2014. máj. 18.

Chloe Neill: Ha eljön a péntek - Chicagoland vámpírjai #2.

Mivel a sorozat első része totálisan levett a lábamról, így egyértelmű volt, hogy másodikat sem hagyhatom ki, sőt képzeljétek már a harmadik is ki van készítve, de egy szusszanásnyi időt azért hagyok közöttük (ugyanis a habzsolásnak mindig hasfájás a vége).

Az előző rész tartalmából. (Tiszta tévésorozatos feeling.) A chicagolandi vámpírok durván tíz hónapja hozták nyilvánosságra létezésüket és hát, mint ahogy az várható volt, az emberek nem voltak túlzottan elragadtatva ettől. Népszerűségükön az sem segített sokat, hogy a városban elkövetett két gyilkossági üggyel is őket - a Cadogan és a Grey-ház vámpírjait - vádolták. Ám a bűntények kitervelője a harmadik ház (vagyis a Navarre) feje volt Celina, aki nemcsak egy fondorlatos és manipulatív őrült nőszemély volt, hanem a vámpírokhoz hűen egy hulla jó bőr is. Na de félre a tréfát, ezt az őrült és hataloméhes nőszemélyt végül is sikerült főszereplőinknek az első rész végén elkapni és a vámpírok Tanácsának átadni. Celina után a Navarra-ház irányítását Morgan vette át (kettes számú jóképű vámpír), akinek bugyihúzogató mosolya minden élő és holt nőnemű lényt levett a lábáról, kivéve persze Meritet, akinek talán épp ezért kezdte el igen hevesen csapni a szelet. Merit azonban nem csak Morgan figyelmét keltette fel, hanem a Catogan-ház uráét és egyben saját teremtőjéét is Ethanét (egyes számú vámpír), akivel a kapcsolatuk igen izgalmasan alakult; erős vonzalom kölcsönös ellenszenvvel párosult.
És a folytatásban... Az élet a második részben is megy tovább, amit mi sem bizonyít jobban, mint hogy rögtön két kellemetlen meglepetésről is hírt kapnak Meriték. Az egyik, hogy Celinát a Tanács pár napja szabadon engedte és most bosszúra szomjazva épp Chicagoba tart, a másik pedig, hogy a város egy újságírója élénk érdeklődést tanúsít a vámpírok szokásai iránt, és azok közül is elsősorban a vérszívópartik érdeklik igazán. Ez pedig azért is veszélyes rájuk nézve, mert ha minderre fény derül, akkor bizony nem csak óriási botrány, de még akár egy háború is kitörhet az emberek és a vámpírok között, aminek elkerülése végett Ethan arra kéri Meritet, hogy térjen vissza előkelő családja kebleire és ismeretségét kihasználva akadályozza meg, hogy a média fényt derítsen ezekre a, hogy is mondjam… vérszívásokra.

Most már bizton állíthatom, hogy kedvencem lett ez a sorozat. És bár az első alkalomtól eltérően most kicsit nehezebben rázódtam bele a történetbe - ne kérdezzétek, hogy miért, mert magam sem tudom pontosan - de a kezdeti nehézségeken túljutva már ismét letehetetlennek bizonyult számomra a könyv. Új információt a vámpírokról ez a rész nem igen tartalmazott, a felépítése pedig ugyanazt a formátumot követte, mint az elődje, vagyis szintén egy megoldatlan rejtélyt kellett felderítenie Meritnek, amit képességeihez mérten kiválóan meg is oldott, hogy aztán egy újabb rejtelmes szituációba csöppenjen ismét.
Meritet még mindig nagyon szerettem, aki ebben a részben is merész és kemény, ugyanakkor sérülékeny és bizonytalan is volt egyben, igazi tökös csaj, valós problémákkal és egy meglehetősen különös családdal, akik a pökhendiségük ellenére is határozottan tetszettek.


Merit nagy megkönnyebbülésemre végre lenyugodott és úgy döntött (más választás híján), hogy elfogadja új életét Chichago agyaras lakosságának tagjaként, bár még mindig nem biztos tökéletesen a dolgában, ami érthető, hiszen ha a benne lakozó vámpír elhatalmasodik rajta, akkor elveszíti emberi mivoltát, ezzel együtt a barátait is - melynek folyamata a könyv végén már el is kezdődött - és ugyanolyan hideg és lelketlen vámpírrá válik, majd mint Ethan - és ezt ugye ki a fene akarná.

Apropó Ethan. A legtöbb esetben még mindig azt a hideg és közönyös vámpírurat játssza, mint az első részben, de néha felvillan benne a szenvedély, melynek köszönhetően határozottan úgy érezem, hogy a közte és Merit közötti kötődés (a szexuális feszültségről ne is beszéljünk, mert az komolyan mondom megőrjít), egy hajszálnyit mintha erősödött volna. Úgyhogy nagyon úgy tűnik, hogy a szerelmük kibontakozása több könyvön átívelő nagyobb lélegzetvétel lesz, ami egyrészt bosszantó, mert én az ennél gyorsabb tempót jobban kedvelem (és ha jól látom, akkor itt egyhamar tuti nem lesz bugyiszaggatás), másrészt viszont épp ezért a várakozásért és izgalomért tartja fent folyamatosan a könyv az érdeklődésemet, dacára annak, hogy a romantika csak másodlagos szerepet játszik a történetben... De kit érdekel, így is imádom ezt a sorozatot!

És, ha minden igaz, akkor a harmadik részben már alakváltókkal is fogunk találkozni, akik új színt visznek a történetbe, persze ők is olyanok, mintha egy férfidivatlap oldalairól léptek volna ki - na de ezt ugye elnézzük nekik, hiszen nem tehetnek róla szegények, mivel ez is csak a természetfelettiségük egyik átka - szóval mindezeket figyelemebe véve, nincs az az erő (mit nekem államvizsga, meg leadandó dolgozatok), ami visszatartana a sorozat folytatásától.


A sorozat kötetei:
1. A lányok, olykor harapnak - Some Girls Bite
2. Ha eljön a péntek - Friday Night Bites
3. Twice Bitten
4. Hard Bitten
5. Drink Deep
6. Biting Cold
7. House Rules
8. Biting Bad
8.A. High Stakes (Luc & Lindsey Short Story in Kicking It Anthology)
8.B. Howling For You (Jeff & Fallon Novella)
9. Wild Things
10. Blood Games
11. Dark Debt

Kiadó: Alexandra
Eredeti cím: Friday Night Bites
Sorozat: Chicagoland Vampires
Fordította: Bakonyi Berta
Oldalszám: 424


2 megjegyzés:

  1. Annyira érződik a posztodból, hogy mennyire bejön neked ez a sorozat, és úgy érzem, elég humoros is lehet :)

    VálaszTörlés