Egy évtizeddel később a legnagyobb probléma azonban mégsem ez, hanem hogy ez a vírus, továbbra is szedi az áldozatait az újszülött csecsemők között. A Szenátus az emberi faj kihalásának elkerülése érdekében egy olyan törvényt hoz hatályba, amiben minden 18 éves lánynak kötelezően teherbe kell esnie – teszi mindezt abban a reményben, hogy a nagy számok alapján valamelyik csecsemő, majd csak immunis lesz a betegségre. Kira egy 16 éves medikus, akinek eltökélt szándéka, hogy megtalálja a gyógymódot az RM ellen. Már csak azért is, mert a legjobb barátnője gyereket vár, és ha senki sem tesz semmit a betegség ellen, akkor minden csecsemőre a biztos halál vár. Az emberek egyre jobban félnek és elégedetlenebbek, hiába próbálja a Szenátus szigorúbb törvények bevezetésével kontroll alatt tartani a társadalmat, a polgárháború veszélye mégis a küszöbön áll.
Nos, az első 100 oldal után úgy gondoltam, hogy ez bizony
nekem most elég nehezen fog csúszni (ami miatt egy Cyberpipőkét hibáztattam… ez ám az igazi utóhatás!) és lehet jobb lenne, ha egy kis időre félretenném a könyvet, és később
újra megpróbálkoznék vele, már csak azért is, mert rettentő furdalta az
oldalamat a kíváncsiság, hogy vajh', mi lehet az oka, hogy ennyien dicsérik
és magasztalják. No, de egy szónak is száz a vége, kitartó ember lévén nem
adtam fel, folytattam, és nem bántam meg. Ugyanis a regény negyedénél fordult
a kocka, és kezdett érdekessé válni a cselekmény, olyannyira, hogy bizony letehetetlenné
vált számomra.
Annak, aki szereti a poszt-apokaliptikus történeteket, élvezet lesz olvasnia a könyvet, még akkor is, ha az tele van a műfaj kliséivel (elnyomó rendszer és a vele szemben álló fiatalok bátor kis csapata, akik megmentik a világot), amivel egyébként semmi problémám nincs, ha mindezt az író jól alkalmazza, és ebben az esetben ez történt.
Az alapsztori jól kitalált és fordulatos, és ha még egy kicsivel több romantikával is megbolondította volna mindezt a szerző, akkor lett volna csak igazán teljes részemről az öröm, de ő ezzel az elemmel, valami oknál fogva igen szűkmarkúan bánt. Persze biztos lesznek olyanok, akik ennek külön örülni fognak és lesznek olyanok is, akik nem… igazából én sem nagyon hiányoltam olvasás közben, csak a végén esett le a tantusz, hogy itt kérem nem volt semmilyen szerelmi háromszögből származó szorongás, körömrágás és bosszankodás, ami miatt volt is némi - nagyon minimális - hiányérzetem. (Tudjátok, hogy van ez? Ha van az a baj, ha nincs akkor meg az.) Egyébként a könyv cselekménye nagyon pörgős, csak úgy sodorja magával az olvasót. Sajnos voltak olyan részek ahol az írást kissé nehézkesnek éreztem, azonban ez mégsem akadályozott meg abban, hogy tökéletesen bele tudjam élni magam Kira szerepébe, nem beszélve azokról a jelenetekről, ahol kísérleti nyúlnak használták... na azoknál a részeknél még levegőt is elfelejtettem venni.
És el is érkeztünk a hősnőnkhöz, aki mellett nem lehet szó nélkül elmenni, nem minden fán terem ám ilyen amazon. Kira egy talpraesett, bátor fiatal lány, aki akkor sem nyavalyog, ha épp leég a fél lába vagy kilométereket kell futnia és gyalogolnia fáradtan és sebesülten. Teszi a dolgát, úgy ahogy kell… megy és megmenti a világot. (És ezt most minden ironikus felhang nélkül mondtam.)
Úgy gondolom, hogy azoknak, akik kedvelik ezt a műfajt, ami most úgyis a virágkorát éli, igazi csemege lesz ez a regény, és mivel ugye egy világméretű katasztrófa után vagyunk - ami kellően sivár és baljós -, így rengeteg olyan témát kínál, amin a kedves olvasó hosszasan elgondolkodhat.
Annak, aki szereti a poszt-apokaliptikus történeteket, élvezet lesz olvasnia a könyvet, még akkor is, ha az tele van a műfaj kliséivel (elnyomó rendszer és a vele szemben álló fiatalok bátor kis csapata, akik megmentik a világot), amivel egyébként semmi problémám nincs, ha mindezt az író jól alkalmazza, és ebben az esetben ez történt.
Az alapsztori jól kitalált és fordulatos, és ha még egy kicsivel több romantikával is megbolondította volna mindezt a szerző, akkor lett volna csak igazán teljes részemről az öröm, de ő ezzel az elemmel, valami oknál fogva igen szűkmarkúan bánt. Persze biztos lesznek olyanok, akik ennek külön örülni fognak és lesznek olyanok is, akik nem… igazából én sem nagyon hiányoltam olvasás közben, csak a végén esett le a tantusz, hogy itt kérem nem volt semmilyen szerelmi háromszögből származó szorongás, körömrágás és bosszankodás, ami miatt volt is némi - nagyon minimális - hiányérzetem. (Tudjátok, hogy van ez? Ha van az a baj, ha nincs akkor meg az.) Egyébként a könyv cselekménye nagyon pörgős, csak úgy sodorja magával az olvasót. Sajnos voltak olyan részek ahol az írást kissé nehézkesnek éreztem, azonban ez mégsem akadályozott meg abban, hogy tökéletesen bele tudjam élni magam Kira szerepébe, nem beszélve azokról a jelenetekről, ahol kísérleti nyúlnak használták... na azoknál a részeknél még levegőt is elfelejtettem venni.
És el is érkeztünk a hősnőnkhöz, aki mellett nem lehet szó nélkül elmenni, nem minden fán terem ám ilyen amazon. Kira egy talpraesett, bátor fiatal lány, aki akkor sem nyavalyog, ha épp leég a fél lába vagy kilométereket kell futnia és gyalogolnia fáradtan és sebesülten. Teszi a dolgát, úgy ahogy kell… megy és megmenti a világot. (És ezt most minden ironikus felhang nélkül mondtam.)
Úgy gondolom, hogy azoknak, akik kedvelik ezt a műfajt, ami most úgyis a virágkorát éli, igazi csemege lesz ez a regény, és mivel ugye egy világméretű katasztrófa után vagyunk - ami kellően sivár és baljós -, így rengeteg olyan témát kínál, amin a kedves olvasó hosszasan elgondolkodhat.
Ui.: A könyv folytatása idén februárban fog megjelenni angol nyelven, de hogy a kiadó mikorra tervezi azt nálunk is megjelentetni, arról sajnos nincs információm.
 |
| Dan Wells |
4/5
Kiadó: Fumax Kiadó
Eredeti cím: Partials
Fordította: Bayer Antal
Oldalszám: 456
Eredeti cím: Partials
Fordította: Bayer Antal
Oldalszám: 456
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése