze nem ismerte fel az álruhás rablót, csak miután már feltette a pápaszemét tudatosodott benne, hogy kivel is áll szemben, de addigra már Torzonborz be is falta az összes kolbászt, az utolsó szál káposztáig, amivel aztán rögtön az ájulásba is kergette szegény Nagymamát. Ugye mondanom sem kell, hogy ez a pimaszság mennyire felbőszítette Jancsit és Lackó, úgyhogy - részben ez miatt, és mert egy szökött rablónak egyébként is a dutyiban a helye - ismét a rettegett, bitang rabló nyomába eredtek Üstöllési főtörzsőrmesterrel együtt, aki megfogadta, hogy ha kell, akkor akár a föld alól is, de előkeríti ezt a haszontalan gazfickót.

Hát így kezdődik Torzonborz újabb gaztettei és mivel a történet igen kacifántos, így meg sem próbálom elmesélni azt, csupán annyit mondanék kedvcsináló gyanánt, hogy a mesében találkozhatunk az álruhába bújtatott rablón kívül még többször fejbe kólintott és tűzoltó tömlőbe tekert rendőrrel, emberrablás bűntettéve, valamint egy új szereplővel, Háy asszonysággal, akin nevéhez hűen minden rettentő kövér, hájas és kerek volt. Bevallom, Petróniuszt és az ő varázskerítését kicsit hiányoltuk, de itt volt nekünk a városka túlsúlyos jósnője a varázsgömbjével és a hogy is mondjam… kutyához hasonló kis házikedvencével, akik mind-mind Torzonborz felkutatásában játszottak fontos szerepet. Na és persze nem feledkezhetek meg a rendkívül elszánt Üstöllési őrmesterről sem, aki ebben a részben igen aktív volt és valóban mindent megtett azért, hogy a rács mögött tudja Torzonborzot. Szóval röviden és tömören; ez a rész is elnyerte a család tetszését melynek minden sorát roppantul élveztük. A történetvezetés még mindig nagyon élvezetes és humoros volt, és a két fiú, Jancsi és Lackó is még mindig ugyanazok a szerethető gyerekhősök maradtak, mint amilyeneknek az első részben megismerhettük őket; kicsit butácskák, kicsit ügyetlenek, de épp ez miatt tudtunk igazán izgulni értük.

A könyv majd minden oldala fantasztikus képekkel van tarkítva, amik felett nem lehet szó nélkül elmenni. És nem csak azért, mert megbonthatatlan egységet alkotnak a szöveggel, hanem mert önmagukban is rendkívül csodálatosak és humorosak voltak. És bár lehet, hogy az első rész egy kicsit jobban tetszett, ez a könyv is ugyanolyan letehetetlennek és kihagyhatatlannak bizonyult, mint az elődje volt.

A Torzonborz -trilógia egyébként majd csak az ősszel megjelenő Torzonborz megjavul kötettel lesz teljes, amit ugyancsak türelmetlenül várunk, csakúgy, mint az író további meseregényeit, amik ha minden igaz, a Kolibri Klasszikusokban fognak megjelenni hamarosan.


Kiadó: Kolibri
Eredeti cím: Neues vom Räuber Hotzenplotz
Fordította: Nádori Lídia
Oldalszám: 128

Torzonborz, a rabló - felolvasószínház a Katonában!

Örömmel láttam a napokban a kiadó közösségi oldalán, hogy a két könyv (Torzonborz, a rabló és Torzonborz újabb gaztettei) történetével és szereplőivel a Katona József Színház Előcsarnokában, Kiss Eszter színművész, valamint Dékány Barnabás, Dóra Béla és Böröndi Bence, a SZFE hallgatóinak köszönhetően élőben is találkozhatunk, úgyhogy nekünk mindenképp ott a helyünk.
Időpont: 2014. május 17., 11:00 óra és a belépés ingyenes!

Tovább olvasom...

