Elizabeth Bard: Ebéd Párizsban

Nektek mi jut az eszetekbe Párizsról?

Nekem az Eiffel-torony, a Louvre, a kávéházak, a vörösbor, a sajt, a csiga!, a divat, a romantika…. és az „Enchanté Madame”

Ebben a könyvben ezeket mind megtaláltam, sőt ennél még jóval többet is!

Az önéletrajzi ihletésű regény főszereplője egy bátor amerikai lány, Elizabeth Brad, aki Párizsban járva beleszeret egy francia férfiba. Nem telik el sok idő, és már férjhez is megy hozzá, Párizsba költözik és próbálja élni a francia feleségek mindennapjait. Elizabethnek nagyon nehéz dolga volt, amibe én,- aki soha életében nem tette ki a lábát kicsiny hazájából három hétnél hosszabb időre -, bele sem tudok gondolni. Nem csak a francia nyelvvel kellett megküzdenie, de a francia szokásokkal és kultúrával is fel kellett vennie a harcot. Élvezet volt egy amerikai nő szemén keresztül olvasni Párizsról, a francia zöldség és halpiacról, a hentesnél sorban álló vásárlókról, a francia nők karcsúságának a titkáról, a francia étkezési szokásokról és nem utolsósorban két ember interkulturális kapcsolatának előnyeiről és hátrányairól. Én úgy éreztem, hogy Elizabeth a főzésben élte ki magát és bár sokszor elbizonytalanodott, - hogy vajon helyt fog-e állni ebben az idegen kultúrában és, hogy jól döntést hozott-e azzal, hogy Párizsba költözött -, mindez feleslegesnek bizonyult, mivel végül is sikerült beilleszkednie és gyökeret eresztenie.

Küzdelmeit és félelmeit, amit a házassága, az idegen országban érzett magánya, a munkanélkülisége és a barátok hiánya miatt érzett, nagyon őszintén és néhol viccesen tárja az olvasó elé. Olyan érzésem volt a könyv olvasása közben, mintha egy külhonba szakadt barátnőm leveleit olvastam volna. Őszinte kíváncsisággal és érdeklődéssel figyeltem a beszámolóit, melyek közül a legszórakoztatóbbnak a barátnő keresését, a legérdekesebbnek pedig a francia bürokráciával és a kereskedelemben dolgozó franciákkal való, számomra is bosszantó viselkedésük miatti konfliktusait találtam.

Mindegyik fejezet végén 2-3, a történethez kapcsolódó recept található, melyek nagyon egyszerűek és gyorsan elkészíthetőek. Igazából, ha ezeket a recepteket önállóan olvastam volna egy újságban lehet, hogy könnyen figyelmen kívül hagytam volna, de így, hogy tudom, hogy milyen történet áll mögöttük, sokkal különlegesebbnek és érdekesebbnek érzem őket. (De fésűkagylót továbbra sem vagyok hajlandó enni.)

  

„Franciaországban azonban a főzés édes teher, amit nem a kényelem vezérel”

Nagyon tetszett a könyv, ami igazából nagy meglepetés volt a számomra, mivel a címéből és a tartalmából ítélve én úgy gondoltam, hogy egy könnyed kis limonádéval lesz majd dolgom. Ez azonban nem így volt, a regény egy amerikai nő útkereséséről szólt, és arról, hogy hogyan találja meg önmagát Franciaországban. Csak egy bajom volt vele, hogy hamar a végére értem  pedig ó, de olvastam volna még tovább!

Mint azt Elizabeth elbeszéléseiből megtudtam, Franciaországban az evés nem csak művészetnek, de különleges alkalomnak is számít és mivel rengeteget főztek és ettek ebben a könyvben, így én is kedvet kaptam hozzá.  Nem bírtam magammal és  kipróbáltam az egyik receptet a legelsők közül (majdnem mindegyik sorra kerül majd), aminek a nevét nehezebb volt leírnom, mint elkészítenem.  Ezt a gyönyörű süteményt, a chouquettes-t, reggelire fogyasztják a franciák, - amit én este készítettem el -  és fehér cukorszemcsékkel - hasonló hatást érhetünk el  porcukor rászitálásával is - szórják meg.

El kel mondjam, hogy hihetetlen finomra sikerült, a férjem és a gyerekek, mind a 10  ujjukat megnyalták utána és még az anyósom is elkérte a receptet.

chouquettes 
képre kattintva nagyobb lesz

Gondoltam, be is teszem ide a képét. Igaz hogy szebbet is találhattam volna a neten, de olyat mindenki tud.

Hozzávalók:

½ csésze teljes tej

 ½ csésze víz 

1 csomag sótlan vaj 

1 és ¼ teáskanál kristálycukor 

¾ teáskanál durva szenű tengeri só (vagy 1 csapott teáskanál finomított tengeri só) 

1 csésze liszt 

4 tojás 

3 evőkanál porcukor, plusz még egy kevés a díszítéshez

Melegítsük elő a sütőt 220 °C-ra

Egy vastag falú lábasban, alacsony hőfokon keverjük össze a tejet, a vizet, a vajat, a cukrot és a sót. Amint forrni kezd, húzzuk le a tűzről, és állandó keverés mellett adjuk hozzá a lisztet, amíg a tészta csomómentes nem lesz, és el nem válik a lábas oldalától. Úgy fog kinézni, mint egy darab marcipán.

Gyorsan adjunk hozzá 2 tojást, és keverjük el.

Gyorsan adjuk hozzá a maradék 2 tojást is, keverjük simára. Sűrű ragacsos tésztát kapunk. (Én habverővel kavartam) Sütőpapírral kibélelt tepsibe, teáskanál segítségével formázzunk halmokat, nem túl közel egymáshoz. Kb. 24 db lesz belőle. Mielőtt sütőbe tennénk, szórjuk meg porcukorral.

12 perc sütés 220 °C -on, majd 10-12 perc 200 °C -on, résnyire kitámasztott (fakanállal) ajtónál.

Együk melegen!

A könyv oldala és az írónő blogja

Elizabeth és Gwendal

Kiadó: Sanoma Kiadó
Eredeti cím: Lunch in Paris (A Love Story with Recipest by lizabeth Bard)
Fordította: Molnár Edit
Oldalszám: 352