Veronica Roth: A beavatott

Képzeljetek el egy olyan társadalmat, ahol az emberek öt csoportra vannak osztva jellemző erkölcsi tulajdonságaik alapján. Tartozhatnak az Önfeláldozók, a Bátrak, a Műveltek, a Barátságosak és az Őszinték csoportjába.

Ugye milyen fekete - fehéren hangzik?

Nem számít, hogy ki hova született, és hogy kik a szüleid, mert amikor betöltöd a 16. életévedet egy alkalmassági vizsgát kell tenned, ahol a domináns erényeid alapján megtudhatod, hogy hova is tartozol tulajdonképpen, de ettől függetlenül – ha te úgy érzed - csoportot is válthatsz. Amit mindig szem előtt kell tartanod az az, hogy a „A csoport a vérrokonság előtt”

Beatrice az Önzetlenek csoportjába tartozik. Az alkalmassági vizsga után azonban kiderül, hogy mindenkitől különbözik, egyik csoportba sem sorolható igazán, ami nagyon veszélyes lehet a számára, épp ezért ezt titokban is kell tartania. Választania kell, és ő a Bátrakat választotta. Ahhoz azonban, hogy a csoport teljes jogú tagjává váljon különböző próbákat kell kiállnia, ami nem mindenkinek sikerül.

De Beatrice - aki az új csoportjában a Tris nevet veszi fel -  nagyon jól veszi az akadályokat, annak ellenére, hogy ő a legkisebb és a legtörékenyebb az újoncok között. Többször is szembe kell néznie a halállal, ami miatt állandó feszültség érződik a könyvben és ami igazából még a történet végén sem lankad, sőt! Lehet… illetve biztos is, hogy egy két dolog hibádzik a történetben, és amikor elkezdtem olvasni, akkor olyan gondolatok merültek fel bennem, hogy ilyen marhaságot ki hallott már, hogy az emberek öt csoportot alkossanak, hiszen senkit sem lehet ilyen egyértelműen kategorizálni... és hogy a bátrak nem is bátrak, hanem őrültek!  Agyamentek! Ezeknek senki nem magyarázta el gyerekkorában, hogy mozgó vonatról le és felugrálni és nálunknál gyengébbet laposra verni az nem bátorság, hanem őrültség és kegyetlenség? Többször felmerültek bennem olyan kérdések, hogy mit jelent nekem, és a Bátraknak a bátorság, és mit jelent Beatricenek a bátorság? Mi az, hogy a csoport mindenek felett és a család az másodlagos? Milyen egy elfuserált negatív jövőkép ez?

A Bátrakra jellemző szélsőséges viselkedés azonban nem csak rájuk, hanem valamennyi csoportra jellemző volt. Teljesen megfeledkeztek az eredeti céljaikról, ami nem az egymás elleni harc, hanem épp ellenkezőleg, az egymással való segítő és alkalmazkodó együttélés volt.

Ami igazán tetszett a történetben az Beatrice volt, illetve az ő átalakulása, és most nem a külső változásokra, hanem a belső jellemfejlődésére gondolok. Ahogy a szürke ruháival együtt az Önzetlenekre  jellemző és már akaratlanul is berögzült tulajdonságait (együttérzés, áldozatkészség, felebaráti szeretet….) szép lassan kezdi elveszíteni, amit néhol ugyan rosszallva néztem és vettem tudomásul - bár mentségére legyen mondva, küzdött ő ez ellen -, mégis el tudtam fogadni, mert könyörületességgel a Bátrak csoportjában biztos nem tudott volna talpon maradni. Irigyeltem a bátorságát, amivel belevetette magát a legextrémebb feladatokba és kihívásokba, és felemelőnek éreztem az ő és az édesanyja értelmezésében vett BÁTORSÁGOT.

Nem tudom szó nélkül hagyni Beatrice hihetetlen állóképességét és fájdalomküszöbének vég nélküli skáláját, amit kissé túlzónak éreztem  ......  hogy hogyan tudott talpon maradni, miközben ezer sebből vérzett? máig nem értem, és bár én sok mindent elhiszek- és még ennél is többet tudok tolerálni - ez már számomra is sok volt és teljességgel hihetetlen.

Természetesen muszáj megemlíteni Beatrice és a csoport egyik kiképzője; Négyes as Tobias közötti románcot is, ami nem a már orrvérzésig elcsépelt első látásra szerelem volt, hanem Beartice átalakulásához hasonlóan a történet előrehaladtával ez is gyönyörűen építkezett fel. De nem szeretnék belemenni a részletekbe és azzal esetleg túl sokat elárulni róluk, elég annyit mondanom, hogy teljesen beleszerelmesedtem Tobias karakterébe.

Nos, mint látjátok van egy két zavaró tényező a könyvben, én mégis úgy bele tudtam merülni a történetbe, hogy pár nap múlva szomorúan vettem tudomásul, hogy már a végére is értem. Szerettem a hangulatát, a gyors tempóját, az állandó feszültséget és még azt a világképet is, amit az írónő mindenféle lelkiismeret-furdalás és magyarázat nélkül csak úgy az olvasó elé dobott, és bár nem lett függő vége a történetnek, mégis tűkön ülve várom a folytatást.

Veronica Roth

Kiadó: Ciceró

Eredeti cím: Divergent

Fordította: Logos

Oldalszám: 430