Ez az első mű, amit Joyce Carol Oatestől olvastam és amit nem is fogok egyhamar elfelejteni.
A könyv Gillian Brauer, visszaemlékezésével kezdődik, aki 26 évvel ezelőtt, az 1970-es években, tizenegy csoporttársával együtt, szerelemes volt a campus legnépszerűbb professzorába, Andre Harrowba.
Irodalom tanárjuk, valamint az ellentmondásos és titokzatos szobrász felesége Dorcas, kiemelkednek a new englandi, egyetemi városból és a történet előrehaladtával érezni lehet, hogy valami titok lengi körül őket. A Harrow házaspár úgy vonzza a lányokat, mint a méz a méheket.
A városban több rejtély is van. Ott vannak a visszatérő gyújtogatások, aztán a titkos „gyakornoki” munka Dorcas mellett, amely minden lány álma, és végül Gillian barátnői, akik hirtelen és érthetetlen módon legyengülnek, depressziósak vagy a legrosszabb esetben öngyilkosok lesznek.
Gillian egy fiatal és tehetséges lány, de mégis csak a barátnői árnyékában van, túlzott szerénysége miatt. A professzor sütkérezik a lányok áhítatában és kihasználva rajongásukat, manipulálja őket, ezzel megzavarja érzelmeiket és felforgatja életüket. Feleségével együtt az önmagunkból kivetkőzés, dekadencia hívei. Elutasítanak mindent, amit vagy akit unalmasnak tartanak, ezért Mr Harrow diákjai, igyekeznek kitűnni egymás közül. Mindezt költeményeiken keresztül próbálják megvalósítani, amiben a legintimebb gondolataikat, titkaikat vagy éppen szexuális tapasztalataikat árulják el.
Az átszellemült fiatal lányok egy karizmatikus, gonosz és romlott embert tisztelnek. Hátborzongató, groteszk és nyugtalanító a mű. A könyvben lévő szereplők vagy züllöttek, vagy áldozatok, vagy hallgatólagos résztvevők egy mocskos játékban.
Úgy éreztem, hogy Gillian mindvégig megmaradt tisztának és szenvedélyesnek. A sexjelenetek nem részletezi az író, csak egy két képet villant fel előttünk, ami már bőven elég ahhoz, hogy el tudjuk képzelni, hogy azok milyen gusztustalanul ocsmányak és megalázóak. Olvasás közben undorodtam a szereplőktől, de ugyanakkor, majd szétvetett a kíváncsiság, hogy megtudjam, hogy mivé fajul mindez.
A könyv elég karcsú, csupán 134 oldal, de mégis sikerült az írónőnek, kissé bizarr, összetett karaktereket kialakítania. A történet végére érve, a nyomasztó érzés mellett tompa fájdalmat éreztem a lelkemben, ami sokáig nem múlt el.
A könyv elég karcsú, csupán 134 oldal, de mégis sikerült az írónőnek, kissé bizarr, összetett karaktereket kialakítania. A történet végére érve, a nyomasztó érzés mellett tompa fájdalmat éreztem a lelkemben, ami sokáig nem múlt el.
„Állatok vagyunk, és ez a mi vigaszunk”
A könyv borítója nagyon szép szerintem illik a történethez.
Kiadó: Geopen Könyvkiadó Kft.
Eredeti cím: Beasts
Fordította: Etédi Péter
Oldalak száma: 134
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése