Alexandra Fischer-Hunold: Rozália királykisasszony és a titkos recept

Alapvetően ódzkodom a nagyon rózsaszín dolgoktól, még így is, hogy van egy kislányom aki a változatosság kedvéért, kifejezetten vonzódik hozzájuk. De gondolom, hogy ez egy lányos családnál nem újdonság. Hiába küzdök az ellen, hogy ne vegyük meg a legrózsaszínűbb ruhát és cipőt, vagy a legrózsaszínűbb babát és különböző kütyüket, a könyvekről már nem is beszélve (még a fagyiból is csak a rózsaszínű a legjobb) mégis mindig becsúszik valami, melyek többsége után nem győzőm szívni a fogamat, hogy lám-lám..... ismét bedőltünk, és ismét megvettük, de csak azért, mert olyan szép rózsaszín. Egy idő után aztán beláttam, hogy az ellenállásom hiábavaló és elgondolkodtam azon, hogy miért is? Mármint küzdök. A rózsaszín ellen? Hiszen, ha jobban belegondolok, akkor ez a „rózsaszín időszak” az egyik legszebb, ha nem a legjobb időszak a lányom életében (amit a kereskedelem teljes mértékben ki is használ) és egy idő után úgyis kinövi vagy legalábbis nagyon remélem... szóval, akkor mire is ez a nagy ellenségeskedés? Csak túl kell élnünk. Vagy nem?

De visszakanyarodva a könyvekre és az előítéleteimre, mindebből csak azt szerettem volna kihozni, hogyha egy gyerekkönyv borítója szégyentelenül rózsaszín és királylányos, még nem feltétlenül jelenti azt, hogy az hatásvadász vagy akár bugyuta lenne, úgyhogy kár is volt idegenkednem és félnem ettől a könyvtől, mert itt a külcsín mellett a belbecs is megvan.

A történet Rozáliáról szól, akiről két dolgot kell tudni. Először is, hogy olyan finom csokoládétortát tud sütni, hogy mind a 10 ujját megnyalja utána az ember. Másodszor pedig azt, hogy amióta az eszét tudja, mindig is királykisasszony szeretett volna lenni. Nos a cukrász hajlamát nagy valószínűséggel a cukrászcsaládjától örökölte, és biztos egy nagy adag tehetség is hozzájárult a sikereihez. Arra pedig, hogy királylány legyen sajnos semmi esélye, mivel az apja nem egy király, hanem egy cukrász. Ennek ellenére azonban életének ezen álma hamarosan valóra válik és egy ajándékba kapott zenélő óra segítségével Meseországban találja magát, ahol olyan jó ismert mesehősökkel találkozik, mint a Csizmás Kandúr, Holle anyó, Jancsi és Juliska és még sorolhatnám. Ezek a mesehősök Rozália segítségét kérik az őket elátkozó gonosz boszorkány ellen, aki olyan átkot szórt rájuk, amelytől elfelejtették a meseszövegüket. A feladat nehéznek bizonyul, de Rozália nem esik kétségbe, mert van ám egy-két trükk a tarsolyában, amiről senki nem tud. Többek között egy titkos recept...

És most vessetek meg, de azzal a banálisan hangzó mondattal szeretném kezdeni a könyvről alkotott véleményemet, hogy ez egy nagyon jó mesekönyv volt.

A történet kilenc fejezetből áll, melyeket úgy osztottunk fel, hogy minden napra jutott egy. Valamennyi oldalon színes képek találhatók, melyek aranyosak, bájosak - még én is szívesen elnézegettem őket - a legnagyobb előnyük pedig, hogy gyönyörűen alátámasztják a szöveget. A könyv betűmérete változó, a hosszabb szöveges részek felolvasását a szülőknek szánták a szerkesztők, míg a nagyobb és a színes részek elolvasását - amik Rozália gondolatait és mondatait tartalmazza - pedig az olvasni tanuló gyerekeknek.

Semmi kétség, jól ki van ez találva!

A könyvben nemcsak a közös olvasás örömének a lehetősége rejlik, hanem a gyermek első olvasási élményéhez is megfelelő választás. A vastagon szedett szövegrész nem túl sok, így nem veszi el a még nem túl magabiztos csemeték olvasási kedvét és biztos vagyok benne, hogy az érdekes és izgalmas történet pedig ösztönzőleg hat majd rájuk. Mindezek figyelembe vételével szívből ajánlom ezt a könyvet a kisiskolások számára, hiszen amellett, hogy fejleszti az olvasási készségüket, a könyv elolvasása sikerélményt is nyújthat a számukra. Még akkor is, ha mindez szülői közreműködéssel történik.

A könyv egy új sorozata az Olvass velem! első része. Érdemes lesz figyelni a többire is!

Kiadó: Manó Könyvek

Eredeti cím: Prinzessin Rosalea und das Geheimrezept

Fordította: Mesés Péter

Oldalszám: 88