2011. nov. 18.

Olen Steinhauer: A Turista

Amikor elkezdtem olvasni a könyvet nem tudtam, hogy mire is számítsak, mivel ez volt az első kémregényem, de az elolvasása után most már nyugodtan mondhatom, hogy egyáltalán nem okozott csalódást. Igaz az elején elég lassan haladtam a történettel, magam sem tudom, hogy miért, talán mert kissé túl nyakatekerten kezdődött az egész (?), de a végére már annyira belejöttem, hogy alig bírtam letenni.

A főszereplőt, Milo Weavert a regény elején úgy ismerhetjük meg, mint egy lelkileg kiégett CIA ügynököt, aki ha egy akció során meghalna azt se bánná sőt, talán az lenne számára az igazi megváltás.

A regényben sorban ismerhetjük meg a szereplőket; Milo főnökét, akinek a parancsait Milo minden gondolkodás és fenntartás nélkül teljesítette, megtudhatjuk, hogy mit jelentett „Turistának” lenni és, hogy mi volt az a sorsdöntő esemény, ami megváltoztatta Milo életét. Majd ugrunk egyet az időben, pontosan hat évet és azt látjuk, hogy Milo boldog házasságban él fogadott lányával és szerető feleségével egészen addig, míg fel nem tűnik a múltból egy veszedelmes bérgyilkos, akire Milo már több éve sikertelenül vadászik. És most, hogy ez az ember újra a látóterébe került nem tudja magát kivonni az események sodrásából, még akkor sem, ha mindez a nehezen felépített és törékeny boldogságát is veszélybe sodorja.

Véleményem szerint a cselekmény a kiszámíthatóság határát súrolta, hiszen minden valamire való kémtörténetben (és itt most a filmeket veszem alapul), mindig van egy nagyobb és egy befolyásosabb ember, aki a szemétdomb tetejéről mozgatja a szálakat és bizony ez itt sem volt másképp.

A regény segítségével egy kicsit betekinthettünk a CIA  életébe, ezen keresztül a kémek kódolt és titkos világába, ami tele volt hazugságokkal és az egymás iránt érzett bizalmatlansággal, amitől nem csoda, ha az ember már maga sem tudta, hogy egyáltalán helyes-e az amit csinál. 

A főszereplő karaktere számomra elég furcsa volt; nem tudtam nem észrevenni az ellentmondást a lelkiismeret nélküli bérgyilkos és a szerető családapa szerepek között, ami érdekes kettősséget adott Milo karakterének, de ennek ellenére számomra mégis szerethető figura maradt, ezért is drukkoltam neki végig a regény folyamán.

Sajnos a cselekményt nem éreztem túl pörgősnek, valljuk be, hogy Milo nem egy Jack Bauer (igaz Milonak nem is kellett atombombákat hatástalanítani és ezzel világot menteni), de kicsit több akciót  azért szerintem simán elbírt volna a történet.

Ami kifejezetten tetszett a könyvben az az volt, hogy folyamatosan ismerhettük meg Milo élettörténetét, és hogy minden apró információval közelebb kerültünk az igazi múltjához, mígnem aztán a legvégén kiderült, hogy hazugságokra épült az egész élete.

A szerző az USA-beli Virginiában nőtt fel, és több Európai országban is eltöltött hosszabb-rövidebb időt. És hogy most miért pont Magyarországon él a családjával? Hát azt bizony nem tudom.:)

A könyv egy trilógia első része, de az Athenaeum kiadónál már megjelent a második is A legközelebbi vészkijárat címmel. Azt is el fogom elolvasni.
Értékelés: 4/5

Kiadó: Athenaeum
Eredeti cím: The Tourist
Fordította: Nagy Gergely
Oldalszám: 397

1 megjegyzés:

  1. Jó könyv szerintem is, a folytatást is érdemes elolvasni.
    A Bourne történetek kicsit nagyon áthatják, de hát melyik kémkönyvet nem?
    Viszont újdonságokat is hoz, meg a magyarországi szál is jó benne... na meg legyen is benne, ha már itt él:)) mg

    VálaszTörlés