Colleen Hoover: Hopeless – Reménytelen

"Készen állsz a reménytelen igazságra? Vagy szívesebben hiszel a hazugságoknak?
Colleen Hoover, a közkedvelt bestseller-író lebilincselő történettel tér vissza. Ez a szenvedélyes, magával ragadó románc két, szörnyű múltat cipelő fiatalról szól, akik az élet, a szerelem és a bizalom útvesztőjében bolyongva együtt ismerik meg az igazság gyógyító erejét."

Sky egy tizenhét éves igazi jó kislány, aki furcsamód egész életében magántanuló volt, és mostohaanyjának köszönhetően - aki sem a mobiltelefont, sem a számítógépet és sem a televíziót nem engedte, hogy jelen legyen az otthonukban -, meglehetősen védett életet élt. A középiskola utolsó évét azonban a barátnője unszolására a suliban akarta elvégezni, amibe az anyja, ha kicsit ódzkodva is, de beleegyezett. Sky nem volt túl népszerű az iskolában, ami a nem épp szűzi életet élő barátnőjének volt köszönhető, de őt mindez egy cseppet sem zavarta, leperegtek róla a rosszindulatú rágalmak, sőt voltak amiket kifejezetten szórakoztatónak is talált. Sky olyan lány volt, aki egyáltalán nem akart mások elvárásainak megfelelni, magasról tojt arra, hogy ki mit gondol róla, és egy percig sem sajnálkozott magában, hogy ő ez miatt szerencsétlen lenne... És én ezért rettentő szerettem és becsültem őt.
Amikor azonban egy bevásárlás alkalmával találkozik a rosszfiú hírében álló Dean Holderrel, onnantól kezdve minden sokkal bonyolultabbá, és egyre zavarosabbá válik az életében.

Igazából már az első perctől kezdve vonzódni kezd a fiúhoz, ami azért is nagy szó az ő esetében, mert eddig még soha senki iránt nem érdeklődött ilyen intenzíven. Azok a fiúk, akik ez idáig az életében voltak, mind csak unaloműzőként funkcionáltak a számára. De Holder más volt… Teljesen más. És bár Sky kezdetben megpróbálta távol tartani magát a fiútól, ez hosszútávon végül mégsem jött össze neki.

Holder a történet elején teljesen kiismerhetetlen volt a számomra, hangulatváltozásai nem csak Sky-t, de engem is totál megrémisztettek, képtelenség volt kiigazodni rajta. Holder tipikusan az a srác volt, akit minden lány magánnak kívánna. Kellőképpen szexi és karizmatikus - ja, hogy a birtoklási vágy kicsit túltengett benne? Na puff neki - egy ilyen srác esetében mindez ki a fenét zavarna - hiszen határozottan a szívdöglesztő kategóriába volt sorolható. Igaz az első benyomásom alapján, kissé veszélyesnek tartottam őt, de miután folyamatosan olyan dolgokat tett, amik mindezt megcáfolni látszottak, így ezt az opciót hamar sutba vágtam. Holder hangulatváltozásainak megvoltak a valódi okai, melyre természetesen majd csak a könyv végén derül fény.  

A regény nagyon egyedi és rendkívül jól megírt történet volt, tele olyan fordulatokkal és csavarokkal, amiktől totál ledöbbentem és hogy őszinte legyek teljesen ki is készültem. Azt nem mondom, hogy minden szörnyű esemény következményét hihetőnek éreztem, ugyanis erős kételyeim voltak azzal kapcsolatban, hogy a könyvben olvasható emberi aljasság képes olyan érzelmi reakciókat kiváltani, mint amilyeneket Sky esetében is láthattunk, de épp a napokban volt szerencsém beszélni egy pszichológussal, aki meggyőzött arról, hogy bizony létezik ilyen, amin én kellőképpen meg is döbbentem. De igazából szerintem a könyvnek nem is ezen a részén volt a hangsúly, hanem inkább a két szereplő között kialakult különleges érzelmi kapcsolaton. Csodálatos módon hangolta össze az író a két fiatal életét, akik az egymás közötti összhangot szinte az első pillanattól kezdve érezték.

