1996-ot írunk. Ó, a régi szép idők! Az internet hajnala,
amikor még csak kapizsgáltam, hogy nem csak a vízen lehet szörfözni (nem
mintha valaha is módomban állt volna eme sportág kipróbálása) és hogy az
interneten is lehet kapcsolatot építeni (amit viszont folyamatosan gyakoroltam,
lásd IRC), ami akkor még annyira izgalmas és érdekes volt, hogy menthetetlenül
netfüggővé tette az embert. Bizony 96-ban ez még nem számított olyan hétköznapi
dolognak, mint manapság és a fiatalok is a szabadidejük nagy részét inkább a szabadban
vagy a barátaikkal töltötték mintsem az ergonomikus forgószékükben ülve
naphosszat csak a monitort bámulták....
No, de visszatérve a regényhez, nem egy végletekig kidolgozott, komoly történetről van szó. Főszereplői Josh és Emma, akik évek óta szomszédok és jó barátok is egyben, míg egy kínos félreértés miatt mosolyszünet állt be közöttük. Egy nap Emma az
édesapjától megkapja élete első számítógépét, és Josh szüleinek köszönhetően több
óra ingyen internetet. Amikor első alkalommal Emma fellép az internetre, bizony
nagyon furcsa dolog történik vele, egy Facebook nevű oldalon találja magát,
amiről még életében nem hallott. Ezen az oldalon 15 évvel idősebb önmagát látja viszont és amit lát az egyáltalán nem tetszik neki. Kétségbeesésében legjobb
barátjához Josh-hoz fordul segítségért, aki természetesen, annak ellenére, hogy
barátságuk széthullóban van, nem utasítja vissza őt.
Magát a történetet, csakúgy, mint a váltakozó szemszögből írt fejezeteket,
amit a két szerző: Asher és Mackler felváltva alkotott, nagyon jó ötletnek tartok,
de úgy érzem, hogy a történet kapcsán rengeteg lehetőség maradt kiaknázatlan. Emma megkapta, igaz
csak kisebb információmorzsák segítségével a Facebookon keresztül a jövőbe látás lehetőségét, (ami ugye
kinek a számára ne lenne vonzó) és egyúttal az esélyt is arra, hogy azon változtatni
tudjon. Ti változtatnátok rajta? Mert Emma igen. Sőt, már szinte vérszemet
kapott. Határozottan a kezébe kívánta venni sorsa
irányítását, míg Josh épp az ellenkezője volt Emmának, ő hagyta magát sodródni az
árral. Mindez, nézeteltérést szült közöttük és míg kezdetben a közös kis titkuk közelebb hozta őket egymáshoz, később ez megváltozott és az ebből adódó konfliktusaik csak rontott a kapcsolatukon.
A két főszereplő közül
egyértelműen Josh volt a szimpatikusabb és a józanabb számomra, míg Emma
aranyos volt ugyan és okos is, de túl felelőtlennek és rövidlátónak éreztem. Furcsállottam, hogy milyen erős hangsúlyt
kapott a család és a gyerekek, és hogy milyen könnyen tudott ezekkel „játszani”
Emma, arról már nem is beszélve, hogy szerintem egy tizenéves fel sem foghatja mindezek
jelentőségét. Na, de ez a könyv nem is az ilyen mélyenszántó gondolatokról akart szólni, hanem inkább egy érdekes fikcióról, ami a "mi
lenne, ha….?", kérdést veti fel, ami valljuk be, rendesen meg
tudja mozgatni az ember fantáziáját.
Bevallom, nagyon vártam ezt a könyvet, nagy reményeket fűztem hozzá, talán ez lehet az oka, hogy kicsit csalódott vagyok… komolyabb, kidolgozottabb regényre számítottam. Bíztam abban, hogy a történet segítségével egy nosztalgikus ablakon
keresztül nézhetek, majd vissza a múltba és sokkal több erre vonatkozó
hivatkozásban lesz majd részem. Hazugság lenne azt állítanom, hogy nem voltak, de valahogy ezek az utalások mégsem tudtak hangulatba hozni és visszarántani engem a múltba, úgy ahogyan azt én reméltem.
Összességében egy nagyon egyszerű és kiszámítható történet volt, nem voltak benne váratlan
csavarok és nem várt események, nem volt benne dráma és izgalom, se túl sok romantika és mindent elsöprő szerelem, de az összes hibája ellenére mégis nagyon szórakoztatónak, de legfőképp egyedinek találtam a könyvet.
 |
| Jay Asher és Carolyn Mackler |
Kiadó: Maxim Kiadó
Eredeti cím: The Future of Us
Fordította: Szűr-Szabó Katalin
Oldalszám: 356
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése