2013. szept. 11.

Blogturné ~ Sarah J. Maas: Üvegtrón

Az Üvegtrón Szeptember 18-án jelenik meg a boltokban a Könyvmolyképző Kiadó gondozásában. Hogy minél többet tudjatok meg a könyvről és a benne szereplő személyekről, kilenc blogger fogott össze, hogy egy blogturné keretében bemutassa nektek Celaena Sardothien, Adarlan legjobb bérgyilkosának a történetét.
Szeptember 7-től 15-ig minden nap egy új blogger teszi közzé a véleményét a könyvről, illetve minden állomáson bemutatásra kerül egy-egy fontos karakter és néhány érdekesség is. A mai nap én látlak vendégül benneteket, örülök, hogy itt vagytok, helyezzétek magatokat kényelembe nálam.

Sarah J. Maas: Üvegtrón


Ha meg szeretnéd rendelni,
 katt a képre
Bevallom, nem vagyok egy vérbeli YA rajongó, aki olvassa a blogomat az tudja, hogy nem ez az én igazi műfajom, ennek ellenére valahogy mégis mindig visszakanyarodok hozzájuk, hogy ismét próbát tegyek velük. Persze van, amikor ez összejön és van, amikor nem, ennél a könyvnél például határozottan jól szórakoztam, mivel az író által megálmodott világ nagyon különleges és változatos, és én rettenő mód élvezem azokat a fantasykat amikben el tudok veszni és ahol minden, vagy legalábbis majdnem minden megtörténhet.

A történetünk egy 18 éves lányról, Celaena Sardothienről szól, aki a világ legrettegettebb bérgyilkosa. A múltban elkövetett bűneiért vezeklésképpen életfogytig tartó rabszolgamunkára ítélték egy sóbányában, ahol bizony a fogvatartói nem bántak kesztyűs kézzel vele. Meglepetésként érte a lányt, amikor Chaol Westfall, a királyi testőrség kapitánya váratlanul megjelent a bányában és magával vitte őt az ország koronahercege, Dorian elé, aki egy érdekes ajánlattal állt elő. Ha Celaena, a király által rendezett halálos versenyt megnyeri - melyben tolvajok, gyilkosok és kegyetlen katonák mérik össze az erejüket –, akkor a király hivatalos bérgyilkosává válhat és négy év szolgálat után szabaddá engedik. Egyszerűen hangzik, nem igaz? Hát persze. De amikor a palotában a jelöltek, különleges kegyetlenséggel elkövetett gyilkosságok révén kezdenek hullani, mint a legyek, akkor már egészen máshogy fest ez a csábító ajánlat. Celaena, ha életben akar maradni, meg kell találnia a titokzatos gyilkost. Természetesen eközben sok minden történik vele: szerelembe esik, barátokra lel, persze ellenségeket is szerez magának, de ami a lényeg, egy olyan különös és hívogató világba csöppen a valóság és az álomvilág határán, melyben megismerheti a királyság mágikus múltjának egy darabját, sőt mi több, rég elfeledett titkokkal, varázslatokkal és horrorisztikus szörnyekkel is találkozik.

Alapjában véve elég sok minden történt a könyvben, ennek ellenére mégsem éreztem kellően dinamikusnak.  Amikor elgondolkodtam azon, hogy vajon ennek mi lehetett az oka és, hogy mely részeket lehetett volna kihagyni, vagy legalább egy kicsit rövidebbre fogni, akkor arra a megállapításra jutottam – és ez most meglepő lesz részemről, romantika fan lévén -, hogy túl sok volt benne a nyálasan romantikus és csöpögős rész. És akkor most itt rögtön álljunk is meg egy szóra. Ha egy igazi, vérbeli és kegyetlen bérgyilkost, akit nem mellékesen már gyermekkora óta tanítanak a szakma rejtelmeire, és aki nem csak fizikai, de lelki sérülésektől is hemzseg, na szóval, ha egy ilyen bérgyilkost magam elé képzelek, akkor még csak meg sem fordulnak a fejemben olyan gondolatok vele kapcsolatban, hogy netán szeret olvasni, könyvtárba járni és nem utolsó sorban zongorázni… méghozzá profi módon… ráadásul szenvedélyesen. Az meg már csak hab a tortán, hogy mindezek mellett ez a bérgyilkos - akinek már csak a neve említésétől is mindenki összetojja magát - nem csak szép, hanem csinos, okos, erős, gyors, és szeret öltözködni és rendkívül vágyik az őszinte emberi kapcsolatokra …. szóval ez most komoly? Tényleg ilyen egy profi bérgyilkos? Nekem ezek miatt a tulajdonságai miatt Celaena karaktere teljesen hiteltelennek hatott.