"Mintha mindez régen már a miénk lett volna, és most csak visszakaptuk. Mintha azért kellene lassítanunk, hogy újra megismerkedjünk."

Egyébként nem is tudjátok, hogy milyen nehéz úgy írnom bármit is erről a történetről, hogy ne spoilerezzem szét az egészet, ezért inkább csak szavakat, érzéseket mondok, amik olvasás közben az eszembe jutottak. Olyanok mint például a fájdalom, a titokzatosság, az erőszak, a hazugság, és a veszteség, ugyanakkor mindezek ellenpontjaként ott volt a mindent elsöprő és bódító szerelem, a bizalom, a barátság, a bátorság, és a humor.

A könyv végén pedig, amikor már azt hittem, hogy ennél rosszabb nem történhet, akkor az író ismét csavart egyet a történeten, amivel újra odacsapott a lelkemnek, és amitől végleg darabokra hullott a szívem.

Két olyan idézetet szeretnék veletek megosztani a könyvből, ami engem teljesen levett a lábamról. Az egyik a legelejéről való, amikor Sky és Holder épp kezdenek összemelegedni, az első csók még nem csattant el közöttük, de már nagyon a küszöbön áll.

„Sky, nem csókollak meg ma. De hidd el, hogy még soha senkit nem akartam ennyire megcsókolni. Szóval kérlek, ne töprengj azon, hogy esetleg nem érdekelsz, vagy ilyesmi, mert elképzelésed sincs róla, mennyire nagyon tetszel nekem. Foghatod a kezem, összekócolhatod a hajam, ehetjük összekulcsolt lábakkal a spagettit, de ma nem smárolunk. És talán holnap sem. Időre van szükségem. Biztos akarok lenni benne, hogy abban a pillanatban a legapróbb részletekig ugyanazt érzed majd, amit én. Mert azt akarom, hogy a te első csókod legyen a legszenzációsabb az első csókok történetében.”

A másik pedig a történet végén olvasható, amikor már tisztán látjuk, hogy ez nem az a szokványos tündérmese, szerelemről és barátságról, amit már oly sokszor olvashattunk, hanem itt arról a sok mocsokról és borzalomról is szó esik, amit az élet néha magával hoz… És amelyből mindkettőjüknek jócskán kijutott, de ők mégsem roppantak össze ennek súlya alatt…

"– Hagyjuk a fenébe az elsőket, Sky! Hajtsunk inkább arra, ami örökké tart!"

Nagyon szerettem olvasni ezt a könyvet, rendkívül különleges történetnek éreztem, melyben mindkét szereplő bonyolult, és lelkileg is meglehetősen sérült karakter volt. Akikhez - mindennek ellenére vagy épp ezért - már az első pár oldal után kötődni kezdtem érzelmileg. Velük nevettem és sírtam, és a végén a szívemből is adtam nekik egy kis darabot.

Azért a könyv végén  elgondolkodtam kicsit azon, hogy vajon hány olyan család élhet szerte a világban, ahol hasonló szörnyűségek történnek meg.

Colleen Hoover

Az írónő Holder szemszögéből is megírta a történetet, melyet bízom benne, hogy a kiadó is hamarosan elhoz majd nekünk, csakúgy, mint a Sky barátnőjének és Holder barátjának a szerelmi történetét leíró novellát. Így lenne igazán kerek a sorozat.

  

 Hopeless

 Losing Hope

Finding Cinderella

Kiadó: Könyvmolyképző

Eredeti cím: Hopeless

Fordította: Sándor Alexandra

Oldalszám: 408

Nyereményjáték

A Könyvmolyképző Kiadónak hála a játék ezúttal sem marad el! Minden blogbejegyzésben megosztunk egy-egy, reményhez kapcsolódó idézetet. A Ti dolgotok, hogy kitaláljátok, mely könyvekből származnak ezek a mondatok. (A postázás csak Magyarország területén érvényes!)

