Kimberly Derting: Eskü

A történet egy távoli jövőben, Ludania államban játszódik, ahol egy könyörtelen, mágikus erővel bíró uralkodó Sabara királyné ül a trónon. A több száz éves királyné csak úgy tudja magát életben tartani - mielőtt a megöregedett teste felmondaná a szolgálatot -, hogy mindig egy fiatal lány (de nem ám akármilyen!) testébe menti át az „eszenciáját”. Mint említettem, igen kegyetlen volt ez a királyné, így hát okkal félhetett a lázadásoktól, melyek elkerülése érdekében egy szigorú kasztrendszert vezetett be. Minden kasztnak saját nyelve volt, így a különböző kasztból származó emberek nem érthették egymás szavát, az alacsonyabb kasztból származók pedig még csak fel sem nézhettek, miközben egy magasabb osztálybeli beszélt hozzájuk. Ellenkező esetben halál várt rájuk. Lehet, hogy ez a kasztos dolog most kicsit úgy hangzik, mintha a jobb kezemmel vakarnám a bal fülemet, de higgyétek el, sokkal egyszerűbb, mint gondolnátok.

Aztán van ám nekünk egy hősnőnk is Charlaina, aki azzal a különleges képességgel született, hogy valamennyi kaszt nyelvét érti. Amikor egy szórakozóhelyen Charlie találkozik Max-al, A titokzatosésjóképűidegennel, aki egyébként egy ismeretlen nyelvet beszélt, rögtön a hatása alá került. Persze ez Max-nál sem történt másként, sőt(!) onnantól kezdve vigyázó tekintet Charlie minden lépését követte.

Sajnos azt kell mondjam, hogy nem igazán taglózott le ez a történet. (Lehet, hogy túl sok jó kritikát olvastam róla és így igen magasra tettem a mércét.)

Igazából az alapötlettel semmi problémám nem volt, a megvalósításával viszont annál több. Ami a legjobban zavart, hogy nagyon kevés információt adott a szerző a környezetről. Nem tudtam kellő intenzitással magam elé képzelni a várost, a házakat, az utcákat, az embereket és azok ruházatát, az iskolát és ahova a fiatalok szórakozni jártak, amely részek szerintem annyira nem is illettek ebbe a világképbe. Szóval nagyon kevés támpontot kaptam ahhoz, hogy egy igazi színekkel, szagokkal és élettel teli világot képzelhessek el magam előtt, ami úgy igazán egyben van…. de az sem kizárt, hogy csak az én fantáziám ilyen szegényes. Talán ez volt az elsődleges oka annak, hogy nem tudtam a könyvben elveszni. Pedig akartam, tényleg nagyon szerettem volna.

Aztán ott volt a hullámzó történetvezetés, ami ugyancsak hullámzó érzéseket váltott ki belőlem. Voltak részek, amik nagyon tetszettek és ahol kíváncsian vártam a folytatást, és voltak részek, ahol úgy éreztem, hogy hirtelen leült a történet, ami miatt az érdeklődésem is alább hagyott...... de ez főként a regény első felénél volt jellemző. 

Nem titok, hogy szeretem a romantikát és az instant szerelemmel sincs semmi problémám, ha az halad valami felé vagy ha az legalább valami változást mutat, de  ebben az esetben ez a szerelem beragadt és toporgott mint az a bizonyos tojós tyúk. Charlie kezdet már az idegeimre menni Max állandó elutasításával és az iránta érzett érzelmei ellen való állandó küzdelmével (bevallom már sajnáltam Max-ot ez miatt), míg Max, ezzel mit sem törődve (ha kidobnak az ajtón bemászok az ablakon elv alapján), mint egy hűséges kiskutya követte a lányt. 

De hogy valami jót is mondjak a könyvről; a második rész már határozottan jobb és dinamikusabb volt, mint az első, bár a záró felvonásból számomra hiányzott a spiritusz és az epilógus sem igazán keltette fel az érdeklődésemet a következő rész után. Nem azt mondom, hogy egy borzasztó cliffhangerrel kellett volna végződnie, de ennél azért jobban is felcsigázhatta volna a szerző az olvasó érdeklődését.  

Összességében annak ellenére, hogy visszaolvasva az értékelésemet szinte csak a negatív élményeimről írtam, mégis egy szórakoztató, közepesen jó könyvhöz volt szerencsém, ami a rengeteg hibája ellenére is megér egy próbát, de senki ne várjon tőle részletekig kidolgozott világképet és hozzá való szép szerelmet csak egy könnyen fogyasztható, "egyszer olvasós" történetet.

Kimberly Derting

Kiadó ÉTK Kiadó

Eredeti cím: The Pledge

Fordította: Kocsis Anikó

Oldalszám: 320