2013. okt. 23.

Julia Quinn: Csudajó (Blydon #1)

KEDVES OLVASÓ!

Jól emlékszem, mikor kezdtem el írni ezt a regényt, az első regényemet. A diplomaosztó utáni nyáron történt; elolvastam már mindet, amit kedvenc romantikus szerzőim írtak, és többre vágytam. Azon kaptam magam, hogy a vonaton, metrón Cambridge és Boston között ingázva folyton álmodozom. Mi lenne, ha egy amerikai hölgy Londonba jönne, és találkozna egy herceggel? És mi történne akkor, ha a herceg azt hinné, hogy a hölgy szolgálólány? És mi történne, ha rájönne, ki a hölgy valójában? Vajon a herceg dühös lenne? (Hát, igen, valószínűleg, de ez nem akadályozná meg abban, hogy megcsókolja a hölgyet, ugye? )...

Ezzel a kis kedvességgel kezdi az írónő a könyvet, amivel engem rögtön le is vett a lábamról és meg kell mondja, hogy eme könyve után is bizton állítom, hogy még mindig és folyamatosan az írónő bűvkörében vagyok.

A történetünk hősnője Emma Dunster egy kissé makacs és makrancos vörös hajú szépség, aki nem mellesleg egy amerikai hajózási vállalat leendő örökösnője. Édesapja azzal a nem titkolt céllal küldi őt Londonba a rokonaikhoz, hogy ott majd hátha észhez tér a lánya és a vállalat ügyei helyett inkább a férjkeresésre koncentrál majd. Ami egyébként nem is lenne nehéz feladat a számára, mivel vörös hajával, filigrán alkatával igen feltűnő szépség volt, ráadásul „amerikaisága” meglehetősen különleges dolognak számított ebben az időben a londoni elit köreiben. Történetünk másik hőse Ashbourne hercege, nevezetesen Alexander Edward Ridgely egy zöld szemű, sötét hajú, az örök agglegény és nagy nőcsábász hírében álló férfi, aki bár csalódott a nőkben, ugyanis véleménye szerint a nőket csakis a férfiak pénze érdekli, ettől függetlenül mégsem veti meg a gyengébbik nem társaságát. Nos, két hősünk találkozása egy igen érdekes eset volt, ugyanis amikor Emma a kisasszonyi teendői elől menekülve cselédruhába öltözve nem restelt a piacra menni tojásért, akkor találkozott a herceggel és az ő becses családjával. Pontosabban miután megmentette a herceg keresztfiát, akit egy bérkocsi majd halálra akart gázolni. Ez után a hőstett után Emma nem menekülhetett a Ridgely-család hálájától, de legfőképp Alex figyelmétől, aki ahogy meglátta az eséstől elájult lányt és a karjában a hintójába vitte, azt hiszem, hogy rögtön bele is szeretett. Ezek után már csak idő kérdése volt, hogy mikor derül ki az igazság Emmaról, miszerint ő nem is a Blydon-család alkalmazottja, ahogyan azt Alexnek hazudta, hanem azok amerikai unokahúga. 

Megjegyzem, hogy, az előbb írtak és vele együtt főhősünk első Emmától lopott csókja a könyvnek úgy a 40. oldala környékén történik, amit csak azért érzek fontosnak megemlíteni, mert ezek után még maradt nekünk 400 oldalunk, mondom 400 oldalunk. Úgyhogy az első röpke csóknál be kell valljam, hogy egy percre megálltam és elgondolkodtam azon, hogy miért is nem lepődök meg, vagy ami még ennél is rosszabb lenne, miért is nem esek kétségbe e gyors tempó miatt? Mert feltételezem, hogy a legtöbb olvasó ebben az esetben azt mondaná magában, hogy ha már a könyv elején megcsókolja ez az egyébként nagyon sármos és bosszantóan cinikus, férfi soviniszta fajankó herceg, a mi szegény lánykánkat, akkor ezek után vajh mivel is tarthatná továbbra is fent Quinn kisasszony a figyelmünket, ne adj isten, amit már említeni sem merek, a romantikus feszültséget. De régi motoros révén ebbéli aggályaimat nagyon gyorsan sikerült elhessegetnem, és csak mosolyogtam magamban, mert tudtam, hogy az igazi móka csak most kezdődik.