"Az élettel kapcsolatban kétféle hozzáállás létezik: remény és félelem. A remény erőssé tesz, a félelem megöl."

a Rafflecopter giveaway

A turné állomásai

A Könyvmolyképző Kiadó jóvoltából a Könyvfesztiválon megjelenik Colleen Hoover: Hopeless - Reménytelen című regénye, mely már világszerte meghódította az olvasóközönséget. Ennek örömére a Blogturné Klub hét bloggere egy blogturné keretein belül bemutatja Sky és Holder reménytelennek tűnő, ugyanakkor szenvedélyekkel teli kapcsolatát!

04/14 Angelika blogja - Az írónőről + kedvcsináló idézetek
04/16 Kristina blogja - Miért is lett folytatás?
04/18 Media Addict - Fanmade trailerek
04/20 Dreamworld - Dreamcast
04/22 Kelly & Lupi olvas - A legjobb csók Holder szemszögéből
04/24 Deszy könyvajánlója
04/26 Nem harap a...
04/28 Szilvamag olvas
04/30 MFKata gondolatai - Filmes infók

Tovább olvasom...

Natasha Solomons: A Tyneford-ház

Amikor megláttam ezt a könyvet, akkor rögtön lecsaptam rá, és nem azért mert Downton Abbey rajongó lennék, nem - még egyetlen részét sem láttam  a sorozatnak, ellenben sokat hallottam már róla -, hanem mert a regény borítója és a fülszövege olyan élménnyel kecsegtetett, aminek egyszerűen nem tudtam ellenállni, de hogy őszinte legyek nem is akartam. 
És a könyv csodálatos volt. Tele olyan gyönyörű leírásokkal és lenyűgöző karakterekkel, amik az első oldalaktól kezdve az utolsóig teljesen elvarázsoltak, egyszóval maximálisan beváltotta a hozzá fűzött reményeimet.

A történet Elise Landauról szólt, aki az író édesapjával, operaénekes édesanyjával és a zenész nővérével kényelmes és boldog életet élt a gyönyörű Bécsben, egészen addig, amíg a háború közeledtével a zsidók elleni atrocitások száma növekedni nem kezdett. Mindez arra késztette a családot, hogy minél hamarabb elhagyják az országot, így Elise Angliába, egy nagybirtokra került szobalánynak, a nővére Amerikába menekült újdonsült férjével együtt, a szülők pedig Bécsben maradtak a vízumukra várva, ugyanis a terv az volt, hogy majd Amerikában egyesül újra a család. De a sors, rossz szokásához híven, keresztül húzta a számításukat.

Elise érdekes hősnő volt. Bevallom kezdetben nem nagyon szerettem, éretlennek és üres fejűnek tartottam. De az idő múlásával, ahogy ő is, úgy az én véleményem is fokozatosan megváltozott róla. Az események egymásutánjában, melyek hol szeretetet, hol pedig veszteséget hoztak a számára, ez a fiatal és bizonytalan lány megedződött, átalakult, felnőtt nővé érett.

Amikor Elise megérkezett Angliába, a Tyneford-ház teljesen idegen volt a számára, és nem csak maga a ház, hanem az ország, az emberek és a nyelv is. Elise lassan találta meg a helyét ebben az ismeretlen környezetben, ahol a megszokottól eltérően  nem ő adta az utasításokat, hanem ő kapta másoktól, dacára annak, hogy Bécsben gazdag és előkelő életet élt. A szerettei és a hazája elvesztése folyamatosan kísértette őt, alig várta, hogy hírt kapjon a nővérétől, aki ahogy tudott mindig írt is neki, bár a háború kitörésével ezek a levelek egyre csak ritkultak, illetve a szüleikről egyikük sem tudott semmi biztosat.

