Elizabeth von Arnim: Elvarázsolt április

"Azoknak, akik szeretik a glicíniát és a napfényt. Kicsiny középkori olasz kastély a Földközi-tenger partján, április hónapra bútorozva kiadó.."

Ez a vonzó hirdetés volt olvasható egy nap a Times hasábjain, melyre négy különböző nő reagált majd egyszerre. Először Lotty fejében fogant meg az ötlet, hogy milyen jó lenne, ha a férje nélkül - vagy inkább elöl menekülve - egy teljes hónapot tölthetne ebben a csodálatos olasz kastélyban. Majd miután épp indulni készült egy esős londoni napon egy kellemes női klubból, ahol e hirdetést olvasta, meglátta Mrs. Rose Arbuthnot, akivel egyébként még soha életében nem beszélgetett és ki tudja, hogy miért - talán a csillagok állása vagy inkább a Times-ban olvasott hirdetés miatt érzett megmagyarázhatatlan vágyakozás miatt  -, de szóba elegyedett vele és megkérte, hogy tartson vele. Amikor Mrs. Wilkins beleegyezett, akkor költségtakarékosság céljából e két hölgy úgy döntött, hogy még két személyt be kell venniük e csodás utazásba.  Így ők is hirdetést adtak fel, mely révén csatlakozott hozzájuk a fiatal Lady Caroline - akinek a szépsége és  hangjának dallamossága egyfajta teher volt számára - valamint a félelmetes Mrs. Fisher - egy idős hölgy bottal -, aki ragaszkodott is ahhoz, hogy ezt mindenki szem előtt is tartsa.

Glicíniával befuttatott terasz

A cselekmény központjában tehát négy különböző nő áll, akik teljesen idegenek egymásnak, a közös bennük csupán annyi, hogy mindegyikük menekül valami elől. Lotty a férje, Rose a férjével való rossz kapcsolat elől, Mrs. Fisher a fiatalság és a magány, míg a gyönyörű Lady Caroline a hódolok és az őt bálványozó emberek elől.

A történet nagyon könnyű, prózai és csak egy csipetnyit romantikus és humoros. Elképesztő, hogy milyen gyorsan szimpatikussá tudta tenni számomra az író az összes szereplőt (kivéve Carolinet), akik annyira emberiek voltak, valós és teljesen hihető problémákkal. Mrs. Fisher az állandó morózus hangulatával nagyon a szívemhez nőt csakúgy, mint a csendes és az együtt érző Rose, aki úgy érezte, hogy teljesen elhatárolódott a férjétől és a bűntudatát, amit a férje munkája miatt érzett, a szegények megsegítésével próbálta enyhíteni. Aztán – bár a négy nő közül ő volt a legmostohább a számomra - mégsem feledkezhetek meg a vakító szépségű Carolineról, akinek az élete hangos volt és üres. Hogy őszinte legyek az apátiája számomra értehetetlen volt, valószínű azért, mert én soha nem sütkérezhettem abban a fényben, amit neki osztott a sors (mondom ezt minden irigység nélkül) és bár az összes szereplő átalakulását a történet végén hitelesnek és jogosnak éreztem, addig az övé egyáltalán nem tűnt annak, sőt, be kell valljam, még csodálkoztam is hirtelen pálfordulásán. És ott volt Lotty….. a drága Lotty, aki  Londonban egy bizonytalan és a férje által megfélemlített szürke kisegér volt, és amikor megérkezett ebbe a „paradicsomba ” rögtön átalakult és a négy nő szívévé vált.

Úgy gondolom, hogy valóban volt valami különleges San Salvatore légkörében - bárcsak kipróbálhatnám én is - hiszen mindenkit megváltoztatott, mindenkit elöntött a tiszta jóság iránti vágy, amit gyönyörűen írt le az író, bár néhol kissé már túl szájbarágósnak, túl sokszor ismételtnek éreztem, csakúgy, mint Caroline szépségének állandó bizonygatását. Ettől függetlenül tetszett a könyv lassú sodrása a gyönyörű tájleírások, ami még számomra is megnyugtató volt és bár én nem váltam olyan kiegyensúlyozottá a történet végére, mint a benne szereplő hölgyek mégis, megérintett a szeretett és a nyugalom érzése.

Elizabeth von Arnim (1866-1941)

Kedves és „illatos” olvasmány, kicsit romantikus, kicsit humoros....... vajon tényleg a könyvben olvasott módszer lehet a  tökéletes recept a boldogsághoz?

Kiadó: Európa
Eredeti cím: The Enchanted April
Fordította: Prekop Gabriella
Oldalszám: 292