És ha már említettem az emberi kapcsolatokat, akkor el is érkeztünk Dorian, Westfall kapitány és Celaena hármasához, ami bizony - bizony minden kétséget kizárólag egy szerelmi háromszög, szerencsére a jobbik fajtából. Mindkét fiú romantikus volt a maga módján, Dorián a gazdag herceg és a kicsit öntelt szépfiú, akinek a személyiségét fokozatosan ismerhettük és szerethettük meg, míg Westfall kapitány a zárkózott, amolyan igazi kemény dió, akiben úgy érzem, hogy rengeteg lehetőség rejlik még, hiszen olyan kevés alkalom volt, amikor bepillantást nyerhettünk az érzelmeibe és ezen keresztül következtethettünk arra, hogy ki is ő valójában. Én egyértelműen kapitány párti vagyok és remélem, hogy a következő részekben az ő története is fejlődésnek indul majd, mert többek között őmiatta is szívesen olvasnám tovább a sorozatot.

Mivel az írónő fantáziája igen kacifántos és az általa megálmodott világ - amibe talán túl sok mindent is vegyített egyszerre - tele volt mítoszokkal, varázslattal és vallási hagyományokkal, melyek mellett még a szerelem, a politika és a különböző hatalmi harcok is helyet kaptak, szóval ezek miatt igen szórakoztatónak, de mint már fen említettem néhol kissé sziruposnak és lassúnak éreztem. Az írás stílusa egyébként gördülékeny és magával ragadó, a párbeszédek szórakoztatóak és humorosak, az akciójelenetek – amiből véleményem szerint kissé kevés jutott - pedig nagyon látványosak voltak. Különösen a történet legvégén olvasható párbajjelenetre hívnám fel a figyelmet, aminek a lassított mozzanatait, mintha csak filmen láttam volna, a drámai pillanataitól pedig a lélegzetem is elállt, egyszóval nagyszerű példája volt annak, hogy milyennek kell lennie egy mindent eldöntő végső összecsapásnak.

Úgyhogy, mindent összevetve élveztem olvasni a könyvet, biztos vagyok benne, hogy nagyon sokakat elvarázsol majd ez a történet és Celaena személyisége, akinek a kettőssége bevallom engem is néhány napra fogva tartott.

Nektek is úgy tűnik, hogy az írónő és a könyv borítóján
szereplő személy egy és ugyanaz?

Kiadó: Könyvmolyképző
Eredeti cím: Throne of Glass
Fordította: Varga Csaba
Oldalszám: 538

Végezetül ismerjétek meg Perrington hercegét




Perrington hercege Adarlan királyának a jobb keze és egyben az unokatestvére. Ő uralja a Morath hercegséget, ami egy nagy és erős területet Adarlan déli részén. Gonosz és ravasz, mindent megtesz azért, hogy a király terve zökkenőmentesen haladjon, még akkor is, ha a módszerei túl erkölcstelenek. Azt állítja, hogy belehabarodott Lady Kaltainbe, de még maga Kaltain sem tudja biztosan, hogy mi motiválja valójában a herceget, amikor udvarol neki.

Amit szeret: Hatalom. Kaltain Rompier. Adarlan Királya. Szeret bunkó lenni.

Amit nem szeret: Bűnözők. Lázadók. Mindenkit, aki nem Adarlanból származik.

És a beígért nyereményjáték



Az összes kérdésre megtaláljátok a választ a fülszövegben vagy a blogturnéban résztvevő blogokon a karakterleírásokban. Úgyhogy nincs is más dolgotok, mint olvasni bennünket!

a Rafflecopter giveaway


További állomások



1. 09/07 MFKata gondolatai - Ismerd meg Noxot 
2. 09/08 Deszy könyvajánlója - Ismerd meg Adarlan királyát
3. 09/09 Dreamworld - Ismerd meg Kaltaint
4. 09/10 Roni Olvas - Ismerd meg Caint
5. 09/11 Szilvamag olvas - Ismerd meg Perringtont!
6. 09/12 Kristina blogja - Ismerd meg Nehemiat!
7. 09/13 Kelly Lupi olvas - Ismerd meg Doriant!


1 megjegyzés:

  1. nagyon megértelek, hogy Celaena karaktere hiteltelen volt, mint orgyilkos. nekem az orgyilkos kissé pszichopata, de minimum szociopata, és Cel egyik sem volt. de azt hiszem, amikor kortalanná tettem magamban, hogy mégse röhögjem végig a könyvet, valahogy ezt is arra tompítottam, hogy ő egy magára igényes, alapvetően intelligens és társas lény, aki nem önszántából lett orgyilkos, hanem mert így alakult.
    de egyébként igen, ez a része nagyon gyenge lábon áll.
    de én nagyon bírtam, hogy szereti a szép ruhákat. piperkőc orgyilkos.:D

    VálaszTörlés