Julia Quinn: Tíz dolog, amit szeretek magában (Bevelstoke trilógia 3.)

Nem is tudom, hogy ez már hányadik Julia Quinn könyvem volt, (pontosan a 12.) de azt kell mondjam - és ilyet még nem írtam eddig -, hogy nem varázsolt el annyira, mint azt az elődjei tették. Persze ezzel nem azt akarom mondani, hogy nem tetszett, mert az hazugság lenne, de most valahogy hiányzott belőle nekem valami. Természetesen nem kizárt, sőt biztos is, hogy mindez az miatt a gonosz erő (fránya nátha) miatt volt, ami napokig csavargatta az orromat, bepárásította a szememet, és ami miatt szintén napokig lázban vergődve nem bírtam felkelni az ágyamból. De hála az orvostudománynak - és persze annak, hogy megembereltem magamat (szültem én már gyereket is) - sikerült kikecmeregnem ebből a nyavajából, ami azonban menthetetlenül rányomta bélyegét az így eltöltött napjaimra és olvasmányaimra.

Hogy a regényről is írjak néhány szót, ne csak az én szenvedéseimről, a történet hősnője, Annabel egy igen szapora család legidősebb gyermeke (egész pontosan a 8.), akire az a felelősségteljese feladat szakadt apja halála után, hogy egy előnyös házasság révén mentse meg a családját az anyagi csődtől. Segítségére a Londonban élő nagyanyja sietett, aki úgy döntött, hogy kiemeli Annalbelt a nyugodt vidéki életéből, és, ahogyan ő fogalmazott: „kiglancolja és férjet szerez neki” A kiszemelt férj szerepét Lord Newbury töltötte be, aki egy vén és kéjsóvár férfi volt, semmi más nem érdekelte csak Annabel termékenysége és gömbölyded formái, amit nem is rejtett véka alá. Annabelnek a vele való házassága segítene ugyan a családja helyzetén, no de ki az az őrült fiatal lány, aki vígan és dalolva áldozná fel magát a házasság oltárán egy ilyen vén és gusztustalan kecskével. Méltán merül fel hát Annabelben a kérdés: melyik az előrébb való számára, a családja vagy a saját boldogsága? Nagy dilemma ez neki főleg az után, miután találkozik Newbury unokaöccsével, Sebastian Grey-el, aki egy egészen más….. klasszisokkal különb kaliberű férfi, mint a nagybátyja.

Ez a történet is ugyan olyan elragadó és bájos volt, mint az összes többi regénye Miss Quinn-nek, de a főszereplők most valahogy nem vettek le úgy a lábamról, mint ahogyan az elvártam volna. Ami nem is lett volna baj, ha csak az egyikről mondhatnám el ezt, de sajnos minkét főszereplővel voltak problémáim. Annabelnél a határozatlansága kergetett a sírba, az ő karakterét mások határozták meg, túl gyengének és befolyásolhatónak éreztem őt. Néha a mártírt, néha meg a hős szerelmest játszotta..... de legfőképp a következő gondolat volt rá a legjellemzőbb:

„Talán, ha elég ideig vár, történik valami, és minden problémája megoldódik.”

Míg Sebastiannál az írói vénája miatt érzett önteltsége és a léhasága volt az, ami bosszantott. Könyörgöm, ennek a férfinak tényleg nem volt semmi dolga csak estélyekre járni, nőket elcsábítani és a barátjával dartsozni? Mindezeken felül véleményem szerint mintha a szerelem is túl gyorsan fejlődött volna a fiatalok között (Sebastian két óra alatt gondolta meg magát házasság ügyben) és keveselltem az évődő, egymást csipkelődő humoros párbeszédeket is. Nem azt mondom, hogy nem volt humor és humoros párbeszéd a könyvben, de mivel szinte már az első pillanattól kezdve szerelmesek lettek a fiatalok egymásba, így a köztük zajló párbeszédek inkább mélyre ható, szívhez szóló beszélgetések voltak, mintsem az általam oly kedvelt kötözködős csipkelődős. Kedvenc szereplőmet Annabel nagyanyjának a személyében találtam meg, akivel, sokkal, de sokkal több jelenetet is el tudtam volna képzelni,  hihetetlen egy nőszemély volt.

A nők, mint megtudtam, legalább hat dolgot képesek egyszerre csinálni anélkül, hogy megállnának pihenni.
– És a férfiak?
- Ó, mi túlságosan szétszórtak vagyunk. Valóságos csoda, hogy képesek vagyunk egyszerre járni és beszélni.

Morgolódásom ellenére mégis azt kell mondjam, hogy a regény végig élvezetes olvasmány volt a számomra, egy jól megírt, egyszerű, vicces és humoros, szinte konfliktus mentes szerelmi történet. Nem ez lett a kedvencem a sorban, de hát hogy is lehetne mindegyik az. Miss Quinn tud ennél jobbat is, nem hiába ő az egyik legjobb ebben a műfajban. 

Előző részek:

Miss Miranda Cheever titkos naplója (1#)

Ami Londonban történt (2#)

Kiadó: Gabo

Eredeti cím: Ten Things I Love About You

Fordította: Palásthy Ágnes

Oldalszám: 392