Kiera Cass: A Párválasztó (Párválasztó #1)

Én úgy gondolom, hogy nincs olyan ember, akinek a szeme ne akadna meg ezen a gyönyörű borítón. Én is rögtön horogra akadtam ahogy megláttam, úgyhogy hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem a borító keltette fel az érdeklődésemet elsőként a könyv iránt.

A történet a távoli jövőben játszódik, ahol a társadalomban szigorú kasztrendszer működik, és ahol nem a tudás, hanem a születés határozza meg, hogy ki melyikbe tartozik. A hierarchia csúcsán a királyi család áll, a legalján pedig értelem szerűen a szegények és a nincstelenek. Nagy hagyománynak örvend az országban a Párválasztó, amit minden egyes alkalommal, amikor a trónörökös eléri a felnőttkort és menyasszonyt kell választania magának megrendezésre kerül. Bárki lehet királyné, aki betöltötte a 16. életévét és jelentkezett a Párválasztó ceremóniára, ami tulajdonképpen egy hatalmas nagy casting show.  

A könyv hősnője America Singer, aki az ötös, vagyis a zenészek és művészek kasztjába tartozik. Talán ő az egyetlen olyan lány az országban, aki nem szeretne azon 35 Kiválasztott közé tartozni, akik közül a hercegnek kell majd  a leendő hitvesét kiválasztania. De mivel a részvételével nagyban hozzájárulna a családja anyagi helyzetének javításához és a szerelme Aspen is épp e nagy esemény előtt törte darabokra a szívét, így úgy határoz, hogy mégiscsak jelentkezik a versenyre.

America a palotába érve meglepődve tapasztalja, hogy a herceg, nem is olyan karót nyelt és öntelt, mint ahogyan azt a tévéből látta. Maxonnak is vannak érzései, humora és rengeteg feladata, hiszen mégis csak egy ország uralkodója lesz, akitől határozottságot és tekintélyt várnak el az alattvalók. A Párválasztó tehát elkezdődött és én nem is a lányokat, hanem inkább a herceget sajnáltam ez miatt a legjobban.

"Mit gondolsz, mennyi az esélye, hogy megtalálom a lelki társamat köztetek? Szerencsés leszek, ha találok valakit, aki egyáltalán elvisel életünk hátralévő részében. Mi van, ha már hazaküldtem, csak azért, mert a szikrára hagyatkoztam, amit nem éreztem? Mi van, ha csak arra vár, hogy az első adandó alkalommal elhagyjon? Mi van, ha nem is találok senkit? Mit csinálok akkor, America?"

A legnagyobb szívfájdalmam a történettel kapcsolatban, hogy a világról, ahol a cselekmény játszódik, a kasztokról és a palotát ostromló lázadókról semmi részletes magyarázatot nem kaptunk. Annyit tudtunk csak meg, hogy a 4. világháború után egy újonnan létrehozott világban vagyunk Illeában, ami a mostani Amerikának felel meg, de hogy azon belül milyen tartományok vannak és hogy azok hogyan vannak csoportosítva vagy hogy a kasztok hogyan alakultak ki, milyen a kultúra, a társadalmi élet, a politika vagy a vallás… nos, ezekről semmi információnk nem volt. Úgy éreztem magam, mintha Americával együtt én is bevonultam volna abba a zárt és hatalmas csilli-villi palotába, ahonnan aztán semmit nem láttam a külvilágból. Hiába volt disztópikus a történet, a középpontjában - talán kissé sekélyesen is – csakis a mesebeli romantika állt. Tudjátok, hogy szeretem a romantikát, de úgy gondolom, hogy sokkal kerekebb lett volna a történet, ha több szó esett volna a fent említett dolgokról is.

És akkor nézzük a szereplőket. America egy egyszerű lány volt, persze nagyon csinos és okos, és most nem gonoszkodásból mondom, na jó lehet, hogy egy kicsit mégis, de még egyszer sem olvastam olyan YA regényben szereplő lányról, aki ennek az ellenkezője lett volna. Nekem úgy tűnik, hogy valóban egy kaptafára készülnek ezek a szereplők, úgyhogy America is a társaihoz hasonlóan csupa jó és szép tulajdonságokkal felruházott gyönyörű hajadon volt, aki az egyszerű dolgokat szerette az életben és nem vágyakozott soha a csillogás és a gazdagság után. 

Maxon és Aspen nekem olyanok voltak, mint a koldus és a királyfi. Aspen America első szerelme, szorgalmas és önzetlen, de mégis csak egy nincstelen szolgáló, aki soha nem tudna biztonságos anyagi hátteret nyújtani a lánynak, amivel egyébként maga is tisztában volt. Míg Maxon trónörökös, és ráadásul kő gazdag, az ő feleségének lenni kiváltság és hatalom. De persze ez America szempontjából nem volt mérvadó.

Nagyon tetszett, ahogyan a herceg és a lány kapcsolata indult, mert a barátság szerintem mindig egy jó kiinduló pont. Aztán persze ezen tovább lépve, ahogy ez már lenni szokott a barátságnál kicsivel többet is kezdtek már egymás iránt érezni... és akkor itt álljunk is meg egy szóra. Nem fér a fejembe, hogy akkor mégis hogy a figyfenébe csókolhatott meg egy másik lányt is a herceg Americán kívül? De még ennél is nehezebben fér a fejembe, hogy mindezt miért nem kérte számon tőle a lány? Vagy lehet én vagyok túl maradi? Merem remélni, hogy nem, mindenesetre innentől kezdve kissé alábbhagyott a történet utáni lelkesedésem, bevallom ez miatt kissé csalódott voltam.

De visszatérve a lényegre igen, van szerelmi háromszög a könyvben, de hogy melyik fajtából, azt még pontosan nem tudnám megmondani. Igazából egyik fiút sem kedveltem meg, úgyhogy nekem eddig teljesen mindegy, hogy ki lesz a befutó, nyitott vagyok a folytatásra. És bár America kezdetben Aspen fele hajlott, a könyv végére azt hiszem, hogy talán tényleg kezdi a herceget is végre komolyan venni és ebből kifolyólag a kíváncsiságom - hogy vajh, melyiket is válassza majd - több mint elég indok arra, hogy tovább folytassam a sorozatot. 

Úgyhogy nyavalygásaim ellenére mégis szerettem a könyvet - néhol ugyan túl meseszerű volt, néhol pedig túl idegesítő, de mindezek ellenére - magam sem tudom pontosan megmondani, hogy miért, de jó volt olvasni, és várom a folytatást.

Kiera Cass

A trilógia részei:
A Párválasztó
Az Elit
Az Igazi

Kiadó: Gabo
Eredeti cím: The Selection
Fordította: Gázsity Mila
Oldalszám: 360