A kiadó közösségi oldalán láttam meg először ezt a könyvet, igaz
csak pár képet tettek közé belőle, de már az alapján szerelem volt első
látásra. Maga a grafika és a színek még monitoron keresztül is úgy levettek a
lábamról, hogy annak ellenére, hogy inkább a kisebb korosztálynak (három éves kortól) ajánlják - és az én gyermekeim ezt a kort már jócskán túllépték – én mégis ragaszkodtam
ahhoz, hogy ennek a könyvnek a könyvespolcunkon a helye. És amikor aztán már
ténylegesen is a kezembe vehettem megnyugodtam, hogy milyen jól döntöttem.
A könyv hőse Sári, aki egy teljesen hétköznapi kislány,
csakúgy, mint a problémája, mert ugye – és most itt mindenki tegye a szívére a
kezét - ki ne szeretett volna gyermekkorában egy kutyát vagy egy macskát magának.
És ki ne kergette volna a szüleit az őrületbe ebbéli könyörgésével? Nos, miután Sárinak világossá vált, hogy sem kishúga sem kisöccse nem érkezik mostanában, úgy gondolta, hogy valamit sürgősen ki kell találnia az ellen, hogy ne érezze továbbra is magát olyan rettentően egyedül. És mi volt a legelső dolog, ami az eszébe jutott (a kistestvér után természetesen)? Hát persze,
hogy egy kiskutya, aki az ő hűséges játszótársa lehetne. Mivel azonban a szülei a bokros teendőik mellett (anyuka
tornázik, apuka telefonál) nem tudtak időt szakítani arra, hogy meghallgassák a lányukat, így az maga veszi kezébe az irányítást, és elindul egy amolyan „kutyaszerző”
körútra. Először a szomszédokat járja körbe, hogy esetleg neki adnák-e a
kutyájukat, de mivel mindenki ragaszkodik az ölebéhez így Sári a játszótéren
köt ki. Ott találkozik a kicsi, a középső és a nagy Ottóval, akik megígérik
neki, hogy kerítenek számára egy kutyát, de ennek az egész keresgélésnek az
lesz a vége, hogy Sári nem kutyára, hanem sokkal fontosabbra, igazi barátokra talál. Olyanokra akikkel alig várja, hogy másnap
ismét együtt lehessen és jó nagyokat játszhasson.
A könyvet a kilenc éves kisfiam olvasta fel nekünk, és mivel
nem egy vastag könyvről (csupán 40 oldalról) van szó, és a szövegtartalom is
elenyésző a képekhez képest, így nem volt számára kihívás. De nem is ez a
lényeg, hanem hogy milyen jókat rötyögtünk olvasás közben a képeken és a történeten, és mindezt úgy, hogy még az olvasást is játszva gyakoroltuk, aminek én bevallom rettenően örültem, mert egyébként olyan nehezen tudom bármilyen könyv elé is odakönyörögni őt. Egyszóval a Sári
és a három Ottó egy édes és bájos történet, nem szájbarágós, mégis pontosan
kiderül, hogy mi az üzenete. Az illusztrációk üdén eredetiek és nagyon
kifejezőek. A könyv pedig gyönyörű és jólesik kézbe venni csakúgy, mint a kiadó összes eddig általam(unk) olvasott kötetét.
A Sári és a három Ottó szerencsére egy sorozat első része, melynek a következő köte Sári gólt lő címmel fog majd hamarosan megjelenni. És naná, hogy arra is nagyon kíváncsiak vagyunk!
 |
| A finn írónő Tiina Nopola és testvére, Mervi Lindman |
Hoztam két képet a könyvből, hogy ti is lássátok mennyire bájosak.
Kiadó: Kolibri
Eredeti cím:Siiri ja kolme Ottoa
Fordította: Kovács Ottilia
Illusztrálta: Mervi Lindman
Oldalszám: 40
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése