Régóta szemezgettem én már ezzel a könyvvel, amit csak azért
nem mertem ez idáig beszerezni, mert egyrészt attól féltem, hogy olyan receptekkel
fogok benne találkozni, amit még maga a szerző sem próbált ki (gondolom,
mindenkinek volt már ilyen irányú tapasztalata), másrészt pedig azért, mert attól
tartottam, hogy olyan alapanyagok szerepelnek majd benne, amik nálunk
beszerezhetetlenek. Ám örömmel jelentem, hogy ezek egyike sem igaz, úgyhogy nyugodtan belevághat bárki, aki szeret sütni és alkotni. No, azt azért nem mondom, hogy könnyű feladat a macaronkészítés, de aki olyan tántoríthatatlan süti imádó, mint amilyen én is vagyok, annak muszáj lesz kipróbálnia, még ha a fene fenét eszik is. El sem tudjátok képzelni, hogy mekkora öröm látni, ahogy a sütőben kalaposodni kezdenek ezek a tündi-bündi több színben pompázó korongocskák, amiket a franciák ugyan macaronnak neveztek el, és kisebb kultusszal vettek körül, de felőlem aztán
a kiskutya farkának is hívhatták volna mindenféle sallang nélkül, én akkor is ugyanilyen leküzdhetetlen vágyat éreznék az elkészítésüket illetően, mint most. Szóval nagy elszántsággal és
lelkesedéssel vetettem bele magam a sütésbe és csodák csodája, ha nem is az
első próbálkozásra, de a másodikra már sikerrel is jártam. Igaz, az eredménnyel nem voltam száz
százalékig elégedett, de éreztem, hogy lesz ez még jobb is.
A könyvet egy skót származású hölgy Jill Colonna írta, aki
20 éve él Párizsban és macaronfüggő. A könyv első fejezete a szerző ezen
függőségének és megszállottságának a kialakulásáról szól, amiben a legjobb és
legérdekesebb rész számomra az volt, ahol arról olvashatunk, hogy hogyan is eszik a
francia nők úgy a macaront, hogy attól egy dekát nem híznak. (Hihetetlen, de
ezeknek a franciáknak az étkezési szokásaik mindig ámulatba ejtenek.)
„Ebédidőben a lányokkal együtt ültünk egy előkelő áruház
teaszalonjában, a macaron pedig egyetlen elegáns hölgy tányérjáról sem
hiányozhatott. Olyan volt, akár egy divatkiegészítő.
Szerelem volt első látásra: csöppnyi, könnyed macaronok
üldögéltek a porcelán tányérokon, nem sugallva, hogy „a ruhaméreteddel játszol,
ha megkóstolsz….””
A könyv lépésről-lépésre vezet bennünket végig a macaron
elkészítésének a folyamatain, amelyeket Jill képekkel is alátámaszt a biztonság
kedvéért, hogy a legkisebb hibát se tudjuk elkövetni. Természetesen mindeközben bölcs
tanácsokkal is ellát bennünket a színes korongocskák készítésének
technikáját illetően. Az igazi élvezet a könyvben a gyönyörű képeken
kívül a receptek voltak, amiket 40 körül számoltam. Van köztük vaníliás, kávés,
mandulás, citromos, pisztáciás és ezek még csak a
szelídebb változatok….. szóval, van itt minden, amit csak el tudtok
képzelni, plusz még amit nem.
Ezen felül a szerző nagyon ötletesen a könyv hátulján
összegyűjtött néhány olyan receptötletet, amikben a kimaradt tojások sárgájának
a felhasználására ad tippeket, mivel egy adag macaron sütése után bizony 5 darab is felhasználatlan
marad. Bevallom én a macskánknak adtam, amitől olyan gyönyörű lett a szőre, hogy aki meglátta, nem állta meg szó nélkül. Na, de visszatérve a könyvre az ötlettáron kívül a hátulján még egy gyorskeresőt és egy macaronszervízt is találhatunk. Az előző a tojásfehérje, mandulaliszt és cukor arányhoz ad segítséget, míg az utóbbi a macaronkészítés gyakori hibáira hívja fel a figyelmet.
Természetesen teszteltem én is néhány receptet, amik
eredményeit közkincsé is teszem, és hogy mások is okuljanak a hibáimból, azokat a macaronokat is megmutatom, amelyek nem sikerültek épp fényesre. Egyébként, ha kalapos lett, ha nem, a gyerekeim odavoltak érte, és alig bírták
kivárni, hogy egy napot érjen a hűtőben.
Az olvasás mellett a sütés a második hobbim, úgyhogy élvezettel készítettem ezeket a kincsecskéket, igaz nem mindegyik sikerült úgy, ahogy
elképzeltem, de úgy gondolom, hogy kiváló játszótérré válhat a konyha sütés közben mindazon háziasszonyok számára, akik elég kreatívak és szeretnek a színekkel
játszani.
|
Katt a képre és nagyobb lesz! |
Ezek a macaronok rózsaszínnek indultak, de kevés festéket tettem bele ezért lettek ilyen haloványkák.
Ezek a zöldikék pedig azért lettek ilyen ducik, mert túl kemény lett a tésztája. Egyébként volt egy olyan próbálkozásom is, ahol meg túl hígra sikerült a tészta, de úgy döntöttem, hogy azt inkább jobb, ha nem látjátok... borzalmasan néztek ki.
Mindenesetre most egy ideig felfüggesztem a sütést, mert macaronmérgezésben szenved az egész család, de a következő hónapban újra izzítom a sütőt.
Eredeti cím: Mad About Macarons!
Fordította: Lieberman Klára
Oldalszám: 128