A történet nagyon bájos és ellenállhatatlanul romantikus, melynek olvasása közben nem titkolom, kezdettől fogva minden vágyam az volt, hogy Emma gyógyítsa ki Alexet a nők iránti bizalmatlanságából és Alex pedig csavarja el Emma fejét úgy, hogy még azt is elfelejtse, hogy honnan jött. Megnyugvással töltött el, hogy ez a dolog egészen jól ment nekik, hiszen teljesen nyilvánvaló volt a köztük lévő szeretet és ráadásul mindig őszinték is voltak egymáshoz, még ha kényes témákról is volt szó közöttük.
Igazából nem volt intenzív konfliktus a regényben, persze apróbb félreértések és nézeteltérések a két hős között megestek, és akadtak olyan helyzetek is melyekben Emma nem csak szolgálólány ruhában, de férfiruhában is képes volt a tettek mezejére lépni, ablakokon és fákon ki-, be- és átmászni és nem utolsósorban az unokatestvérét megmenteni... szóval egy perc üres járat sem volt a könyvben, ellenkezőleg, tele volt izgalommal. Tapasztalatból tudom, hogy minden Quinn-regény elmaradhatatlan eleme a szereplők között zajló édesen évődős és csipkelődős párbeszédek, illetve a kellemes hancúrozások és az a néhány forró szerelmi jelent, amikkel a kedves olvasót itt is megörvendeztette az írónő, de igazából a regényeit én mégsem ezek miatt a khm... nyalánkságok miatt szeretem elsősorban, hanem a szereplőik miatt, akik mindegyike (na jó, egy két kivétellel talán) nagyon kedves és szerethető emberek, olyanok akik igazán törődnek és szeretik egymást. Imádtam Emma és az unokanővére Belle közötti kapcsolatot, igazi jó barátnők voltak ők egymásnak, és mindig is imádtam Quinn regényeiben azokat a férfi mellékszereplőket, akikről igaz, hogy keveset tudhattunk meg, de amit megtudtunk, azok alapján mindig csak imádkozni tudtam Miss Quinnhez, hogy bárcsak ők lennének a következő rész főszereplői. És szerencsére imáim mindig meghallgatásra találtak.

Nos, lehet, hogy ez volt az írónő első regénye, ami állítólag nem annyira kiforrott, mint az utána következő írásai, ennek ellenére én mégis úgy érzem, hogy ez a könyve simán felveheti a versenyt Bridgertonékkal, a Smythe-Smith-ékat pedig határozottan lekörözi. Úgyhogy bár az írónő azt írta, hogy: 

„A Csudajó talán nem olyan kidolgozott írás, mint amilyeneket mostanában írok, de van valami különleges az egymásba szőtt szavakban: olyan öröm és olyan élvezetteljes szóáradat, amit csak első regényekben lehet találni. Élveztem minden percet, amelyet e könyv írásával töltöttem”

Én pedig ennek minden sorát olvasni, drága Miss Quinn!



Minél tovább nézem ezt a borítót,
annál jobban tetszik :)
Kiadó: Gabo
Eredeti cím: Splendid
Fordította: Bozai Ágota
Oldalszám: 256

A sorozat következő részei:

1. Splendid (1995) - Csudajó (2013)
          Emma Dunster & Alexander Ridgely
2. Dancing at Midnight (1995) - Ma éjjel táncolnék
          Arabella Blydon & John Blackwood
3. Minx (1996) - Lent délen, édes
          Henrietta Barrett & William Dunford






0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése