Katarina Mazetti: Családi sírbolt

Pár hónappal ezelőtt egy igen lelkes bejegyzést írtam A pasi a szomszéd sír mellől című könyvről, aminek a stílusa lehet, hogy sokaknak egy kissé nyers, közönséges(?) és szókimondó volt - ami miatt nálam is kilógott az eddig olvasott olvasmányaim közül -, de ez engem egy cseppet sem zavart, sőt, kifejezetten tetszett. Szóval itt van a következő rész, melyben az előző könyvben megismert könyvtáros (Desirée) és parasztgazda (Benny) története tovább folytatódik. A sztori ott maradt félben ugye, hogy főszereplőink fütyülnek a közöttük lévő kulturális különbségekre - ami szakadékként húzódik közöttük (mit húzódik, szinte tátong)  - és megállapodnak abban, hogy tesznek három kísérletet egy közös gyermek létrehozására. A tervüket siker koronázza, sőt még túl is teljesítik azt, de mint később kiderült, a szülés utáni időszakra egyiküknek sem volt kidolgozott terve.

Benny már majd egy éve Anitával él együtt - miközben titokba szerelmi légyottokra találkozgat Desiréevel, kizárólag gyermeknemzés céljából, amire Anita természetesen rájön és ott is hagyja ez miatt Bennyt. Benny tudta, hogy Anitával jobban járna, mint Desiréevel, de egyszerűen  képtelen volt rászánni magát, hogy feleségül vegye. No nem azért, mert Anitát alkalmatlannak érezte volna a jó feleség szerepére, hanem egyszerűen csak hiányzott a közös ágyukból az a bizonyos mindent elsöprő szenvedély, ami Desiréenél viszont megvolt. Így aztán Anita ki, Desirée pedig a pocaklakójával együtt beköltözött Benny tanyájára….. és vele együtt persze a gondok is.  A szoros egymásutánban született gyerekekkel járó teher megtörte Desiréet, aki bár lehet, hogy a könyveket kitűnően tudta kategorizálni, de háziasszonyi szervezési készsége azonban egyenlő volt a nullával. És bár mindent megtett annak érdekében, hogy jó felesége legyen a férjének, valahogy ez mégsem jött össze. Az élet kész akadálypályává alakul a számára, és egy idő után már csak az éltette, hogy a mindennapi megpróbáltatásokat túl tudja élni. Benny pedig(?)…… hát ő továbbra is maradt ugyan olyan egyszerű paraszt, mint amilyen volt. 

"Amikor Benny előadta, hogyan képzeli el az esküvőnket, egyetlen gondolat járt a fejemben: hogy a bús életbe hittem egy pillanatig is,hogy én ezzel az emberrel akarom összeadni magam?
Az volt a terve, a Scandic Hotelben foglalunk asztalt, az ablak mellett (kilátással a parkolóra), és a menüre is volt javaslata: füstölt tarja, sült krumpli, vaníliafagylalt. Kávé, piskóta. Három és öt között kedvezményt is adnak."

Tartottam attól, hogy majd a második rész túl erőltetett, vagy mondvacsinált lesz, de tévedtem, erről szó se volt, sőt, igazából jobban is tetszett, mit az első. Desirée és Benny problémáit, magát a házasságukat és annak válságait nagyon is hihetőnek és sokkal reálisabbnak éreztem, mint az előző könyvben megírt se veled, se nélküled kapcsolatukat. És persze az írónő most is hozta a formáját és szokásához híven megfűszerezte mindezt egy kis komédiával és tragédiával, de hogy ezek közül melyik volt több, azt már nem tudnám megmondani.

Az előző részhez hasonlóan itt is váltott szemszögből ismerhettük meg az eseményeket, amely tökéletes eszköz volt arra, hogy az olvasó ismét beleláthasson Desirée és Benny fejébe, de még Anitáéba is, és így megérthesse a szereplők személyiségét és szellemiségét, ami persze megosztja majd az olvasók rokonszenvét és méltányosságát, csakúgy, mint azt nálam is tette.

Míg az első részben egyértelműen Benny volt nálam a kedvenc, most fordult a kocka és Desireé vette át a helyét. Ennek a magyarázata nagyon egyszerű. Hiába 5 éves a legkisebb gyermekem, még mindig kristálytisztán emlékszem azokra az éjszakákra, amiket álmatlanul virrasztottunk át, mert épp vagy a hasa vagy a füle fájt szegénynek, szóval az ilyen esték, de nem csak esték, hanem hónapok utáni kialvatlanságom és holdkórosságom emlékeit, azt hiszem, hogy soha nem fogom elfelejteni, tehát  egy szónak is száz a vége, Desirée iránti szimpátiám a női együttérzésből fakad.
Az írónő olyan valóságos problémákat dolgozott fel ebben a részben, mint például, hogy meddig terjed a nő szerepe és felelőssége a családban és, hogy milyen áldozatokkal és megalkuvásokkal jár egy mezőgazdasággal és állattenyésztéssel foglalkozó gazda élete. Vagyis ebben a szerelmi történetében egy olyan kivételesen szélsőséges helyzetet teremtett Mazetti, ami egyszerre volt vidám és szórakoztató, de ugyanakkor néhol már- már szomorú és tragikus.

Őszintén sajnálom, hogy nincs a könyvnek további folytatása, mert gondolkodás nélkül kapnék érte! 

"Hogy szeretem-e? Mit ért ezen? Ha a nők szerelemről beszélnek, az esküvő napja jár a fejükben meg a Valentin-nap, és az ember nyakába csimpaszkodva kérdezgetik: „Szeretsz?” Bengt-Göran új felnit vett Violetnek, én meg felépítettem a verandát!
Azt hiszem, a férfiak szerelmével ugyanaz a helyzet, mint a nők infarktusával. Észrevehetetlen, mert tünetmentes!"

Kiadó: Park

Eredeti cím: Familijegraven 

Fordította: Kertész Judit

Oldalszám: 230