„A cirkusz váratlanul érkezik.
Jövetelét nem jelzik hangszórók, nincsenek plakátok városszerte a falakon és a hirdetőoszlopokon, nem tesznek közzé hirdetést a helyi újságokban, sőt azok még csak meg sem említik a cirkusz várható érkezét. Egyszerűen csak ott van, holott tegnap még nyoma sem volt....
Sötétedéskor nyitunk
Hajnalban zárunk
A vaskapu megrázkódik és kinyílik, látszólag teljesen önmagától. A kapuszárnyak szétnyílnak, mintha hívogatnák befelé a tömeget. A cirkusz megnyitotta kapuit. Most végre beléphetsz.”
Ez után a sejtelmes bevezető után, kissé borzongva mondtam magamnak, hogy akkor kezdődjék hát a műsor, vagy ahogy az angolok mondanák: Showtime!
A történet egy gyönyörű lány és egy jóképű fiú mágikus harcáról szól, melynek színhelye a cirkusz. Mindketten akaratukon kívül kerülnek bele ebbe a párbajba, amit két, évtizedek óta rivalizáló illuzionista vív egymással újra és újra, csak mindig más szereplőkkel. A párbaj játékszabályait egyik fiatal sem ismeri, annak ellenére, hogy már gyerekkoruk óta, készülnek rá, ezért inkább ösztönösen, mintsem tudatosan cselekszenek. Csak két dologban biztosak; az idő múlásával és egymás megismerésével egyre mélyebb és őszintébb szerelem kezd kialakulni közöttük, valamint, hogy ebből a tisztázatlan játszmából, csak egyikük kerülhet ki győztesen.
A könyvben megfestett cirkusz, nem az a cirkusz, amire az emberek többsége gondolni szokott. E mögött a cirkusz mögött sokkal több rejlik, mint aminek a látogatok, és még maguk a társulat tagjai is a tudatában vannak. Ez a cirkusz csodálatos és utánozhatatlan. Aki oda betért az olyan dolgokat láthat és élhet át, amire nincs magyarázat. Felkavarja az emberek lelkét, és a sajátosan misztikus miliőjével örökre rabul ejti vendégeit. Az emberek sóvárognak utána.
A cirkusz nem egyetlen sátorból, hanem azok egész sorából áll. Ezeket a szerző olyan részletességgel írja le, hogy tényleg ott éreztem magam az akrobatákkal, vagy a kígyónő és a jósnővel egy helyen. Részletesen olvashatunk olyan különlegességekről, mint a végtelen labirintus sátrától, amiben ugyancsak végtelen számú szoba található vagy a jégvirágok sátráról, a kívánságfáról, - és ami személy szerint nekem a legjobban tetszett, - a könnyek taváról.
A történet lassan kezdődik, szinte ingerelve és felkészítve az olvasót a továbbiakra, a mágia és az illúzió hihetetlen világára. A regény szerkezete és a részletes leírások lenyűgözőek. Az olvasó minden gond nélkül el tud merülni ebben a kitalált világban. Semmi kétség, a szerző valóban egy gyönyörűen felépített történetet tár elénk, amivel azt bizonyítja, hogy milyen hihetetlen fantáziával áldotta meg az ég, ellenben velem, aki néha, főleg már a könyv vége felé kissé belefáradtam a sok misztikum és rejtély kibogozásába. Azt túlzás lenne állítani, hogy Morgenstern túlmisztifikálta volna a történetet, de én úgy érzem, mintha a kelleténél több helyen bízta volna az olvasó fantáziájára a szereplők motivációinak és a mágia miben létének a magyarázatát, és bár nem szeretem a szájbarágós történeteket, de ennél azért egy kicsivel több információt, határozottan örvendetesnek találtam volna.
___fele.jpg) |
| Erin Morgenstern |
Az írónő a szövevényes cselekmény és a részletes cirkuszi leírások mellett az időzítéshez is nagyon ért, merthogy a történet folyásában, mindig a megfelelő pillanatban történt valami, ami tovább lendítette a cselekményt, melyhez igen hatásos eszközként használta, hogy előre-hátra mozgott az időben. A könyv tele van fordulattal, a valóság és a mágia keveredésével. Hogy ezek közül melyik volt illúzió, és hogy melyik valóság? Azt a szerző az olvasóra bízza, mindenki döntse el maga.
Hát, röviden ennyi. Remélem, hogy sikerült azt az érzést és hangulatot átadnom, amit e könyv nyújtott nekem, bár azt sem tartom kizártnak, hogy valamiféle bűbáj miatt éreztem én olyan különlegesnek ezt a történetet…... mindenesetre az a biztos, ha mindenki maga jár utána.
A könyv külleméről még nem szóltam, pedig igazán nem lehet szó nélkül hagyni a fekete, fehér színek finom kavarodását egy leheletnyi pirossal megbolondítva. A piros könyvjelző és a fekete lapszélek, mind mind hozzájárulnak a könyv összhatásához és kisugárzásához, amit abban a pillanatban, ahogy az ember a kezébe vesz, rögtön a hatása alá kerül.
Kiadó: Libri
Eredeti cím: The Night Circus
Fordította: Rakovszky Zsuzsa
Oldalszám: 400
Annyira szép a borítója, én is szívesen elolvasnám, főleg ez után a bejegyzés után :)
VálaszTörlésHú, erre úgy vágyom én is...
VálaszTörlésAnaria: Ha még csak a borítóját láttad, akkor majd mit fogsz szólni, ha kezedbe is veszed!:)))
VálaszTörlésErika: Nagyon hangulatos könyv, remélem, hogy neked is tetszeni fog és basszus a trailert meg csak most tettem fel, mert annyira nyomi vagyok, hogy elfelejtettem. Nézd meg azt is, utána már tuti, hogy kedvet kapsz hozzá.:)
VálaszTörlésEddig úgy voltam ezzel a könyvvel, hogy bár felfigyeltem rá, nem igazán akartam tudomást venni róla, de most a bejegyzésed után irány a könyvesbolt! :)
VálaszTörlésAzt hiszem ezt muszáj lesz elolvasnom, felcsigáztál :)
VálaszTörlésAz elefántos kép nagyon klassz!!! :-))
VálaszTörlésÉn most olvasom és imádom!!!
Egyértelmű, hogy be kell szereznem. :) Túl jó bejegyzést írtál. :D
VálaszTörlésMónika: Remélem tetszik majd, de szerintem nem fogsz csalódni benne. Nagyon különleges.:)
VálaszTörlésNikkincs: örülök, hogy felkeltettem az érdeklődésed. Egyébként én utálom a cirkuszokat, de ez....ez valami egészen más.
Csenga: Nekem is nagyon tetszik ez a kép, és szerintem annyira illik a történethez. Tényleg minden megtörténhet benne nem? Akár még egy elefánt is repülhet.:D
Pöfivonat: Szerintem felejtsd el, hogy áprilisra nem lesznek beszerzéseid.:)) Tedd át a következő hónapra.:)
Jaj lányok el is felejtettem kérdezni, hogy mit szóltok a trailer zenéjéhez? Szerintem nagyon klassz!!!
VálaszTörlés