Gerlóczy Márton: Check-in

Igazából nem is én, hanem a férjem figyelt fel erre a könyvre, aki egy nap bevágódva a szobába, ahol én épp nyugodtan olvastam, illetve csak azt hittem, hogy nyugodtan olvashatok... szóval bevágódott és minden bevezetés vagy felvezetés nélkül nekem szegezte a kérdést, hogy „Te Szilvi, ismered Gerlóczy Márton új könyvét a Check-in-t? ” Próbáltam úgy tenni, mintha erősen gondolkoznék a kérdésén, de bevallom, gőzöm sem volt, hogy miről  beszélt, amit ha a férjem le is olvasott az arcomról nem rótta fel nekem és a kedvét se szegte egy cseppet sem. 

Mint később megtudtam e könyv után érzett leküzdhetetlen vágyának a kiváltó oka a lentebb látható kép volt, amin virágfüzérrel díszített sertésmájkrém látható Bora Boráról.

„Abban a pillanatban, amint bizonyossá vált, hogy én, Márczy Lajos, a csóró magyar író Bora Borára utazom Mangalica társaságában, azonnal lementem a Reál ábécébe, és vettem egy sertésmájkrémet. A sertésmájkrémért 69 forintot fizettem, pontosan ugyanannyit, mint azok a magyarok, akik ugyanezzel a termékkel utaznak kirándulni, piknikezni vagy a seggüket áztatni a Velencei-tó hínáros vizében. Ez a sertésmájkrém volt hivatott elnyelni azt a fájdalmasan boldog dallamot, melyet a helyzet disszonanciája okozott. Ez a sertésmájkrém jelentette számomra az Európa szívében lüktető magyarságot, ezek vagyunk mi, ezt viszem magammal, egy 69 forintos sertésmájkrémet, egy dobozba zárt, kikövetkeztethetetlenül zavaros állagú, mesterségesen megváltoztatott és tartósított zsírvilágot.

Szándékaim egyértelműek: meg kell fotózzam a sertésmájkrémet a világ leggyönyörűbb és legexkluzívabb  szigetén….”

kép forrása: http://hvg.hu/kultura/20120928_gerlo

A könyvben Márczy Lajos, csóró(?) magyar író utazásait követhetjük nyomon, aki olyan helyeken fordult meg barátaival, mint Hollywood, Jamaica, Japán, Bangkok, Bora Bora vagy éppen Norvégia és Prága. Irigylésre méltó lista, én is szívesen ellátogatnék az itt felsoroltak bármelyikére. Gerlóczy ezt meg is tette és Lajos bőrébe bújva, saját stílusában sokkolja az olvasót az ott átélt kalandjaival. A helyszínek kiválasztásában ügyelt arra, hogy nem a turisták által kedvelt és ismert látványosságokat kereste fel, hanem a kisebb az eldugottabb helyeket, falukat, mert ugye az a hamisítatlan. A könyv hitelességéhez hozzá tartozik, hogy az író valóban járt ezeken a helyeken és az elmondása szerint az elbeszélésekben leírtak többségében valóban megtörténtek, csak a hatás kedvéért színezett rajtuk egy kicsit.

Már az elején szeretném leszögezni, hogy ez a könyv nem egy tipikus utazási élménybeszámoló. Az író számomra kissé túlságosan pimasz, egy nagyképűen távolságtartó utazó szemüvegén keresztül enged betekintést néhány külföldi utazásán megélt élményébe. Én úgy éreztem ezeken a beszámolókon keresztül, hogy egy megfáradt, sokat tapasztalt (mondhattam volna azt is, hogy megsavanyodott) szerintem önmagával is elégedetlen embert ismerhettünk meg.  Meg is lepődtem, amikor a könyv végén megláttam, hogy az író 81-es születésű (milyen fiatal). Amit kicsit sérelmeztem a regényben, hogy nem igazán ismerhettük meg az  utazások helyszíneit "turista szemmel" is, pedig szerintem nem ártott volna bővebben és színesebben bemutatni azokat.... engem legalábbis érdekelt volna. Valamint a főszereplő utazásainak a célját, csakúgy, mint a hazája iránt érzett utálatának az okát sem tudtuk meg. A könyv nem túl hosszú, az egyes fejezetek (helyszínek) sorrendje nyugodtan felcserélhető, akkor sem válik koherens egésszé. Nem olvastam még Gerlóczytól, ez volt az első könyvem tőle, így nem igazán tudtam, hogy mire is számíthatok……. mindenesetre az egyedi világlátása és a meglehetősen ironikus humora érdekes és kétség kívül szórakoztatóvá tette számomra a történeteit.

Jókat derültem a könyvön annak ellenére, hogy nagyon vegyesek voltak az érzéseim olvasás közben. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy unalmas volt és nem tetszett, mert voltak részek, amiket nem bírtam ki nevetés nélkül és voltak benne olyan villanások, amikre azt mondtam, hogy na igen! ezt vártam, erre számítottam a májkrémes doboz láttán, de igazából a végén mégis hiányérzetem maradt…  mintha egy főétkezésnél csak a jó falatokat kanalaztam volna ki abból a nagy fazékból, a köretet pedig teljes egészében kihagytam volna. Élveztem, finom volt, de jól nem laktam.

Gerlóczy azt nyilatkozta egyszer, hogy “Az utazás számomra levegővétel”, amivel mélységesen egyet tudok érteni. Már egy! olyan különleges utazás, ami jó helyen, jó időben és a megfelelő személlyel (ekkel) él át az ember elég ahhoz, hogy abból hosszútávon táplálkozni tudjon. 

4/5

Kiadó: Scolar

Az író oldala 

Oldalszám: 182