A könyv hangulata csodálatos volt, melyhez nagyban hozzájárultak a tengerről és az öbölről szóló részek gyönyörű leírásai. De a tenger egyébként is központi szerepet játszott a regényben, és nem csak azért, mert több fontos (hol vidám, hol pedig szomorú) esemény helyszínéül szolgált - például itt találkozott először Elise későbbi szerelmével Tyneford urának ifjú örökösével, Kittel, és ide menekült mindig, amikor magányra vágyott, vagy épp erőt vett rajta a reményvesztettség -, hanem azért is mert ez választotta el őt a hazájától, ugyanakkor a víz közelsége valamiféle vigaszt és megnyugvást is nyújtott a számára.

A történet a II. világháború időszakában játszódott, de a szereplők, Kit kivételével csak közvetett úton tapasztalták meg a háború borzalmait. Azon kevesek, akik otthon maradtak; Elise, az a néhány szolgáló, és Mr. Rivers, csak abból a kevés információból tudtak tájékozódni a háború alakulásáról, amik az újságok és a rádió segítségével jutottak el hozzájuk. Miután Kit elhagyta a házat és katonának állt, a könyv hangulatát a várakozás és a bizonytalanság érzése határozta meg. Lassan szemtanúi lehettünk egy vidám és gyönyörű korszak végleges letűnésének és ezzel együtt Tyneford pusztulásának. Pedig micsoda élet volt a házban. A szolgálók sürögtek-forogtak, az evőeszközök csakúgy csillogtak-villogtak, a kandallók tiszták, és az ablakok is mindig makulátlanok voltak, de a háború beköszöntével mindez már nem számított...   Elise-nek ebben a várakozással teli időszakban csak a zene és a tenger közelsége nyújtott vigaszt és töltötte ki azt az űrt, ami a családja és a szerelme hiánya okozott a számára. No és persze ott volt neki Mr. Rivers, a ház ura, aki egy jóképű és kellemes, ugyanakkor komoly és tartózkodó férfi volt, akivel bizony én már az első perctől kezdve szerelembe estem, míg a fiát, Kitet sehogy sem sikerült megkedvelnem. Nos ez a drága férfi mindvégig ott volt Elise mellett, törődött vele és vigyázott rá, egyszóval számomra ő volt a legszerethetőbb karakter a történetben, aki nemcsak kiváló apa, de szerető és gondoskodó férfi is volt egyszerre.

Bár a történetben volt szerelmi szál, mi több, rögtön kettő is, ettől függetlenül nem mondanám kifejezetten és csakis romantikus regények. A Tyneford-ház nemcsak egy zsidó lány életében és érzéseiben végbemenő változásokról szóló csodás történet volt, hanem egy letűnt korszakról szóló gyönyörű írás is. Egyszóval imádtam ezt a könyvet, és azt kaptam tőle, amit vártam, úgyhogy mindenkinek csak meleg szívvel ajánlani tudom.

Ha minden igaz, akkor már előkészületben van az írónő következő regénye, Eltűnt férjek képtára címmel, amit ezek után, még szép, hogy mindenképp olvasni szeretnék.

Natasha Solomons

Érdekesség: Tyneford faluját az írónő egy úgynevezett Tyneham szellemfaluról mintázta, amit 1943 decemberében a hadügyminisztérium kiüríttetett és katonai gyakorlótérként használt. A háború végén pedig ígéretüket megszegve nem adták vissza a falut a lakóinak, hanem végleg rekvirálták. A falu elnéptelenedett, de pár épület épségben maradt a turisták nagy örömére, úgyhogy bár Tyneham sorsa, akár csak Tynefordé igen szomorú és lehangoló, de maga a hely állítólag egyedülálló.

Kiadó: I.P.C
Eredeti cím: The House at Tyneford
Fordította: Gábor Emma
Oldalszám: 398

Tovább olvasom...