Aki olvasta a Mágikus találkozásokat az már kapott egy kis ízelítőt a Perem különleges világából. A Peremet két világ
határolja; egyik oldalról a Mágia – ahol a kékvérű arisztokraták uralkodnak és a
mágia az élet része -, másik oldalról pedig a
Töredék, ami a Mágia tükörképe, vagyis ahol a varázslás csak tündérmese. A
Mágikus találkozásokban William csak másodlagos szereplő volt, olyan édes
mézesmadzag féle, aki felkeltheti az olvasó érdeklődését a következő részhez. Nos,
én horogra akadtam.
Mágia két országa: Lousiana és Adrianglia nem igazán jönnek
ki egymással, kémeik cselszövésekkel teli háborút folytatnak egymással. Míg
Lousianaban az alakváltó gyerekekre halál vár, addig Adriangliában kegyetlen
katonákat képeznek ki belőlük. Így lett Willliamből is légionárius, aki már két
éve - amióta a Mágikus találkozásokban megismert Rose kikosarazta – élt
visszavonultan a saját önsajnálatában dagonyázva, sörözgetve és a játékaival játszadozva. Egy nap az adriangliai titkosszolgálat emberei azzal a kéréssel keresik fel őt, hogy hatoljon mélyebbre a Perembe, keresse
meg a Pókot, vegye el tőle azt a tárgyat, amit keres és vigye el hozzájuk. William nem sokat gondolkodik a kérésen, hanem rögtön elvállalja azt, mivelhogy a célszemélyt, a Pókot, akinek kezéhez több alakváltó gyermek vére tapad, már évek óta üldözi, de ez idáig mindig kicsúszott a karmai közül.
E küldetésnek köszönhetően találkozik William Cerise Mar-ral,
aki egy nagyszerű teremtés. A lány családja nemzedékeket átívelő viszályban áll a mocsárban élő másik nagy családdal a Sheerilesekkel, akik bosszúból elrabolták a lány szüleit. Cerisere a szülei
hiányában nagy felelősség nehezedik, kénytelen átvenni a nem épp kevés és kissé dilinyós rokonokból álló család irányítását és az élükre állva a szülei keresésére
indulni. Megjegyzem, hogy e népes családnak köszönhetően rengeteg karakter szerepelt a könyvben, amik száma épphogy csak súrolta azt a határt, amitől még nem vált zavarossá és túlterhelté a regény.
Azt hittem, hogy az első könyvből már megismerhettem a Peremet,
de a fenéket! Nem tudom, hogy hány arca van ennek a világnak, de most egy olyan,
az előzőnél még sötétebb és mocskosabb része tárult elém, amire egyáltalán nem
számítottam. Szerencsére vagy sem, de a könyv terjedelmének köszönhetően bőven volt
lehetőségem mindezt jobban megismerni, kezdve a mocsárban élő veszélyes és ijesztő
lényektől (cápáktól és kígyóktól), a gyalogosan járhatatlan helyeken
keresztül a váratlanul felbukkanó még az ott élők számára is ismeretlen szörnyetekig,
amikről olvasva egyértelműen leszögezhetem, hogy nem egy nyúlszívű embernek
való hely ez. Természetesen mindezek mellett részletes információt kaptam a Mar
és a Sheeriles család között zajló többéves viszály okáról, és arról, hogy mi
köze Cerise szüleinek elrablásához a Póknak, az ő motivációjáról és mutáns
lényeiről, akik ritka egy gusztustalan, degenerált bandát alkottak az egy már biztos.
Eddigi olvasmányaim alakváltó szereplőire visszatekintve
valószínűleg Williamet tartanám a legveszélyesebbnek. Elképesztő fizikai erővel, ügyességgel és
halált megvető bátorsággal rendelkezik, de ha az érzelmit, a szívét és a lelkét venném górcső
alá, akkor bizony azt kell mondanom, hogy ő a legkiszolgáltatottabb hős, akiről
mostanában olvastam. Cerise pedig csakúgy, mint az első részben Rose, kemény és
bátor, egy igazi harcos amazon, hatalmas szívvel és egy nagy adag
kötelességtudattal. Mivel Cerise és William találkozása a legalkalmatlanabb helyen és
időben történt, ezért a kapcsolatuk meglehetősen lassan - mert ugye mindketten
óvatosak és bizalmatlanok voltak egymással -, de biztosan épült fel, ami nekem kifejezetten tetszett.
Rengeteg hátborzongató szörnnyel és mutáns lénnyel
találkoztam olvasás közben és a véres csatajelenetekkel sem bántak szűkmarkúan
az írók. Talán az én ízlésemnek már túl sok is volt belőlük, míg a humoros részeket véleményem szerint igen kis kanállal mérték...... no, de ettől eltekintve úgy
gondolom, hogy tisztességes folytatása ez a Mágikus találkozásoknak, bár nekem az első
rész jobban tetszett.
A folytatást szem előtt tartva a szereplők közül pedig majd Kaldar Mart lesz érdemes megjegyezni magunknak, aki nemcsak megrögzött szerencsejátékos, ügyvéd, tolvaj és kerítő is egyben, hanem egy kissé pimasz, de nagyon is szerethető karakter. Ő lesz a következő rész főhőse.
A folytatást szem előtt tartva a szereplők közül pedig majd Kaldar Mart lesz érdemes megjegyezni magunknak, aki nemcsak megrögzött szerencsejátékos, ügyvéd, tolvaj és kerítő is egyben, hanem egy kissé pimasz, de nagyon is szerethető karakter. Ő lesz a következő rész főhőse.
Kiadó: Egmont
Eredeti cím: Bayou Moon
Fordította: Márton Andrea
Oldalszám: 493
Na, akkor nem kapkodom el, hogy mielőbb elkezdjem :)
VálaszTörlésSzerintem nagyon jó, hogy a két részt szinte egyszerre adta ki a kiadó, nincs időd kiesni ebből a világból, bár ez sokkal durvább volt, mint az előző....
VálaszTörlésNagyon kíváncsi vagyok milyen hangulatú lesz majd a következő és, hogy mikorra várható:))) De szerintem addig ezt ne várakoztasd !
Ezt most nekem nagyon nem kellett volna elolvasnom! :)
VálaszTörlésÍgy is megpusztulok a folytatásért, de most aztán... :D
Ugye mondtam, hogy nagyon jó könyv!!! :D Én is pont így éreztem, amikor végeztem vele.
VálaszTörlésEz a rész is jó, de.....
Na majd kíváncsi leszek, a véleményedre.:)