Könyvek, amiket várok #19

Ti szeretnétek tudni az örök élet titkát?
Hogy őszinte legyek nekem ezen még egy kicsit el kell gondolkodnom - de azt hiszem, hogy inkább a nem fele hajlom - mindenesetre míg ezen filózok, addig is felteszem ezt a könyvet a kívánságlistámra, mert nagyon kíváncsi vagyok rá, és ki tudja, lehet, ha elolvasom sokkal határozottabb véleményem lesz e kérdésről.

Natalie Babbitt: Örök kaland 

Winnie ketrecben érzi magát otthon, unja szülei és nagyanyja állandó figyelmét, a védelmező burkot, amely körbeveszi őt és a kiszámítható hétköznapokat. Lázadást, szökést tervezget, de éppen annyira tart az ismeretlen külvilág kiszámíthatatlanságától, mint amennyire elege van saját élete megszokottságából. Végül egy különös, édes-bús dallam mozdítja ki a megszokott kerékvágásból, ez indítja el a kalandok útján.

De alighogy összeszedi bátorságát és elindul, hogy felfedezze az erdőt, amely mellett lakik, kiderül, hogy a szülei nem ok nélkül óvták, mert Winnie-t még aznap elrabolják. Mégpedig egy szokatlan család, akikről eleinte az sem eldönthető, hogy ártani akarnak-e, vagy inkább barátok, és akik egy különös forrásról, örökké tartó, mozdulatlanságba dermedő évekről mesélnek szinte hihetetlen történetet.

Natalie Babbitt amerikai írónő tollából finom, múlt századi mese született, amely gyönyörűen fogalmazott mondatokkal és könnyed játékossággal járja körül a mulandóság kérdését. Babbit nem kisebb feladatra vállalkozik, mint arra, hogy elgondolkozzon azon, mi az, amiért érdemes élni – akár örökké. Az olvasó Winnie-vel együtt érti meg, hogy nem az a legfontosabb, hogy az ember számtalan napot leéljen, hanem az, hogy gazdag legyen az élete, és idősebb korában legyen mire visszaemlékeznie. 

Az Örök kaland több filozófiai műnél: felvillantja a vonzódás, az első, szinte gyermekien ártatlan szerelem finom képét, valamint magában rejt egy izgalmas küzdelmet is, hiszen hosszú-hosszú évtizedeken keresztül nem lehet eltitkolni mindenki elől azt, ha valaki sohasem betegszik meg, nem öregszik és nem várja a halál. Márpedig kevés olyan ember van, aki jó célokra akarná felhasználni az örök élet titkát…

Kiadó: Európa  Oldalszám: 144 Várható megjelenés: 2013.10.07. 

– részlet –

– Ide figyelj, te varangy – mondta Winnie, miközben átnyúlt a kerítésrudak résein, és tépkedni kezdte a gyomokat odakint. – Azt hiszem, már nem sokáig bírom.

Ebben a pillanatban kicsapódott a házikó homlokzati ablaka, és egy vékony hang, nagymama hangja sipítani kezdett:

– Winifred! Ne ülj a poros füvön! Összepiszkítod a cipőd és a harisnyádat.

Egy másik, határozottabb hang – az édesanyjáé – hozzátette:

– Gyere be, Winnie. Most azonnal. Ebben a hőségben napszúrást kapsz. És kész az ebéd.

– Látod? – mondta Winnie a varangynak. – Erről beszélek. Állandóan ez van. Ha volna egy húgom vagy egy öcsém, akkor másra is figyelnének. De itt csak én vagyok. Belefáradtam abba, hogy minden lépésemet követik. A változatosság kedvéért egy kicsit egyedül akarok lenni.

Homlokát a kerítésrúdnak támasztotta, és rövid szünet után mélázó hangon folytatta.

– Nem tudom pontosan, mit szeretnék csinálni, tudod, de valami érdekeset, valamit, ami csak az enyém. Valamit, ami egy kicsit megváltoztatja a világot. Kezdetnek például kaphatnék egy új nevet, ez a nevem már elkopott, annyit kiabálták. És beszerezhetnék, mondjuk, egy háziállatot. Talán egy ilyen hatalmas, öreg varangyot, mint te, amit egy szép, fűvel jól telerakott kalitkában tarthatnék, és…

Ebben a pillanatban a béka megmoccant és hunyorított egyet. Felfújta magát, és nehéz sárlabda-testét odébb pottyantotta, elhúzódott Winnie-től.

– Igen, igazad van – mondta Winnie. – Akkor olyan lennél, mint én most. Miért is kellene, hogy ketrecbe zárjanak? Sokkal jobb volna, ha olyan lehetnék, mint te, odakint szabadon élhetném az életem. Tudod, hogy jóformán soha nem engednek ki egyedül az udvarról? Soha nem leszek képes véghezvinni valami fontosat, ha itt maradok. Igen, az lesz a legjobb, ha megszököm. – Szünetet tartott és aggodalmasan a varangyra sandított, hogy lássa, mit szól a szédítő gondolathoz, de a varangy nem mutatott érdeklődést. – Talán azt hiszed, hogy nem merem megtenni? – mondta vádaskodóan. – Igenis, megteszem. Meglátod. Talán már holnap reggel ez lesz az első dolgom, mikor még mindenki alszik.

– Winnie! – harsant fel határozottan az ablakból.

– Jó! Jövök már! – kiáltotta Winnie bőszen, aztán gyorsan hozzátette: – Úgy értem, azonnal jövök, Anya.

Felállt és leporolta harisnyájáról a szúrós fűcsomókat.

A varangy belátta, hogy a beszélgetésnek vége, újra megmozdult, összenyalábolta magát, és esetlenül az erdő felé ugrált. Winnie utánanézett.

– Fuss csak, varangy – kiáltott utána. – Meglátod. Csak várd ki a holnapot.

Fordította: Pap Vera-Ágnes

A könyvből egyébként film is készült 2002-ben, amit én még nem láttam, de azt olvastam, hogy nagyon aranyos és kedves Disney alkotás. De mivel a könyv terjedelmét tekintve szinte egy nap alatt kiolvasható így egyértelmű, hogy előbb azzal kezdem és majd csak utána jöhet a film.