Tipi-Tapi dinó a soha viszont nem látásra!

Pár napja fedeztem fel magamnak Kovácsovics Fruzsina hangját és zenéjét, igaz ezt előttem már hivatalosan is megtették mások (egy televíziós tehetségkutató kapcsán még 2007-ben)….. de ugye erre szokták mondani, hogy ami késik, az nem múlik. Szóval pár napja a férjem hozott egy lemezt, történt mindez egy teljesen nyugodt, mondhatni "idilli" családi vasárnap, amikor is a gyerekek - szokásukhoz híven - épp egymást bosszantották, ami aztán engem kezdett felettébb bosszantani, persze közben folyt itthon a mindennapi élet, a pörkölt épp készült odakozmálni, a mosatlan halmokban állni a vasalni való pedig hegyekben…. szóval nem is ezt akartam mondani, hanem hogy a férjem elindította ezt a cédét és mire a végére értünk olyan össznépi táncot járt a család apraja nagyja, hogy ihaj!

Vannak olyan zenék, amit ha az ember többször hall, azt előbb utóbb megtanulja és jó esetben, mondom jó esetben "megszereti", de inkább megszokja…. sokat szokott lendíteni a dolgon hogyha még a csapból is az folyik, de Fruzsina dalaival nem ez a helyzet. Az ő zenéje annyira fülbemászó és a dalok szövege annyira vidám, vicces és lendületes, hogy azok első hallásra belopják magukat az ember szívébe. 

Azt olvastam Fruzsináról, hogy óvodapedagógus lesz vagy már az is… kitudja? Igazából nem is ez a lényeg hanem, hogy a gyerekek nyelvén énekel és nem utolsó sorban gyönyörűen, amely jelenséggel valljuk be, mostanában nem igen lehet találkozni. Ha meghallgatjátok a lemezét rögtön tudni fogjátok, hogy miről is beszélek. Árad az zenéjéből és a dalok szövegéből a szeretet és hogy ezek a dalok tényleg a gyerekeknek íródtak. A szövegírókat pedig őszintén irigylem azon képességük miatt, hogy még mindig gyermeki szemmel tudják nézni a világot, amit én már rég elveszítettem útközben, de Fruzsina dalait hallgatva néhány darabját újra megtaláltam.

A lemez az Elfeledett mézescsók és ezt a dalt  tessék róla meghallgatni!

Álomtáncom

Tegnap éjjel az ágyikómban,

Lefekvésnél én azt kívántam,

Mikor anya leoltja a nagy lámpát,

Küldjön értem egy angyalkát..

Anya kiment, álmos lettem,

Túl sötét volt, kicsit féltem,

Majd hirtelen, nagy fénnyel,

Leszállt az angyal, eljött értem..

Megfogta a kezemet, én becsuktam a szememet,

Úgy másztunk ki az ablakon

A pizsamámban, ahogy voltam,

Kinn a tetőn ácsorogtam,

Vártam, mi lesz a folytatás..

A szárnyára ültem, felrepültünk,

Repülés közben énekeltünk,

Megérkeztünk egy másik világba,

Bárányfelhők országába

Láttunk sok-sok színes békát,

béka-táncuk eltáncolták,

Bal lábat a jobb után,

A nagyi is ott volt, felhőből volt,

Felhő-csókot reám csókolt, rétest sütött, meggyeset...

Táncikáltunk körbe-körbe,

Barátom lett egy görbe törpe,

Furulyáztunk kánonban, autót vezettem a városban,

Fagyit nyaltam, búvárkodtam, felhő tóban vitorláztam, felhő folyóban úsztam én,

Fára másztam, bukfenceztem, párnák között hemperegtem,

Láttam katicát, pettyeset...

Majd hirtelen reggel lett, anya bejött és ébresztett

Én felkelek, ígérem, de most az álmom el kell mesélnem...

Felhő országban jártam,

És képzeld, anya, annyi csuda dolgot láttam:

Éjjelt, nappalt áttáncoltam,

Szalmabálán ugrándoztam,

Ruhámat a vízbe dobtam,

Meztelenül futkároztam,

Futrinkával fogócskáztam,

Csillagokkal dobálóztam,

Szivárványon kézen álltam,

Jó hangosan kiabáltam!

Forogtam és elszédültem,

Puha fűbe hátradőltem,

Lámát láttam, szedret szedtem,

Bodzát ettem, kecskét fejtem..

Jajj, Anya, holnap ugye eljössz velem te is!

Az összes többit pedig itt találjátok.