Julie Kagawa: The Iron King – Vaskirály

Amikor majd fél évvel ezelőtt a Könyvmolyképző egy olyan, hazánkban még új kezdeményezéssel állt elő a Lámpagyújtás elnevezésű könyves programon, hogy egy, még meg nem jelent könyvükből előzetes olvasói példányokat bocsátottak a nagyérdemű olvasók számára, akkor rettentően sajnáltam, hogy vidéki lévén nem lehettem ott eme neves eseményen. A kiadó jóvoltából azonban pár nappal ezelőtt mégiscsak alkalmam adódott elolvasni a könyvet, aminek nagy izgalommal láttam neki.

A történet Meghan Chaseről, egy majdnem átlagosnak mondható fiatal lányról szól, akinek a 16. születésnapja előtt egy nappal, elrabolják a kisöccsét - olyan mesebeli lények, akik az erő gonosz oldalán állnak - és helyette egy „váltott gyereket” hagynak, aki bár kívülről a kisfiú kiköpött mása,  belülről azonban egy velejéig gonosz kisördög. Meghan természetesen nem sokat cicózik, és legjobb barátjával, Robinnal - aki egyébként az erő jó oldalán áll - rögtön kisöccse keresésére is indul Sohasohaföldre, aminek a létezéséről, mindeddig mit sem tudott. E különös helyre vezető út, a kisöccse szobájában lévő szekrényen keresztül nyílik, ahova belépve Meghan átkerül egy rendkívül különleges világba, ahol Robinnal együtt megkezdi fantasztikus utazását.

Igazából nem is tudom, hogy hol tudnám felvenni a mondandóm fonalat. Talán ha rögtön azzal az érzéssel kezdeném, amit már az első oldalak után éreztem a könyvvel kapcsolatban, és ami aztán egy - két rész kivételével ugyan, de határozottan végigkísért a történeten, nevezetesen; hogy ez a könyv nálam jóval, de jóval fiatalabbaknak íródott. Ezzel a ténnyel már rögtön a könyv elején szembesültem, amikor Meghan és Robin átlépnek Sohsohaországba. Innentől kezdve nekem határozottan Disney feelingem volt. Hol Alice Csodaországában éreztem magam, hol pedig Shrek birodalmában, Kacor felbukkanása meg már csak hab volt a tortán, hogy a további meseelemeket már ne is említsem. Ebben az egészben az volt a legfurcsább, hogy az írónő meg se próbálta elmaszatolni azt a tényt, hogy a történetét a klasszikus mesék és kultuszfilmek elemeiből gyúrta össze, mivelhogy nevén is nevezi őket, mintegy megerősítve bennünk azt az érzést; hogy igen igen, nem tagadom, valóban jól érzi a kedves olvasó, ez bizony innen, illetve onnan származik.

Mindezek ellenére gyermeki énem nagyon is élvezte Sohasohaországot, amit Kabawa hihetetlen műgonddal és túlburjánzó fantáziával alkotott meg. Még a rengeteg klisé sem zavart, amikből az írónő szinte majd mindet elpuffogtatta, kezdve a két ellentétes királyságtól, a szerelmi háromszögön át egészen addig, hogy a hősnő az ellenséges királyság fiatal daliájába lesz szerelmes. Ellenben a sötét harmadik oldalt királyságot, amit a tudomány és a fejlődés teremtett, nagyon is célzatosnak és tudatosnak éreztem a szerző részéről, és még az abszurditása ellenére is emberinek találtam.

Ha őszinte akarok lenni, akkor nem igazán kedveltem meg Meghant. Hiába volt ő a kiválasztott és a tündérvilág egyetlen reménye, hiába küzdött az öccséért és a tündérvilág elpusztulása ellen, valahogy nem tudta az írónő olyan tulajdonságokkal felruházni, ami miatt érdekes vagy szerethető lett volna a számomra. Ebből kifolyólag egy percig sem izgultam érte. Ellenben Ashért, aki már határozottan kedvemre való volt a sötét múltjával és a hideg szépségével. A Robinnal való rivalizálása pedig kifejezetten tetszett.

Muszáj egy mondat erejéig megemlítenem Kacurt, a macskát, aki nekem – másokkal ellentétben – nem lopta be magát a szívembe. A könyvben használt beceneve miatt pedig valahogy máig nem térek magamhoz. Kaci???

Összességében elmondhatom, hogy egy jól kitalált fantázia világot mutat be nekünk a szerző, ami számomra azonban túl sok meseelemet tartalmazott. Talán ez az oka annak, hogy inkább érdekesnek mintsem izgalmasnak találtam a történetet. Mindenesetre, akik szeretik a kalandos, mesés és varázslatos történeteket azoknak nyugodt szívvel ajánlom, egyszeri olvasásra és pár órás kellemes kikapcsolódásnak tökéletesen megfelel.

Julie Kagawa

Kiadó: Könyvmolyképző
Eredeti cím: The Iron King (Iron fey 1#)
Fordította: Borbás Mária
Oldalszám: 376