Baráth Katalin: Arkangyal éjjel

Nagy izgalommal vettem a kezembe a könyvet, mert már annyi szép és magasztaló kritikát olvastam róla, hogy irtó kíváncsi lettem rá, de be kell valljam, hogy én kissé csalódott vagyok.

Tovább olvasom

Tovább olvasom...

Mindig maradjatok a fényben!

Hogy miért is jó régi sorozatokat olvasni?

Tovább olvasom...

Röpke poszt (2) - M. C. Beaton: Miss Pym és a rámenős márki ~ Miss Pym és a léhűtő lord

Úgy gondolom, hogy nem ez a két könyv lesz az, amit rommá fogok elemezni. Egyrészt, mert már olyan rég olvastam őket, hogy kissé megkoptak az emlékeim velük kapcsolatban, másrészt pedig, mert igazából mind egy kaptafára készült. Mindegyikben (az első részt is beleértve) akadt egy kicsit butácska és naiv hősnő, egy igazi jóvágású és visszafogott modorú hős férfiú, néhány vicces mellékszereplő, egy kis bonyodalom - na jó, a kicsinél néha jóval több -, és a legvégén természetesen az elmaradhatatlan boldog végkifejlet, mely elemek mind-mind egy postakocsin való utazás és egy számomra roppant szimpatikus és kitűnő kerítőnői képességekkel megáldott hölgy köré szerveződtek.

Bár a sorozat első részétől nem volta elájulva, mégis rettentő mód vágytam a folytatásra. Hogy miért, bevallom magam sem  tudom pontosan. Talán mert van egy bizonyos varázsa és bája Miss Pym történeteinek, melyet a kor miliőjének köszönhet, és az előbb említett állandó paneleknek. Talán mert stílusában oly könnyed és szórakoztató írások ezek, melyek egy két órás tökéletes kikapcsolódást tudnak nyújtani a számomra, és mert néhány apró történelmi nyalánkságra is bukkantam már bennük olvasás közben. No és persze az sem elhanyagolandó momentum, hogy nem lexikon méretű könyvekről van szó - hanem amolyan egy ültő helyemben fogyaszthatókról - melyek elolvasása egyáltalán nem jelent kihívást, sőt még csak áldozatot sem a részemről.
Szóval, egy szónak is száz a vége, megszerettem ezt a sorozatot és ellenállhatatlan vágyat érzek, nemcsak az olvasása, hanem a kötetek kézzel fogható birtoklása iránt is, úgyhogy addig nem nyugszom, míg mind a hat darabot a polcomon nem tudhatom. Ki érti ezt?

Miss Pym és a rámenős márki

A második részben a gyakorlatias és rettenthetetlen Miss Pym Bath-ba utazik, ahova – mint ahogy az előző részben sem – most sem szólította semmiféle hivatalos ügy, és rokonai sem élnek ott, csupán az utazás kalandja hajtja és az új emberek és tájak megismerése utáni vágy. Az időjárás sajnos most sem kedvez az utazásnak, de ez Miss Pymet egy cseppet sem zavarja, ugyanis ő ha esik, ha fúj, mindig tántoríthatatlan marad, ha utazásról van szó, és boldogan száll fel a következő Repülő Masinára - ahogy régen a postakocsikat nevezték – egy újabb izgalmas kaland reményében.

Amint Miss Pym beszáll a postakocsiba, rögtön azon kapja magát, hogy belegabalyodik Miss Belinda Earle nehéz helyzetébe, akit azért űztek el otthonról, mert megszökött az egyik lakájjal, mely szégyentelen tettével azonmód sikerült is kilépnie a házassági piacról. A lány nagyszülei úgy gondolták, hogy a legjobb lesz Belindának, ha a Bath-ban élő szigorú anyai nagynénjére bízzák, aki majd remélhetőleg megreformálja az eleven és meglehetősen szókimondó fiatal teremtést. A postakocsi utasai az előző részhez hasonlóan most is elég vegyes társaságnak bizonyult. Belinda és az ő társalkodónője mellett egy unalmas házaspár is felszállt a kocsira, ahol a férj egy meglehetősen arrogáns férfi benyomását keltette, aki beteges módon élvezte, ha rosszul bánhat a feleségével, aki ez miatt egyre mélyebbre süllyedt és egyre kevesebbre tartotta magát, és ráadásul ez az asszony megmagyarázhatatlan módon úgy is érezte, hogy megérdemli, amit kap.... Most mondjátok meg. Egy nő esetében ez nem felhívás a további erőszakoskodásra?

De visszatérve a történetre, utazás közben a kocsi kátyúba szorul, szerencsére azonban a közelben lévő Baddell kastély márkija rögtön az utasok segítségére siet. Frenton márki érdekes mód a közeli fogadó helyett, inkább hazaviszi az utasokat, mely nem kis meglepetést okoz az épp nála vendégeskedő nemesi származású család számára. Igaz, volt egy kis lelkiismeret-furdalással a márkinak azzal kapcsolatban, hogy nem illendő egy közönséges postakocsi utasait rászabadítania a vendégeire, de úgy gondolta, hogy e szedett-vedett társaság jelenléte majd egy kis levegőhöz juttatja őt, míg tisztázni tudja magában a Penelopé iránti érzéseit, aki a szüleivel együtt azért tartózkodott továbbra is a márki kastélyában, hogy végre megkérje a férfi a kezét. Na de ugye senki nem számolt Miss Pymmel és az ő kitűnő kerítőnői képességével. 

