Lakatos István: A majdnem halálos halálsugár

A következő olvasmányom Lakatos István új könyve volt, amit ahogy megláttam rögtön felcsillant rá a szemem, nagyon kíváncsi voltam, hogy vajon milyen történettel lep majd meg minket az író, annál is inkább, mivel a Tesla padlása még anno teljesen levett a lábamról. Persze tudom, tudom (hogyne tudnám), hogy azt nem ő írta, de mivel ott is Tesla és itt is Tesla, gondoltam - jogosan, de mint később kiderült tévesen -, hogy ez is biztos valami hasonlóan okos! és izgalmas történet lesz majd, de sajnos tévedtem.

Hát mi volt ez kéremszépen?

Vízidisznó? Gonosz koala? Csaholó négylábú, üvegburába zárt agyvelő? Tengeri tehén? Kardfogú csiga? Cuppogós zombik? Repülő csontváz, melynek a fejében krumpliba nyomott száraz bogár van…. 

Az első gondolat, ami felröppent bennem olvasás közben, hogy vajon ezt a Lakatost orvos látta-e már mostanában. Mert az a szörnyűséges agymenés, amit ebben a könyvében elénk tárt, az alapján szerintem lehet, hogy segítségre lenne szüksége. Persze az sem kizárt, hogy csak én nem vagyok kellően fogékony az ilyen hülyeségekre - biztos mert túl sokat voltam vidéken (Csabd le csacsi) -, mindenesetre már most tudom, hogy nem ez a könyv lesz az, amit a tíz éves fiam kezébe fogok nyomni a nyári szünetben.

Bizony nagyon úgy tűnik, hogy túl nagy elvárásokkal fogtam neki a könyvnek, ami egyébként szó se róla, gyönyörű, jó kézbe venni és lapozgatni és a betűk méretével és stílusával való játék is baromi sokat dobott az egészen, nem beszélve a benne található képek mennyiségével és minőségével - melyek tényleg nagyon tetszettek -, de hiába, mert mindezek ellenére is csak egy erős közepesre tudom értékelni e művet, melyből az első két pontot a könyv külleme söpörte be magának.

Lakatos István

Muszáj volt kiegészítenem a bejegyzést, mert a kedves író a fb oldalán rám uszította a haveri körét, amely azt mutatja, hogy irtózatosan rosszul viseli, ha valaki nem magasztalja egekig a munkáját.

Sajnálom, hogy egy ilyen „átlagolvasóba”, mint - amilyen én is vagyok - kellett belefutnia szegény Lakatosnak –, bár nem tudom, hogy amikor valaki könyvet ad ki, az mire számít, kik fogják majd azt olvasni. Nem vagyunk egyformák. Azért mert egy könyv valakinek nem hordozza azt az értéket, amit a másiknak, arra szerintem nem az a legjobb megoldás, hogy rögtön a torkának esünk. Biztos vannak és lesznek olyanok, akik rajongni fognak a könyvért, én nem leszek köztük. Ettől még nem dől össze a világ. Ezt a "művész" úrnak is meg kellene értenie.

Mivel a poszthoz érkező kommentek javarészt már nem a könyvről szólnak, hanem rosszindulatú személyeskedések, letiltottam a kommentelést.

Kiadó: Kolibri
Sorozat: Emma és Tesla
Oldalszám: 176