Sarah J. Maas: Üvegtrón
Ha meg szeretnéd rendelni, katt a képre |
A történetünk egy 18 éves lányról, Celaena Sardothienről
szól, aki a világ legrettegettebb bérgyilkosa. A múltban elkövetett bűneiért
vezeklésképpen életfogytig tartó rabszolgamunkára ítélték egy sóbányában, ahol
bizony a fogvatartói nem bántak kesztyűs kézzel vele. Meglepetésként érte a
lányt, amikor Chaol Westfall, a királyi testőrség kapitánya váratlanul megjelent a bányában és magával
vitte őt az ország koronahercege, Dorian elé, aki egy érdekes ajánlattal állt elő. Ha Celaena, a király által rendezett halálos versenyt megnyeri - melyben
tolvajok, gyilkosok és kegyetlen katonák mérik össze az erejüket –, akkor a
király hivatalos bérgyilkosává válhat és négy év szolgálat után szabaddá
engedik. Egyszerűen hangzik, nem igaz? Hát persze. De amikor a palotában a jelöltek, különleges kegyetlenséggel elkövetett gyilkosságok révén kezdenek hullani, mint
a legyek, akkor már egészen máshogy fest ez a csábító ajánlat. Celaena, ha
életben akar maradni, meg kell találnia a titokzatos gyilkost. Természetesen eközben sok minden történik vele: szerelembe esik, barátokra
lel, persze ellenségeket is szerez magának, de ami a lényeg, egy olyan különös és
hívogató világba csöppen a valóság és az álomvilág határán, melyben megismerheti
a királyság mágikus múltjának egy darabját, sőt mi több, rég elfeledett
titkokkal, varázslatokkal és horrorisztikus szörnyekkel is találkozik.
Alapjában véve elég sok minden történt a könyvben,
ennek ellenére mégsem éreztem kellően dinamikusnak. Amikor
elgondolkodtam azon, hogy vajon ennek mi lehetett az oka és, hogy mely
részeket lehetett volna kihagyni, vagy legalább egy kicsit rövidebbre fogni, akkor arra a megállapításra jutottam – és ez most meglepő lesz részemről, romantika
fan lévén -, hogy túl sok volt benne a nyálasan romantikus és csöpögős rész. És
akkor most itt rögtön álljunk is meg egy szóra. Ha egy igazi, vérbeli és
kegyetlen bérgyilkost, akit nem mellékesen már gyermekkora óta tanítanak a
szakma rejtelmeire, és aki nem csak fizikai, de lelki sérülésektől is hemzseg, na
szóval, ha egy ilyen bérgyilkost magam elé képzelek, akkor még csak meg sem
fordulnak a fejemben olyan gondolatok vele kapcsolatban, hogy netán szeret olvasni,
könyvtárba járni és nem utolsó sorban zongorázni… méghozzá profi módon…
ráadásul szenvedélyesen. Az meg már csak hab a tortán, hogy mindezek mellett ez
a bérgyilkos - akinek már csak a neve említésétől is mindenki összetojja magát - nem
csak szép, hanem csinos, okos, erős, gyors, és szeret öltözködni és rendkívül
vágyik az őszinte emberi kapcsolatokra …. szóval ez most komoly? Tényleg ilyen
egy profi bérgyilkos? Nekem ezek miatt a tulajdonságai miatt Celaena karaktere
teljesen hiteltelennek hatott.
És ha már említettem
az emberi kapcsolatokat, akkor el is érkeztünk Dorian, Westfall kapitány és
Celaena hármasához, ami bizony - bizony minden kétséget kizárólag egy szerelmi
háromszög, szerencsére a jobbik fajtából. Mindkét fiú romantikus volt a maga
módján, Dorián a gazdag herceg és a kicsit öntelt szépfiú, akinek a
személyiségét fokozatosan ismerhettük és szerethettük meg, míg Westfall
kapitány a zárkózott, amolyan igazi kemény dió, akiben úgy érzem, hogy rengeteg
lehetőség rejlik még, hiszen olyan kevés alkalom volt, amikor bepillantást
nyerhettünk az érzelmeibe és ezen keresztül következtethettünk arra, hogy ki is
ő valójában. Én egyértelműen kapitány párti vagyok és remélem, hogy a következő
részekben az ő története is fejlődésnek indul majd, mert többek között őmiatta is szívesen
olvasnám tovább a sorozatot.