Nem szépítem a dolgot, ez a rész volt az eddigi leggyengébb. A szereplőket meglehetősen erőltetettnek éreztem, így egy cseppet sem kedveltem meg őket, és maga a történet sem vett le a lábamról.

Ellenben a harmadik rész - Miss Pym és a léhűtő lord -, ismét visszaadta a sorozatba vetett hitemet, ugyanis ez volt az eddigi legérdekesebb és legszórakoztatóbb kötet a három közül. A szereplők szimpatikusabbak és a cselekmény is sokkal pörgősebb és – most vigyázat, nagy szavakat fogok használni - izgalmasabb és érdekfeszítőbb volt a megszokottnál, mondhatni már-már eszeveszettül csavaros.

Ezúttal a bájos Miss Hannah Pym Portsmouthba utazik a gyönyörű és igényes Miss Penelope Wilkins társaságában. Miss Pym hamar felismeri, hogy Penelopenek szüksége van valakire, aki színt visz a széltől is óvott, törékeny világába. Úgyhogy Hannah erre a célra rögtön ki is szemelte az egyetlen legjóképűbb utastársukat, Lord Augusztust, akiről azonban Penelope véleménye sajnos közel sem volt elismerő.
Miss Pym ebben a részben nagy fába vágja a fejszéjét, ugyanis, nemcsak a két fiatal közötti rangbéli különbségekből adódó nehézségeket szándékszik megoldani, hanem egy ártatlan inas akasztását is igyekszik megakadályozni, mely küldetésekben ugyan szerencsével jár, de ezzel egy időben sajnos sikerül egy-két olyan rosszakarót is maga mögött hagynia, akik miatt bizony a közeljövőben jobb lesz vigyáznia magára és sűrűn a háta mögé néznie. 

Bár Miss Pym kerítőnői machinációi mindkét részben igen szórakoztatóak és változatosak voltak, mégis akad néhány olyan dolog, melyet meglehetősen idegesítőnek találtam vele kapcsolatban, de ennek ellenére is azt kell mondjam, hogy a személye továbbra is szimpatikus maradt a számomra. És igaz, hogy Miss Pym külsőleg nem túl vonzó teremtés mégis, amikor feltűnik a színen - a történet egy állandó mellékszereplője - Sir George, a romantikus énem azonnal egy lehetséges románc lehetőségét véli felfedezni a kapcsolatukban, még akkor is, ha ez idáig még semmi komoly nem történt közöttük, ámbár ennek a lehetősége a kezdetektől fogva folyamatosan ott lóg(ott) a levegőben. Mindenesetre én bizakodó vagyok velük kapcsolatban, és tűkön ülve várom Hanna további kalandjait

A kötetek eredeti címei egyébként olyan egyszerűek, mint a százas szög. Hatalmas. Olyan jót nevettem rajtuk, hogy ihaj, a magyarba viszont már szorult némi fantáziát.

A sorozat kötetei:
1. Emily Goes to Exeter - Miss Pym és a menekülő menyasszony
2. Belinda Goes to Bath - Miss Pym és a rámenős márki
3. Penelope Goes to Portsmouth - Miss Pym és a léhűtő lord
4. Beatrice Goes to Brighton
5. Deborah Goes to Dover 

6. Yvonne Goes to York 

Kiadja: Ulpius-ház

Eredeti cím: Belinda Goes to Bath, Penelope Goest to Portsmouth
Sorozat: Travelling Matchmaker 

Fordította: Szűr-Szabó Katalin

Oldalszám: 220, 252

Tovább olvasom...

M. C. Beaton: Miss Pym és a menekülő menyasszony (Az utazó házasságközvetítő 1.)

Ha valaki egy gyors és egyszerű, az 1800-as években játszódó kicsit romantikus, kicsit nyomozós olvasmányra vágyik, akkor annak bátran ajánlom Miss Pym kalandos történetét, ami igaz, hogy hosszabb távon nem tudta igazán fenntartani a érdeklődésemet és a cselekménye is meglehetősen kiszámítható volt, ennek ellenére mégis volt benne valami - talán a hangulata és a kor miliője – melynek köszönhetően egy nagyon könnyed és szórakoztató olvasmányban volt részem.

Egy kis kutatómunka árán megtudtam, hogy Az utazó házasságközvetítő sorozatot egy bizonyos Marion Chesey, skót származású írónő írta, aki több álnéven is publikált, többek között az Agatha Raisin és a Hamish Macbeth-sorozatairól elhíresült M. C. Beatonén is.

Az írónőnek ez a romantikus regényei közé tartozó hatkötetes sorozata, ami egyébként már nem mai gyerek - az első kötet 1990-ben jelent meg, az utolsó pedig 1992-ben - legelőször a szerző eredeti nevén jelent meg, de gondolom amolyan kiadói fogásként M. C. Beaton név alatt került a későbbiekben kiadásra. Mindenesetre, ha szemeztem is az írónő bármelyik könyvével korábban - gondolok itt például az Agata Raisin sorozatára - mégis ez a házasságközvetítős volt az, ami igazán megragadta a figyelmemet és döntöttem úgy (természetesen a romantikus beütése miatt), hogy mindenképp megpróbálkozom vele. 

Abban az időben, vagyis az 1800-as években a postakocsikat Repülő Masinaként ismerték. A vénkisasszony Hannah Pym számára ezek a postakocsik testesítették meg mindazt, ami a borús és elsivárosodott életéből hiányzott: a kalandot, a reményt, a másféle világokat, az életet és a nevetést. Miss Pym tizenkét éves kora óta szolgált Thornton Hallban. Szobalányként kezdte, majd az idő múlásával házvezetői pozícióba küzdötte fel magát. Hűséges volt és megbízható és soha nem tette ki a lábát Thornton Hallból, pedig mindig is szeretett volna utazni és világot látni. Így amikor a munkaadója a halála után ötezer fontot hagyott rá, az első dolga az volt, hogy jegyet vett az első postakocsira, amivel aztán el is kezdődött Miss Pym első nagy kalandja.

A postakocsi utasai elég eklektikus társaság volt, mindenkinek volt valami takargatni vagy titkolnivalója, amik természetesen a könyv végére majd mind napvilágot fognak látni. Példának okáért ott volt a csinos, de a végletekig szerény és visszafogott özvegyasszony Mrs. Bisely, aki egy olyan férfival utazott együtt, akivel még nem házasodott össze. (Vajon a tábornok valóban szerelmes volt Mrs. Bisely-be vagy csak egy megátalkodott hozományvadász lett volna?)  Aztán az utasok között utazott egy ügyvéd Mr. Fletcher, aki meglehetősen csendes és ápolatlan ember benyomását keltette, de soha nem gondoltam róla, hogy bármi rejtegetnivalója is lenne. Csakúgy, mint Mrs. Bradley-ről sem, aki egy amolyan fűvel-fával gyógyító kedves hölgy volt. Viszont rajtuk kívül a postakocsin utazott még két olyan személy, akikről már egészen más véleménnyel voltam. Az egyikük a jóképű Lord Harley volt, aki nagyon keresett valakit, a másikuk pedig egy bizonyos Edward Smith, aki mint később kiderült egy férfiruhába bújtatott elkényeztetett fiatal lány volt. Az utazás során a kis csapatot igazi útonállók támadták meg, majd hóviharba keveredtek, melynek okán több napra egy fogadóba voltak kénytelenek maradni, ahol aztán Miss Pym – aki egy nagyon talpraesett teremtés volt, bár számomra talán egy kissé túl rámenős, de mentségére legyen mondva, hogy mindig tudta, hogy kinek mi a legjobb és ebben soha nem is tévedett – magabiztosan vette a kezébe a dolgok irányítását.

A könyv könnyed és haladós volt, amolyan tipikus egyszer olvasós, inkább szórakoztató mintsem egy izgalmas és komoly olvasmány. Nagy örömömre a történet a tizenkilencedik században játszódott, ami a szereplők ruházatán, az akkori erkölcsi normákon és a kedvelt társadalmi tevékenységeken keresztül köszönt vissza, ennek köszönhetően nagyon gyorsan sikerült visszarepülnöm kicsit a szívemnek oly kedves regency korba, úgyhogy e tekintetben egy szavam nem lehet panaszra. Azonban M. C. Beaton stílusa, humora és történetvezetése már közel sem ragadt magával annyira, mint mondjuk például Julia Quinn, vagy Georgette Heyer írásai, akiket csak azért merek felhozni példának, mert kicsit meglepődtem, amikor a könyv hátoldalán azt olvastam, hogy: „ M.C. Beaton a régensség korabeli romantikus regények koronázatlan királynője”. Nos, ezt a kijelentést kissé túlzásnak érzem (az előbbi két írónő könyveit ismerve és rajongva értük), de úgy gondolom, hogy a műfaj kedvelői, hozzám hasonlóan, ha nem is lesznek elájulva a könyvtől, mindenképp egy pár órás kellemes és szórakoztató kikapcsolódásban lesz részük általa.

Marion Chesney

A sorozat kötetei:
1. Emily Goes to Exeter - Miss Pym és a menekülő menyasszony
2. Belinda Goes to Bath - Miss Pym és a rámenős márki
3. Penelope Goes to Portsmouth - Miss Pym és a léhűtő lord
4. Beatrice Goes to Brighton
5. Deborah Goes to Dover 

6. Yvonne Goes to York 

Kiadja: Ulpius-ház

Eredeti cím: Emily Goes to Exeter
Sorozat: Travelling Matchmaker 

Fordította: Szűr-Szabó Katalin

Oldalszám: 214

Tovább olvasom...