2012. máj. 28.

Amanda Quick: Menyasszonyt bérelnék!

Nem sok Amanda Quick vagy Jayne Ann Krentz (ami az írónő egy másik álneve és egyben az eredeti neve is), vagy akár Jayne Castle ( ez pedig az írónő harmadik álneve, ami egyben a lánykori neve is) könyvet olvastam még életembe. Ha emlékeim nem csalnak, akkor talán csak egyet, ami az Emésztő tűz volt, és ha másra nem is, de arra tisztán emlékszem, hogy bizony meg kellett erőltetnem magam, hogy a végére érjek. Ezután persze el is ment a kedvem az írónőtől - hiába botlottam bele léptem nyomon a könyveibe és ejtett ámulatba rajongó tábora -, egészen addig, mígnem egyszer moniquetm blogján el nem olvastam a Menyasszonyt bérelnék! című könyvének az értékelését, ami annyira felcsigázta az érdeklődésemet, hogy úgy gondoltam, hogy üsse kavics csak megpróbálkozom még egyszer vele...  és milyen jól tettem.

St. Merryn grófja egy - mint amire a regény címe is utal - menyasszonyt szeretne bérelni, akivel az oldalán bizton elterelheti az előkelő társaság figyelmét titkos tervéről, miszerint felkutassa nagybátyja gyilkosát. A számára megfelelő "bér menyasszonyt" egy társalkodó nőket közvetítő irodában találja meg, Elenora Lodge személyében.

Elenora Lodge nemrég veszítette el nem csak a birtokát, de az összes vagyonát is a mostohaapja nem épp előnyös befektetései miatt, így amikor a lányt a hitelezők szinte szó szerint kitették a saját házából, kénytelen egy bőrönddel és némi készpénzzel útra kelni és munkát keresni. Tervei között szerepel, vagy inkább álmai között? , hogy annyi pénzt gyűjtsön, amelyből egy kis könyvesboltot nyithatna magának. Milyen szimpatikus!

Mivel Arthurnak szüksége volt Elenora és viszont, így hát az egyezség megkötetett. Innentől kezdve egy párt alkottak és együtt jelentek meg különböző előkelő rendezvényeken. Minden teljesen rendben is ment egészen addig, amíg a ház komornyikja rá nem jött a kis titkukra és meg nem zsarolta Elenorat. Na és hogy ez a kis zsenge romantikus történet véletlenül se legyen unalmas, még Arthur nagyapjának a gyilkosa is tovább folytatja ámokfutását, veszélybe sodorva ezzel Arthur jegyesét.

Lehet, hogy kicsit hosszúra sikerült a könyv „rövid, vázlatszerű” tartalmának az ismertetése, de így is még csak a történet feléig jutottam, mindezt tovább mesélve már bizony orv poéngyilkosság lenne a részemről. Egyébként, én is meglepődtem, hogy egy ilyen kis rövidke ponyvába, milyen mozgalmas és izgalmas cselekményt tudott sűríteni az írónő úgy, hogy a csekély romantika mellett, még néhány szerelmi jelenetnek is jutott hely, melyek inkább kedvesek és viccesek voltak, mintsem delejesek, de senki ne értsen félre, ettől függetlenül még nagyon is jól szórakoztam rajtuk.

Az alapszituáció szinte klasszikusnak mondható, egy nő és egy férfi ál-jegyessége, amivel már nem is tudom, hogy hányszor találkoztam romantikus regényeket olvasó pályafutásom alkalmával, és amit azt hiszem, hogy soha, de soha nem is fogok megunni. Így a velem hasonszőrű olvasók számára már biztos ismerős a felállás, miszerint amíg a szereplőknek a társaság felé egy szerelmes pár szerepét kell eljátszaniuk, addig ez a színfalak mögött kicsit másként zajlik, de természetesen idővel ez szép lassan megváltozik.

A könyvben a krimi és romantikus szál egyvelege majdnem megfelelő volt számomra, sajnos a gyilkos körüli rejtély megoldása és a finálé felvezetése nagyobb hangsúlyt kapott, mint a hősök közötti feszültség és a szerelemük kibontakozása. Elenora rendelkezett mindazon pozitív tulajdonságokkal, melyeket egy tökéletes nőtől elvárhatott az ember. Csinos, okos, talpraesett és nem utolsó sorban lelkiismeretes is volt, épp ideális partnert jelentett Arthur számára, aki a béke és a nyugalom embereként valamint a logikus gondolkodás elkötelezett híveként volt ismert. Egy szó, mint száz, úgy voltak egymással, mint borsó meg a héja. Ebből kifolyólag egy idő után a főszereplők nagyon jól megértették és ki is egészítették egymást, de érzésem szerint túl hamar jutottak egymással közös nevezőre, és bár végig élveztem a nyomozást és az izgalmat, azért egy kicsivel több romantikát könnyedén el tudtam volna még viselni. 

Mindent egybevetve kellemes kikapcsolódás nyújtott a könyv, egy percig nem unatkoztam olvasás közben. Azoknak, aki esetleg szemezgetnek az írónő történelmi romantikus regényeivel, azoknak lelkiismeret-furdalás nélkül tudom ajánlani, akár kezdésnek is ezt a regényét. Szerintem nem fogják megbánni. 
Az írónő.

Kiadó: Maecenas
Eredeti cím: The Paid Companion
Fordította: F. Nagy Piroska
Oldalszám: 318

5 megjegyzés:

  1. Krentzet szeretjük, ezt tanuld meg! :))

    VálaszTörlés
  2. Ha valamit nem lelsz, csak írj. Nekem elég intenzíven szaporodik a gyűjtemény. :) Eddig 11 van. :)

    VálaszTörlés
  3. Köszi! Ezt a könyvet igen nehezen tudtam beszerezni, a könyvtárban nem volt meg, könyvesboltban már nem találtam, a fórumon túl sokért árulták, míg egyszer csak kaptam egy emailt a könyvtártól, hogy be tudták szerezni és érte mehetek. Hát így találtunk, mi ketten egymásra :)

    VálaszTörlés
  4. Szerintem is jó kis könyv ez, örülök, hogy általam döntöttél úgy, hogy elolvasod! :)
    Ha történelmi romantikust akarok, akkor Quicknél vagy Julie Garwoodnál keresgélek először. ˇˇ

    VálaszTörlés