2012. dec. 28.

Marissa Meyer: Cinder

Igazából nem is erről a könyvről szóló bejegyzésemet szántam az év utolsó könyves posztjának…. igazából nem is akartam írni erről a könyvről, de mivel nem tudom magamban tartani az elragadtatásomat és a lelkesedésemet iránta, így muszáj kiírnom magamból. Megpróbálom visszafogni magam és igyekszem nem teleszórni a mondataimat olyan túlzó jelzőkkel, mint például, hogy ez az év legjobb könyve a számomra, vagy hogy hihetetlenül elvarázsolt, és hogy kissé merész, de rendkívül jól sikerült egy történet ez, és ha még kiscsaj lennék, akkor sikítva és a hajamat tépve várnám a következő rész megjelenését (de nagylány révén már tudok magamon uralkodni) …. Szóval ha esetleg mégis becsúszna egy két ilyen mondat, akkor azt légyszi nézzétek el nekem.

Ez nem az a Hamupipőkés történet, amiben a galambok válogatják kis a hamuból a kölest és a jó tündér segít Hamupipőkének a bálba eljutni. Ez a történet a jövőben játszódik, Ázsiában, ahol a holdlakókkal folytatott háború a küszöbön áll, az emberek a csuklójukba ültetett chippel azonosítják magukat, robotokkal beszélgetnek, és rettegnek, hogy elkapják a kék láz nevű halálos kórt. No, de nem akarok senkit elrettenteni, ellenkezőleg! A tündérmesék kedvelői ne tartsanak attól, hogy esetleg csak elszórtan, hányaveti módon tartalmazza a történet a klasszikus mese kulcsfontosságú elemeit. Meg lehet nyugodni, és a Hamupipőke rajongók is kezdhetik dörzsölni a tenyerüket, mert bizony megvannak a jól ismert alappillérek; egy zsémbes és szívtelen mostoha a két lányával – melyek közül csak az egyik idióta -, egy báli ruha a hozzá tartozó bállal, egy narancssárga valami, ami nem tök és nem is repül, de a rendeltetésének megfelelően elviszi Cindert majd a bálba, és természetesen ott van az a bizonyos, az a szívdöglesztően jóképű herceg is. 

De hogy végre valami kézzel foghatót is mondjak a történetről…

A helyszín Új Peking, 126 évvel a IV. világháború után. Linh Cinder egy kiborg, azaz részben ember részben robot. Erről a rendellenességéről csak nagyon kevesen tudnak, ugyanis a kiborgokat a társadalom másodrendű állampolgároknak tekinti. Cinder élete ennek megfelelően zajlik, gyakorlatilag rabszolgaként tartja maga mellett a mostohája. Megélhetési forrás a számára, mivel őt tartják a legjobb műszerésznek Új Pekingben. Egy véletlen találkozása a lánynak Kai herceggel azonban mindet megváltoztat, fantasztikus és izgalmas események sorozatát indítja el.

Ugye azt hinné az ember, hogy a jövőben az orvostudomány minden betegséget meg tud majd gyógyítani. Hát ez kérem nem így van. Új Pekingben egy halálos pestit üti fel a fejét, amit ha valaki elkap, menthetetlenül belehal. Rengeteg orvos dolgozik az ellenszer kidolgozásán, segítségükre a kiborgok vannak, akik kvázi (másodrendű állampolgárok révén ugye) tökéletes tesztalanyként funkcionálnak. Cinder is bekerül a palotába, ebbe a bizonyos tesztcsapatba - hála mostohájának -, ahol olyan információkat tud meg  magáról egy hóbortos doktor segítségével, amire egyáltalán nem volt felkészülve. A palotában töltött idő alatt Kai és Cinder bimbózó románca is fejlődésnek indul, de hogy mégse legyen annyira tündéri ez a tündérmese a holdbéli királynő is a Földre érkezik, hogy különleges képességével elbájolja a herceget és meghódítsa az egész világot.

Hát igen. Ez egy teljesen új, futurisztikus beállítású mese régi köntösbe bújtatva, amely koncepció nálam teljesen telibe talált. Érdekes és izgalmas volt, a karakterek pedig fantasztikusak, csakúgy, mint a leheletfinom romantika, melyet rettentő érzékenynek és törékenynek éreztem. És hát ki más is lehetett volna a kedvenc szereplőm, mint Cinder, a bátor és független, a találékony és makacs lány, aki ahelyett, hogy nyálcsorgatva ráugrott volna a hercegre - aki minden kétséget kizáróan érdeklődést mutatott iránta -, inkább mindent megtett annak érdekében, hogy távol tartsa magát tőle, hiszen tisztában volt a társadalmi megbélyegzésével. Egy igazi hős volt, aki nem törődve magával küzdött a barátaiért és mindent megtett, hogy megállítsa a közelgő katasztrófát. Mindezt úgy, hogy közben végig tudta, hogy a „mássága” felfedésével csalódást fog okozni hercegének és még nevetség tárgyává is válik majd a szemében. Egyszóval kivételes személyiség volt ő, egy csodálatos főszereplő.
Aztán ott voltak a Cindert támogató karakterek, Iko, aki egy android volt, ragyogó humorérzékkel és szokatlan egyéniséggel, Peony, Cinder fiatalabb mostohatestvére, aki egyben az egyetlen barátja is volt, és végül a titokzatos és kissé hóbortos Dr. Erland. 

Számomra abban rejlett a könyv varázsa, hogy el tudta érni nálam az írónő, hogy érzelmileg is kapcsolódjak a szereplőkhöz. Amikor Cinder csalódottságot, félelmet és fájdalmat érzett, én is azt éreztem, és amikor a herceg tehetetlen és tanácstalan volt az ország jövőjével kapcsolatban, akkor én sem voltam okosabb nála. Általában, és ugye jó esetben a könyvek különböző érzéseket váltanak ki az olvasókból. Nos itt nálam ezekhez az érzésekhez nem kevés indulat is társult, például simán le tudtam volna üvölteni Cinder mostohájának a haját a fejéről, amikor folyamatosan alázta verbálisan azt a szegény lányt. Vagy a Hold királynőt, amikor alantas trükkjeire és csalásaira fény derült. Ő aztán igazán valós veszélyt jelentett mindenki számára a könyvben, egy velejéig gonosz, hideg és könyörtelen uralkodó volt.

Szóval nem is tudom, hogy ezek után mit is mondhatnék összegzésként. Egy nagyon erős kezdésnek érzem ezt a regényt, kíváncsi vagyok és egyben félek is attól, hogy hogyan tudja majd ezt a színvonalat tovább vinni  vagy akár tartani még 3 részen keresztül az írónő. És annak ellenére, hogy kiszámítható volt egy-két dolog a történetben, egyáltalán nem éreztem zavarónak vagy hátránynak, mert úgy csűrte csavarta az író a cselekményt, hogy az teljesen levett a lábamról és még a regény vége is tartogatott némi meglepetést a számomra.

Máshol ilyen borítókkal jelent meg a könyv


Info a további részekről:
A második rész (Scarlet) a Piroska és a farkas, a harmadik (Cress) Rapunzel, a negyedik (Winter) pedig a Hófehérke és a hét törpe meséjén alapul majd.  Mindegyiket kíváncsian várom!




Kiadó: Alexandra
Eredeti cím: Cinder - (Lunar Chronicles 1.)
Fordította: Bujdosó István
Oldalszám: 432

11 megjegyzés:

  1. A francba... nem csak, hogy ment a kívánságlistára, de meg is rendeltem. Köszi! :)

    VálaszTörlés
  2. Biztos vagyok benne, hogy tetszeni fog, ezt a könyvet vétek lenne kihagyni! :)

    VálaszTörlés
  3. Nem az a baj, hogy attól félek, hogy ne tetszene, mert a disztópia-mániám + a te ajánlásod biztos garancia... csak a börtöntől félek lassan, de nagyon, mert hát ennyit vásárolni már. :)

    VálaszTörlés
  4. ÓÓÓ ha látnád, hogy én mennyi könyvet vettem magamnak karácsonyra a férjem nevében! :) Mondtam is neki, hogy legalább az egyikbe írjon már bele valami szépet, hogy tudjam, hogy tőle van. :D
    Ha lesz időm és kedvem hozzá, akkor majd le is fényképezem azt a bizonyos könyvhalmot.
    És szívesen elküldeném neked a Cindert, de én is csak kölcsönbe kaptam.

    VálaszTörlés
  5. Na, ezt jól megcsináltad - eddig távol tartottam magam ettől a könyvtől, bár a borítója baromi ötletes, de most már a sztori is felkeltette a figyelmem - megy a jövő évi beszerzendők listájára :DD

    VálaszTörlés
  6. Basszus, tényleg nem akartam írni erről a könyvről, de a legszívesebben világgá kiabálnám, hogy mennyire jó volt! :D Nagy a valószínűsége annak, hogy majd megveszem magamnak, hátha lesz jó kis Szandis akció ismét és akkor ha erre jársz, majd kölcsönzöm neked.:)

    VálaszTörlés
  7. Hasonló véleményemet kifejtő blogbejegyzésem: http://www.kulturkukac.blogspot.hu/2012/05/marissa-meyer-cinder-lunar-chronicles-i.html

    :)

    VálaszTörlés
  8. i'm sooo happy:)brena

    VálaszTörlés
  9. Én nagylány vagyok, de sikítozva várom a köv részt :-))

    VálaszTörlés
  10. Az én könyvemnek más a boritója mint a fenntiekben, nem értem miért nem jó az eredeti :/ de holnap megveszem a második részét :D

    VálaszTörlés
  11. Remèlem az utolsó kettőt is lefordìtják majd magyarra. Ma olvastam vègig az elsőt (am már règen el akartam olvasni, csak most jutottam hozzá, mert le volt akciózva. A sok más butaság mellett egyike volt azon leèrtèkelt könyveknek, amit nyugodt szìvvel vetettem meg magamnak anyával.) Nagyon tetszett, az elejètől a vègèig szerettem. Már règóta nem olvastam ilyen jó könyvet, ami közben mèg a kedvenc játèkaimon se volt kedvem játszani egy kicsit közben. Az eredeti sztori elemei közül sokat fölvonultat, de rengeteget ùjît is. Mindegy... A lènyeg, h melyik idióta (nyugi, nem gondolom ám komolyan:) volt az, aki 1050 - re leakciózta ezt a könyvet? Csodálkozom, h nem kapkodnak utána az emberek, de tènyleg! Na, jó. Valszeg azèrt nem mert ekörè nem vertek akkora hypeot, mint az Èhezők vagy a Beavatott körè. Pedig kellene. A legjobb Hamupipőke feldolgozás, amit olvastam. (Pedig a másik kettő is cuki volt, de ez nem szimplán cuki...) Olvastatja magát, ráadásul minden karakter nagyon jól átjön! Iko hatalmas, Cinder pediglen, kèrem alássan... Amikor róla olvastam, ennyit mondtam: vègre egy szerethető főhősnő! Köszönöm Istenem! Jó, csinál egy pár lüke dolgot, dehát ki nem? Peony is jófej, s Kai is kedvelhető. Ja, s az ùgynevezett fordulat annyira nyilvánvaló, mègsem idegesîtő. De akkor is: "Selene hercegnőnek 3 èves korában gyùjtották fel a szobáját. 13 ève tűnt el.. " Stb. Na ki az? Mindenesetre annyira gördülèkeny a cselekmèny, s a mű stìlusa, h nem lehet nem szeretni. + A második rèsz is ott figyelt a könyves boltban, de azt már nem mertem kèrni, mert 1850 ft, vagyis majdnem 2000 ft volt. De mièrt? Jó, nyilván ennèl is többet èr, de ezt nem csak ennèl a könyvnèl láttam. Valami miatt minden második rèszèrt többet kèrtek, ami azèrt elèg fura. Vagy pl.: 1. 2990 ft, 2, 2990 ft, 3. 3800 ft. Mintha vastagabb lenne (pedig nem is, s a vastagság alapján árulják a könyveket, nem?) mondjuk nem mindig a legjobb döntès... Amint lehet lecsapok a Scarletre is. Anya azt mondta, ha majd akciós lesz(mondjuk már akciós volt, de ha mèg inkább, no). Jó, tudok várni. Vagy azt kèrem szülinapomra. (Olyankor az se gond, ha 4000). Szóval ez egy nagyon jó kis ("kis") könyv, èrdemes reá időt szakìtani. S vègszavak: Anya meg se akarta venni eredeti áráèrt. "Hülyesèg, nem èri meg." Általában az ilyenekben igaza is van, de ezùttal tèvedett. Jó tudni. Vègül is mindenki tèvedhet. (Ó, s a Cimmeria titkára(er. cìmèn Èjjeli Iskola, h a bolha csîpje meg, nem vagyok èn tuti király angolos, vagy vmi, de azèrt ha valaminek jó az eredeti cîme, mièrt kell átnevezni? Megèrtem, fordîtói szabadság... De azèrt...)is ott csaptunk le 700 forintèrt, ìgy Anya habozás nèlkül megvette. De van egy olyan èrzèsem, h ezt a sorozatot nem fordîtják tovább, s mivel mèg csak pár oldalt olvastam el, egyelőre elèggè nem èrdekel. Ennek se volt semmilyen hypeja, szal èn nem csodálkoznèk.) Csodás regèny vala! Sok köszönet èrte a szerzőnek! + Nekem is más a borìtó, s nekem az jobban tetszik. Már ne haragudjatok, de egy lábat tenni a könyvre? :~\ Bocs. Ìzlèsek, s pofonok, de nekem ez nem jő bè.

    VálaszTörlés