Richelle Mead: A szukkubusz dala

A történet Georgináról egy átlagosnak mondható, illetve az átlagosnál jóval dögösebb külsővel rendelkező fiatal nőről szól, akiről egyébként nem mellékesen jó tudni, hogy egy szukkubusz. És, hogy mit jelent az, hogy szukkubusz? A szó jelentése "aki aláfekszik", vagyis hiába is próbálnám szépíteni a dolgokat, magyarul úgy is mondhatnám, hogy prostituált.  Georgina azonban nem jókedvében csábítja el a férfiakat és vezeti őket tévútra, hanem egyszerű létszükségletből, mivelhogy az elcsábított áldozatai energiájából tartja magát életben, amit szex közben lop el tőlük.

Georgina csakúgy, mint a halandó emberek; nappal dolgozni jár, éjszaka pedig szórakozni. Munkahelye egy könyvesbolt (mily szimpatikus) és a macskája mellett több barátja is van (egy kisördög és két vámpír), és ha mindez még nem volna elég, Georginanak lehetősége van másokkal ellentétben találkozni kedvenc írójával, és a szexi írón kívül egy másik nagyon szexi férfival. Aki egyébként nem író. Szóval mit mondjak, irigylésre méltó bagázs veszi körbe és figyeli minden mozdulatát. Azonban semmi sem tart örökké, ugyanis Georgina halhatatlan baráti körét egy ismeretlen lény kezdi tizedelni.

Mivel még egy könyvet sem volt szerencsém olvasni az írónőtől, így nem tudtam, hogy mire is számíthatok tőle, de a stílusát figyelembe véve kellemes meglepetésként ért, már az első oldalakon a könyv humora, ami egyáltalán nem volt sablonos, elcsépelt vagy túl közhelyes ahhoz, hogy az hosszabb távon megülje az ember gyomrát.

Mivel egy szukkubusz a könyv főszereplője, így úgy gondoltam, hogy még a fülem is belepirul majd a sok szex- és romantikus jelenetbe - habár a romantikus könyvek nagy rajongójaként már igen edzett vagyok ezen a téren -, azonban meglepetésemre vagy sem, de egyáltalán nem fordult elő sok belőlük. Úgyhogy, aki esetleg eddig még azért nem merte kézbe venni a könyvet, mert attól félt, hogy lángra kaphat olvasás közben – és valljuk be, sok minden kaphat lángra olvasás közben…. én most speciel a könyvre gondoltam…….. szóval, akkor az megnyugodhat, mert nem fog.

Sajnos a szereplők karaktereit nem éreztem teljesen kidolgozottnak, és míg néhányan számomra valóban életre keltek az oldalakon - mint például Georgina és Roman -, addig Georgina halhatatlan barátait igazából csak felületesen ismerhettem meg, akik ráadásul fajukhoz képest nem is voltak kellően gonoszak. Sethnek (a szexi favágó külsejű írónak) pedig szerintem jobb lenne pszichológushoz fordulnia kommunikációs zavarai megszüntetése végett. De ha őszinte akarok lenni, akkor Georgina sem lopta be magát a szívembe. Hogy azért-e, mert miközben épp a halandó főnökével kufircolt egy másik férfi járt a fejében, vagy azért-e, amit a múltban tett a férjével, azt nem tudom……inkább azt mondanám, hogy ez a kettő így együtt nem volt nekem túl szimpatikus.

Alapjába véve a történetet érdekesnek és talán még izgalmasnak is mondanám, főleg az utolsó 100 oldalt, de a könyv első kétharmada számomra elég lassú sodrású volt, bizony voltak részek ahol unatkoztam. Furcsállottam, hogy még a könyv felénél sem tudtam eldönteni, hogy a cselekmény milyen irányba tart…. most valóban kell-e izgulnom ezért az önmegtartóztató szukkubuszért vagy csak engedjem el magam és élvezzem a kellemesen könnyed romantika, enyhe fuvallatát.

Összességében végül is tetszett a könyv, még a gyenge nyomozós szállal együtt is, de igazából csak a mitológiai utalások, a végén lévő erős akciójelenet és a pár oldalas epilógus miatt kapartam össze neki még egy fél csillagot.

Kiadó: Agave

Eredeti cím: Succubus blues

Fordította: Török Krisztina

Oldalszám: 352