Thierry Cohen: Jobb lett volna élni

Ez a könyv nem az a könyv volt, amit az Ulpius agyon reklámozott volna, csak szép csendben megjelentette, aztán sorsára hagyta, pedig igazán megérdemelte volna a nagyobb hírverést, jobban, mint megannyi gagyi könyv, amik mostanában a piacra kerültek. A regény fülszövegét olvasva egy könnyed kis romantikus olvasmányt vártam, de helyette egy meglehetősen nyugtalanító és kissé lehangoló, de mindenképp eredeti történetet kaptam, egy olyat, amihez hasonlót még csak nem is nagyon olvastam. (Hangulatában talán Guillaume Musso regényeihez tudnám hasonlítani.)

A regény tulajdonképpen egy szerelmi történet és egy kétségbeesett tett az élet ellen, amely kiváltója egy viszonzatlan szerelem.

A 20 éves Jeremy szívét pont a születésnapján törte össze élete szerelme, ezért bánatában úgy dönt, hogy véget vet az életének. Miután felébred, azt gondolja, hogy már a túlvilágon van, de hamar rájön, hogy ennél egy sokkal jobb helyre került, egy nő ágyába, aki nem más, mint Victoria, akit szeret…. és aki minden jel szerint, őt is viszont szereti. Kiderül az is, hogy már egy év telt el az öngyilkossága óta, amiből ő semmire nem emlékezik. Aztán egy újabb „ébredés” következik, amivel egy újabb év telt el - ami Jeremy számára ismét csak egy napnak tűnt - és ami után immár egy kisfiú édesapjaként tért magához. Innentől kezdve az idő felgyorsul, összesen nyolc alkalommal tér magához Jeremy, de mindig csak egy-egy napra. Hogy hány év telt el az ébredései között, három, négy, tíz vagy több? Ezt soha nem tudhatta pontosan, mindig csak apró információkból, hol egy levélből, hol egy fényképből tudott következtetni rá. Minden egyes alkalommal más időben és más élethelyzetben találta magát, gondolhatjátok, hogy milyen rettegéssel aludt el mindig. Hamar rájött, hogy két énje van és sajnos a rosszabbik énje töltötte a több időt a családjával, aki minden jel szerint tönkre akarta tenni őket.

Minden fejezet egy ébredéssel kezdődött, amely mindegyike Jeremy valamely születésnapjára esett. Borzalmas volt belegondolni az idő múlásába és abba, hogy mindeközben Jeremy csak nyolc napot öregedett. De ebben az egészben nem is az volt legrosszabb, hogy Jeremy fiatal lelke egy egyre öregedő testbe volt bezárva, hanem hogy egyáltalán nem tudta irányítani az életét. Fokozatosan (8 napig... mennyi idő az egy egész élethez képest?) szemtanúja volt a házassága és a családja szétbomlásának, ami miatt a másik énje volt a felelős, és ami a számára kész rémálom volt. És bár nem tudta megakadályozni, hogy a rosszabbik énje ne bántsa a feleségét a gyerekeit és a szüleit, de a tiszta pillanataiban, amikor igazán önmaga volt, akkor mindent megtett, hogy megvédje őket önmagától.

A regény központi karaktere Jeremy volt, a többieket mellette mind csak fakó másodlagos szereplőknek éreztem, magát a történetet pedig megrendítőnek és rendkívül érdekesnek. Teljesen magával ragadt ez a könyv, sőt fokozhatnám tovább mindezt azzal, hogy már-már letehetetlen volt a számomra, annyira akartam tudni, hogy mi lesz a történet vége. De sajnos a befejezésben kissé csalódtam, mindenre számítottam (misztikus dolgokra, időutazásra, külön dimenziókra, személyiségzavarra vagy még arra is, hogy ezek közül egyik sem, hanem Jeremy egyszerűen csak egy őrült…) szóval határozottan valami nagy durranást reméltem, de helyette olyan magyarázatot kaptam, amire bevallom, egyáltalán nem számítottam.
spoiler  Vallási jellegűt, ami egy rossz döntés következményeiről szól, hogy mindez  milyen hatással lehet a szeretteinkre és a környezetünkre illetve, hogy milyen láncreakciókat indíthat el körülöttünk... spoiler 

Thierry Cohen

Kiadó: Ulpius

Eredeti cím: J'aurais préféré vivre

Fordította: Bíró Péter

Oldalszám: 261