Szupertitkos naplóm

A minap az egyik üzletben járva ezt a könyvet vette le a kislányom a polcról és nem, nem azért mert egy kék póni van rajta - hál' istennek nem vagyunk csillámpóni rajongók -, hanem mert egy pici lakattal volt lezárva, ami felettébb felkeltette a kíváncsiságát. Miért van ezen a könyvön lakat? - kérdezte, mire én - Azért, mert ebbe a könyvbe titkokat lehet írni, és ha nem szeretnéd, hogy azokat mások is elolvassák, akkor ezzel a lakattal tudod őket ide bezárni. Nos, azt hiszem, hogy a lakat és a titok együttes említése volt az, ami beindította a kis fantáziáját és arra késztette, hogy mindenképp megszerezze magának ezt a könyvet, és hát ki vagyok én, hogy ellentmondjak neki?

Amikor legelőször belelapoztam a kiadványba, akkor az jutott az eszembe, hogy micsoda csodás kis scrapbooking-ot lehetne belőle készíteni. A scrapbooking szónak nincs pontos magyar megfelelője (tipikusan az a szó, ami lassan kúszik be változatlan formában az anyanyelvünkbe), leginkább egy olyan különleges fotóalbumnak, vagy emlékkönyvnek felel meg, amely a család vagy a gyermekek életének fontosabb eseményeit (sőt én még receptkönyvet is láttam ilyen formában) foglalja magába. Amerikában egyébként nagy divatja van ennek a kreatív hobbinak, el sem tudjátok képzelni, hogy micsoda költeményeket lehet készíteni pár fényképből, matricából, virágból, gyöngyből, csipkéből, gombból és még ki tudja milyen apróságokból.

Úgyhogy ahogy hazaértünk azonnal el is kezdtük kitölteni a könyvecske „Ez vagyok én” oldalát és egy kis fényképet is ragasztottunk a megfelelő helyre, matricákkal és szalagokkal díszítve. Aztán pár virágot is szedtünk a kertbe, amik most épp préselődnek, hogy aztán majd a későbbiekben azok is a napló díszévé válhassanak. Szerencsére vagy sem, de nem sokat kell gondolkodnunk azon, hogy mivel is írjuk tele a lapokat, mivel egy előre megszerkesztett, naptárral! is ellátott naplóval van dolgunk. A mi feladatunk csupán annyi, hogy az ott feltett kérdésekre válaszoljunk; leírjuk álmainkat, érzelmeinket, a velünk történt fontosabb eseményeket, kedvenc dalunkat, állatunkat, ruhánkat, színünket, receptünket, melyek mellé fényképeket is mellékelhetünk… egyszóval csak teret kell engedni a képzeletünknek. 

Bevallom számomra is meglepő módon nagy lelkesedéssel segédkez(t)em e könyvecske díszítésében és kitöltésében, ami egyben meglehetősen szórakoztató és izgalmas módja is annak, hogy a gyermek maga is megtanulja kifejezni az érzéseit - legyen az szomorú vagy vidám - és saját magáról is egy kicsit többet tudjon meg.
Erre a kis naplóra egyébként már most úgy gondolok, mint egy értékes emlékkönyvre, amit majd, ha sok-sok év múlva a kezünkbe veszünk és végiglapozgatunk, akkor amellett, hogy nosztalgiázunk majd felette egy kicsit, rendkívül jót fogunk szórakozni Nórám akkori álmain és vágyain, annál is inkább, mivel arra a kérdésre, hogy ha lenne egy varázspálcája mit tenne vele, azt írtuk, hogy a testvérét változtatná békává.

Kiadó: Alexandra

Eredeti cím: Il mio diairo super segreto

Fordította: Kotsis Orsolya

Oldalszám: 88