Végre hozzám is eljutott a Párválasztó trilógia utolsó
része, amit a fene se gondolt volna, hogy ennyire fogok majd várni, hiszen már a
könyv borítója is elég spoileres volt ahhoz, hogy sejteni lehessen a történet
végkifejletét és mégis… Semmi pénzért nem mulasztottam volna el a finálét.
Mint tudjuk America választás előtt áll, és a nagy kérdés,
amitől a könyv megjelenése előtt csak úgy visszhangoztak a közösségi oldalak,
hogy vajon kit választ majd; a herceget vagy a palotaőrt? És naná, hogy erre volt
kíváncsi mindenki a történettel kapcsolatban, de azért nem szabad megfeledkeznünk a háttérben zajló eseményekről sem - a lázadókról és azok motivációjáról
– mert ugye az előző részekben ezekről a dolgokról igencsak csekély információt
kaptunk az írónőtől.
Most, hogy a Párválasztó ceremónia a végéhez közeledett
eljött az idő, hogy Maxon kiválassza a négy megmaradt lány közül az igazit.
America soha nem álmodott arról, hogy Maxon szívét meghódítva királynő legyen, de ahogy egyre otthonosabban kezdte magát érezni a Palotában rájött arra, hogy
mennyi mindent veszíthet azzal, ha nem él a lehetőségével. És bár America
kezdetben küzdött a herceg iránti egyre növekvő vonzódása ellen - hiszen első
szerelmét Aspent szívből szerette és rengeteg közös emlék kötötte őket össze -,
de az utolsó részben végre valahára - nem tépve tovább az olvasók idegeit a
döntésképtelenségével - sikerült elhatározásra jutnia, és meghoznia magában a döntést,
mely szerint kész volt harcolni a jövőért. Végre!
A versenyben ugye négy lány maradt: a kissé visszafogott Elise, a kedves Kriss, a
gyönyörű, ámbár meglehetősen rosszindulatú Celeste és a történetünk lobbanékony hősnője America, aki soha nem bírta ki, hogy befogja a száját, és hogy ne okozzon valami galibát,
melynek következményeként mindig magára vonta Clarkson király haragját. Mint például, amikor azt javasolta a népnek, hogy támadjanak vissza, ha az
ellenséges déli lázadók kasztról kasztra akarnák majd szedni az áldozataikat, amely javaslatától Clarkson király rendesen bepöccent. Nem meglepő hát, hogy ő mindenképp America bukását akarta - de ezt már az előző részekből is tudtuk - és e célja megvalósítása érdekében a legalantasabb eszközöktől sem riadt vissza.
A befejező résztől bevallom én azt vártam - na jó, már az előző résztől is -, hogy több információt kapok majd a Palotán kívüli életről, a kasztrendszerről, a lázadókról és az ő szövetségeseikről... Ehelyett ismét csak a Palotában toporogtunk, igaz ugyan, hogy tettünk egy kis kiruccanást a falakon túlra is, de ez annyira minimális és nevetségesen súlytalan volt, hogy tényleg szóra sem érdemes.
Mindezen konfliktusok mellett természetesen tovább folytatódott a főszereplők szerelmi háromszögének fárasztó huzavonája is, melyben America, Maxon és Aspen egyre közelebb kerültek ahhoz a párbeszédhez, ami az ügyük rendezéséhez elkerülhetetlen lett volna… De mivel America nem kapkodta el túlzottan a helyzet tisztázást, így ez feszültséget szült, és ez a feszültség volt az ami a cselekményt előre vitte és nem a politikai dráma látszata, mert ez a sorozat - akár tetszik, akár nem - elsősorban egy szerelmi történet és semmiképp sem disztópia.
A befejező résztől bevallom én azt vártam - na jó, már az előző résztől is -, hogy több információt kapok majd a Palotán kívüli életről, a kasztrendszerről, a lázadókról és az ő szövetségeseikről... Ehelyett ismét csak a Palotában toporogtunk, igaz ugyan, hogy tettünk egy kis kiruccanást a falakon túlra is, de ez annyira minimális és nevetségesen súlytalan volt, hogy tényleg szóra sem érdemes.
Mindezen konfliktusok mellett természetesen tovább folytatódott a főszereplők szerelmi háromszögének fárasztó huzavonája is, melyben America, Maxon és Aspen egyre közelebb kerültek ahhoz a párbeszédhez, ami az ügyük rendezéséhez elkerülhetetlen lett volna… De mivel America nem kapkodta el túlzottan a helyzet tisztázást, így ez feszültséget szült, és ez a feszültség volt az ami a cselekményt előre vitte és nem a politikai dráma látszata, mert ez a sorozat - akár tetszik, akár nem - elsősorban egy szerelmi történet és semmiképp sem disztópia.
Ha azonban sikerül - márpedig részben sikerült - a fent említett negatívumokat lehámoznom a
történetről, akkor egy magával ragadó, bár kissé bizarr, ámbár mégis nagyon hangulatos és mindenek előtt egy meglehetősen
meseszerű és romantikus könyvvel (sorozattal) volt dolgom, amit egyszerűen nem tudtam letenni addigi, amíg a végére
nem értem.
A sorozat magyar facebook rajongói oldala
Kiadó: Gabo
Eredeti cím: The One
Sorozat: The Selection
Fordította: Gázsity Mila
Oldalszám: 346
A trilógia részei:
Az Igazi
Kiadó: Gabo
Eredeti cím: The One
Sorozat: The Selection
Fordította: Gázsity Mila
Oldalszám: 346
Pontosan ugyanezt éreztem a sorozat olvasása során. Nagyon jó bejegyzés, akárcsak a többi :)
VálaszTörlésKöszi Fanni, jó tudni, hogy hozzám hasonlóan más is így látta a könyvet :)
Törlés