Mivel az írónő fantáziája igen kacifántos és az általa megálmodott
világ - amibe talán túl sok mindent is vegyített egyszerre - tele volt mítoszokkal, varázslattal és vallási hagyományokkal, melyek mellett még a szerelem, a politika és a különböző hatalmi harcok is helyet kaptak, szóval ezek miatt igen szórakoztatónak, de mint már fen említettem néhol kissé sziruposnak és lassúnak éreztem. Az írás stílusa egyébként gördülékeny és magával ragadó, a párbeszédek szórakoztatóak és humorosak, az akciójelenetek – amiből véleményem szerint kissé kevés jutott - pedig nagyon
látványosak voltak. Különösen a történet legvégén olvasható párbajjelenetre hívnám fel
a figyelmet, aminek a lassított mozzanatait, mintha csak filmen láttam volna, a drámai pillanataitól pedig a lélegzetem is elállt, egyszóval nagyszerű példája volt annak, hogy milyennek kell lennie egy mindent eldöntő végső összecsapásnak.
Úgyhogy, mindent összevetve élveztem olvasni a könyvet, biztos vagyok benne, hogy nagyon sokakat elvarázsol majd ez a történet és Celaena személyisége, akinek a kettőssége bevallom engem is néhány napra fogva tartott.
Kiadó: Könyvmolyképző
Eredeti cím: Throne of Glass
Fordította: Varga Csaba
Oldalszám: 538
Az összes kérdésre megtaláljátok a választ a fülszövegben vagy a blogturnéban résztvevő blogokon a karakterleírásokban. Úgyhogy nincs is más dolgotok, mint olvasni bennünket!
Nektek is úgy tűnik, hogy az írónő és a könyv borítóján szereplő személy egy és ugyanaz? |
Kiadó: Könyvmolyképző
Eredeti cím: Throne of Glass
Fordította: Varga Csaba
Oldalszám: 538
Végezetül ismerjétek meg Perrington hercegét
Perrington hercege Adarlan királyának a jobb keze és egyben az unokatestvére. Ő uralja a Morath hercegséget, ami egy nagy és erős területet Adarlan déli
részén. Gonosz és ravasz, mindent megtesz azért, hogy a király terve
zökkenőmentesen haladjon, még akkor is, ha a módszerei túl erkölcstelenek. Azt
állítja, hogy belehabarodott Lady Kaltainbe, de még maga Kaltain sem tudja
biztosan, hogy mi motiválja valójában a herceget, amikor udvarol neki.
Amit szeret: Hatalom. Kaltain Rompier. Adarlan Királya.
Szeret bunkó lenni.
Amit nem szeret: Bűnözők. Lázadók. Mindenkit, aki nem
Adarlanból származik.
És a beígért nyereményjáték
További állomások
1. 09/07 MFKata gondolatai - Ismerd meg Noxot
2. 09/08 Deszy könyvajánlója - Ismerd meg Adarlan királyát
3. 09/09 Dreamworld - Ismerd meg Kaltaint
4. 09/10 Roni Olvas - Ismerd meg Caint
5. 09/11 Szilvamag olvas - Ismerd meg Perringtont!
6. 09/12 Kristina blogja - Ismerd meg Nehemiat!
7. 09/13 Kelly Lupi olvas - Ismerd meg Doriant!
nagyon megértelek, hogy Celaena karaktere hiteltelen volt, mint orgyilkos. nekem az orgyilkos kissé pszichopata, de minimum szociopata, és Cel egyik sem volt. de azt hiszem, amikor kortalanná tettem magamban, hogy mégse röhögjem végig a könyvet, valahogy ezt is arra tompítottam, hogy ő egy magára igényes, alapvetően intelligens és társas lény, aki nem önszántából lett orgyilkos, hanem mert így alakult.
VálaszTörlésde egyébként igen, ez a része nagyon gyenge lábon áll.
de én nagyon bírtam, hogy szereti a szép ruhákat. piperkőc orgyilkos.:D