Nicolas Barreau: A nő mosolya

Nagyon vártam már ennek a könyvnek a megjelenését, melynek mind a tartalma, mind a csodás borítója azt sugallta a számomra, hogy egy olyan különleges romantikus történettel - és mint később kiderült olyan mulatságossal is - lesz majd dolgom, amivel engem aztán igazán le lehet venni a lábamról, vagyis minden adott volt ahhoz, hogy a saját könyvespolcomra kerüljön. Ebben a hónapban ez már a második Franciaországban játszódó történetem volt, igaz itt a francia életérzés, nem annyira erősen volt érzékelhető, mint például a Rejtekhely Párizsban című könyvnél, de azért itt sem felejtheti el egy percre sem az olvasó, hogy Franciaországban jár.

"Tavaly novemberben egy könyv mentette meg az életemet. Tudom, ez elég valószínűtlenül hangzik. Némelyek éppenséggel túlzónak vagy melodramatikusnak tarthatják az ilyen kijelentéseket. Pedig hát pontosan így történt."

A történet középpontjában egy fiatal nő Aurélie áll, akinek a szerelmi élete épp válságba került, és hogy elterelje figyelmét szívfájdalmáról Párizs utcáit róva teljesen véletlenül egy nagyon hangulatos kis könyvesboltban köt ki. Itt kerül a kezébe az a bizonyos könyv, amit aztán egy éjszaka leforgása alatt sikerült elolvasnia – nagy teljesítmény ám ez a részéről, ugyanis Aurélie-át a legnagyobb jóindulattal sem lehetett szenvedélyes olvasónak minősíteni – és ami örökre megváltoztatta az életét.

Ez a könyv - amit később Aurélie becses kincsként őrzött - egy olyan mondattal kezdődött, ami nemcsak megdöbbentette a lányt, de kíváncsivá is tette, mondhatni teljesen felvillanyozta. Mert azért valljuk be, hogy senki nem tulajdonítaná csupán a véletlen művének, ha mondjuk a saját családi vendéglője játszaná a központi szerepet az általa olvasott romantikus regény lapjain, és a hősnő is pont is olyan lenne, mintha csak róla mintázták volna. Így hát Aurélie elhatározza, hogy utánajár a dolgoknak és megismerkedik azzal a férfival, aki a könyvet írta. Azonban álmában sem gondolta volna, hogy ez majd olyan hihetetlen nehéz feladat lesz, mint amilyennek végül is bizonyult.

El tudjátok képzelni, hogy mi minden sülhet ki egy olyan történetből, ahol a hősnő mindent megtesz azért, hogy találkozzon kedvenc írójával, és a könyv főhőse - aki nem más, mint ezen fura eseményeket elindító titokzatos könyv főszerkesztője - is mindent megtesz azért, hogy mindezt meghiúsítsa, miközben megpróbálja megódítani a nő szívét? Természetesen ha a háttérnek Párizst választjuk a hangulatos kávézóival, bisztróival és vendéglőivel, mindezt megspékelve egy kis főzéssel és a könyv végén egy-két nyálcsorgató recepttel, mi mást is kaphatnánk, mint egy nagyon szórakoztató, helyenként pedig mesésen szép gondolatokkal tűzdelt romantikus vígjátékot.

"Én például gondolatokat gyűjtök. Hálószobám egyik falán színes cédulák vallanak a gondolatokról, amelyeket rögzítettem, nehogy feledésbe merüljenek. Megannyi gondolat kihallgatott kávéházi beszélgetésekből, szertartásokról és jelentőségükről, éjjel a parkban váltott csókokról, a szívről és bizonyos szállodai szobákról, kezekről, kerti padokról, fényképekről, titkokról és kipattanásukról, s faágak közt cikázó fényről, és arról, hogy miért áll meg néha az idő.

Kis feljegyzéseim trópusi pillangóként tapadnak a világos falhoz: elkapott pillanatok, melyeknek egyedüli céljuk, hogy a közelemben maradjanak, és ha kinyitom az erkélyajtót, a szobán átsuhanó enyhe léghuzatban kicsit megremegnek, mintha el akarnának szállni."

A könyv karakterei annyira hétköznapiak és annyira emberiek voltak teli hibákkal és kétségekkel, hogy az író teljesen el tudta velem hitetni, hogy az itt olvasott tévedések vígjátéka nemcsak a filmeken és a színdarabokban fordulhat elő, hanem a való életben is. És ki tudja? Talán még velem is megtörténhetne, ha nem is holnap, de valamikor egy szép napon.

Szóval nagyon szerettem olvasni ezt a könyvet, az pedig, hogy a történet elbeszélése váltott szemszögből történt külön öröm volt számomra, mert szerintem ezzel az írói eszközzel csak még izgalmasabbá tudta tenni a sztorit a szerző, még akkor is, ha az elejétől fogva bizonyosak lehetünk a boldog végkifejletben. Úgyhogy bár a történet kiszámítható volt engem ez egy csöppet sem zavart, mert többek között pont ez miatt szeretem az ehhez hasonló könnyed női románcokat mindamellett természetesen, hogy egy-egy fáradt nap után tökéletes szórakozást és kikapcsolódást nyújtanak.

És ez a könyv ebből a szempontból tökéletes volt. Az egészet áthatotta valami kedvesség, bájosság, ami könnyűnek és természetesnek tűnt, Párizs pedig hmm… tökéletes helyszín egy ilyen szerelmi történethez.

Itt kezdődik a történet Párizs szívében, egy kis étteremben.
Forrás

...Még tisztán emlékszem: azon a tavaszi estén egyedül bóklásztam Saint Germainben. Az emberek már kinn ültek a vendéglők és kávéházak előtt. Történetesen bekanyarodtam egy kis utcába, ahol csak ritkán fordulok meg. Egy nappali méretű vendéglő ablaka előtt állt, háttal nekem és egy vendéggel beszélgetett, aki egy piros-fehér kockás abrosszal terített kis faasztalnál ült. Megálltam, és magamba szívtam e fiatal nőalak minden részletét. A finom selyemből készült egyszerű, zöldes árnyalatú ruhát, amit olyan magától értetődő természetességgel viselt, mint egy római tavaszistennő...

Az író 1980-ban Párizsban született, a Sorbonne-on tanult romanisztikát és történelmet. És akár hiszitek, akár nem, ma egy könyvesboltban dolgozik a Szajna bal partján. :) A könyv borítóján legalábbis ez olvasható róla, de mint később megtudtam ez mind csak kamu, mert Nicolas Barreau egy egyszerű írói álnév, amely egy szőke német szépséget takar, nevezetesen Daniela Thielet... Mit is mondhatnék, engem totál megvezetett az írónő.

Daniela Thielet

A szerzőnek már több könyve is megjelent külföldön, érdekes, hogy mindegyik borítónak van valami piros beütése (kabát, ruha, ernyő), no és persze az Eiffel-torony is valamennyin ott figyel. :)

A szerző eddig megjelent köteti:

Die Frau meines Lebens (2007) - Álmaim asszonya (ha minden igaz, akkor ősszel jelenik meg nálunk) 

Du findest mich am Ende der Welt (2008) - A világ végén megtalálsz

Das Lächeln der Frauen (2010)- A nő mosolya (2014)

Eines Abends in Paris (2013) - Egy este Párizsban

Kiadó: Park

Eredeti cím: Das Lächeln der Frauen

Fordította: Szántó Judit

Oldalszám: 288